Indulás Montevideóból és érkezés Paysandúba
A Szentatya 7:45-kor (római idő szerint 11:45-kor) autóval a montevideói „General Cesáreo L. Berisso” légibázisra ment. Paysandúba 8:37-kor indult, miután elbúcsúzott néhány helyi hatósági képviselőtől.
A repülőgép 9:38-kor (római idő szerint 13:38-kor) landolt a paysandúi „Brigadier General Aviator Tydeo Larre Borges” nemzetközi repülőtéren, ahol néhány helyi hatósági képviselő fogadta a Szentatyát.
Szentmise a Parque París Londres parkban, indulás Paysandúból és érkezés Montevideóba
9:52-kor (római idő szerint 13:52-kor) XIV. Leó pápa elhagyta a paysandúi „Brigadier General Aviator Tydeo Larre Borges” nemzetközi repülőteret, és autóval a Parque París Londres parkba ment, ahol 10:20-kor (római idő szerint 14:20-kor) ő vezette az eucharisztikus ünneplést.
A Parque París Londres parkba érkezésekor a pápa nyitott autóval körbejárt a hívek között. A helyi hatóságok megerősítették, hogy mintegy 40 ezer hívő vett részt XIV. Leó pápa paysandúi szentmiséjén.
A bevezető szertartások és az igeliturgia után a pápa elmondta homíliáját.
A szentmise végén Salto püspöke, Arturo Eduardo Fajardo Bustamante püspök néhány köszönő szót intézett a Szentatyához.
Körülbelül 11:35-kor, miután visszatért a sekrestyébe, a Szentatya autóval a paysandúi repülőtérre ment, útközben érintve a Nuestra Señora del Rosario-bazilikát.
A pápa rövid időre betért a bazilikába, hogy elcsendesedjen.
Körülbelül ezer ember gyűlt össze a bazilika előtti téren. A bazilikából kilépve a pápa néhány rögtönzött szót intézett a jelenlévőkhöz, majd leleplezte a látogatás emlékére állított emléktáblát, megáldotta az egybegyűlteket, végül pedig üdvözölte a betegeket.
A paysandúi nemzetközi repülőtérre érkezve XIV. Leó pápa belépett a repülőtér fogadótermébe, aláírta Paysandú város díszvendégkönyvét, és ajándékot kapott a város polgármesterétől. Végül elbúcsúzott a helyi hatóságok képviselőitől, majd felszállt a repülőgépre.
A repülőgép 12:41-kor indult Paysandúból, és 13:29-kor érkezett meg a montevideói „General Cesáreo L. Berisso” légibázisra.
Montevideóba érkezésekor a Szentatyát néhány helyi hatósági képviselő fogadta, majd autóval az Apostoli Nunciatúrára ment.
Az alábbiakban közöljük XIV. Leó pápa homíliáját, amelyet az evangélium felolvasása után, az eucharisztikus ünneplés során mondott el, valamint a Nuestra Señora del Rosario-bazilika előtti téren rögtönzött beszédét:
A Szentatya homíliája
Kedves testvéreim!
Ez az első szentmise, amelyet uruguayi látogatásom során ezen a földön mutatok be: köszönöm, hogy itt vagytok! Az imént hallott olvasmányok egy igaz ember alakját állítják elénk, akit az Úr segít és támogat, hogy teljesíthesse a rábízott küldetést. Szent Pál a filippiekhez írt levelében megköszöni a közösségnek a missziós tevékenységében nyújtott támogatást. Tudatában van annak, hogy szegénységében egyedül Isten jelenti számára az igazi gazdagságot, az isteni Gondviselés pedig azoknak a testvéreknek a révén nyilvánul meg, akikhez küldetése szól.
A zsoltár pedig boldognak nevezi azt, aki szereti az Úr törvényét, és akinek cselekedetei összhangban vannak a hitével. Hasonlóképpen Jézus az evangéliumban az igaz embert állítja elénk, aki Istent szolgálja, őt helyezi élete középpontjába, és hűséges mindabban, amit rábíznak, legyen az akár nagy, akár kis dolog.
Ma, amikor itt, Paysandúban összegyűltünk az Eucharisztia ünneplésére, örömmel gyűjtve egy asztal köré az uruguayi Egyház számos hívét, valamint a szomszédos országokból érkezett zarándokokat, az igeliturgia arra hív bennünket, hogy felidézzük azoknak a hívő embereknek a jelenlétét a Río de la Plata vidékén, akik a kontinens evangelizációjának kezdeteitől fogva az Úr nevében érkeztek e földre, hogy hirdessék azt a nagy örömet, amelyet maguk is megtapasztaltak Krisztussal találkozva. Ahogyan az angyalok a pásztoroknak (vö. Lk 2,10), úgy ők is örömmel adták tovább az evangélium örömhírét, hitüket pedig a szeretet és az irgalmasság cselekedeteivel fejezték ki.
Ezen a szentmisén szeretnénk megemlékezni egy e földről származó fiúról, a montevideói püspökről, Boldog Jacinto Veráról, és hálát adni Istennek az életéért és szolgálatáért. Következetesen tanúságot tett az általa hirdetett hitről, nagylelkű volt a szeretetben, és teljesen az apostoli küldetésnek szentelte magát. Pásztori buzgalommal járta az országot, és semmilyen áldozattól nem riadt vissza. Például lóháton kereste fel a betegeket, a nagy távolságok, az út veszélyei és az időjárás viszontagságai ellenére is. A „gaucho püspök” háromszor járta be Uruguay egész területét, hitet és reményt vive az ott élőknek. Paysandú 1864-es történelmi védelme idején Vera püspök a várossal szemben fekvő Szeretet-szigetén telepedett le, hogy gondoskodjék mindkét harcoló fél menekültjeiről és sebesültjeiről. Az ostrom végéig ott maradt, hogy népe mellett legyen, és Isten nevében könyörgött azért, hogy a testvérnépek hadseregei a béke ölelésében egyesüljenek.
Kedves testvéreim! Ma nekünk kell továbbvinnünk azt az örökséget, amelyet az evangélium magvetői hagytak ránk, mégpedig úgy, hogy szem előtt tartjuk Isten Igéjének tanítását: igazságosan, becsületesen és hűségesen kell élnünk, tudatában annak, hogy az üzenet, amelyet hirdetünk, nem a miénk. Olyan kincs ez, amelyet az Úrtól kaptunk, és agyagedényekben hordozunk (vö. 2Kor 4,7).
Három szimbólum jellemzi ezt a vidéket, amelyek segíthetnek elgondolkodnunk a nekünk adott hit kincséről és a ma ránk bízott küldetésről. Az első a híd, a második a pálmafák, a harmadik pedig a mate.
Paysandú városában áll a General Artigas nemzetközi híd, amely átível az Uruguay folyón, összekötve két szomszédos országot. Nem nehéz elképzelni, milyen előnyökkel jár egy híd: nyitottságot, kommunikációt és kölcsönös kapcsolatot teremt. Milyen fontos tehát, hogy hídépítők legyünk! Ez az a hivatás, amelyre mindannyian meghívást kaptunk: hidakat építeni, megerősíteni a kötelékeket, egyesíteni, kapcsolatot teremteni és továbbadni a hit örömét, ahogyan Boldog Jacinto Vera is tette, „alkalmas és alkalmatlan időben egyaránt” (2Tim 4,2).
Ezenkívül a hídnak szilárd alapokon kell állnia, hogy ellen tudjon állni a legerősebb áramlatoknak is. Ahogyan a sziklára épített ház a viharban is szilárdan áll, a homokra épített ház pedig az összeomlás veszélyének van kitéve (vö. Mt 7,24–27), úgy a hídnak is megfelelő támaszokra van szüksége ahhoz, hogy ellenálljon a szél és a víz erejének. Valahányszor a tengerparton jártok, és meglátjátok a hidat, emlékezzetek arra, hogy ez a szimbólum minket jelképez, és a szilárd keresztény hitbeli képzés fontosságára emlékeztet bennünket. Jól fel kell készülnünk arra, hogy számot tudjunk adni hitünkről mindenkinek, aki erre kér bennünket (vö. 1Pét 3,15), és ne hagyjuk magunkat „különféle és idegen tanításoktól” félrevezetni (Zsid 13,9). Csak így válhatunk az egység eszközeivé és a szeretet kötelékeivé.
Egy másik szimbólum, amely jellemzi és ékesíti ezt a vidéket, a pálma. A Zsoltárok könyve azt mondja: „Az igaz virul, mint a pálma” (Zsolt 92,13). Ez a fa ellenáll a szél erejének, mélyre nyúló gyökerei vannak, egyenesen az ég felé emelkedik, a fényt keresve, és a yatay édes termését hozza. Gyönyörű kép ez annak az eredetnek és végcélnak a kifejezésére, amelyre meghívást kaptunk: Krisztusban gyökerezve – aki az Alfa és az Omega, életünk kezdete és végcélja –, vele egyesülve jó gyümölcsöket termünk (vö. Jn 15,5).
Ugyanakkor azt is látjuk, hogy ebben a régióban a pálmák nem elszigetelten nőnek, hanem valódi pálmaligeteket alkotnak: sokan vannak együtt, nem magányosan, egymástól távol. Az Egyház is testvérek közössége, amely mélyre ereszti gyökereit, és közös forrásból táplálkozik: Isten Igéjéből, a szentségekből, az imádságból és a szeretet gyakorlásából. Hívei pedig együtt emelik tekintetüket, hogy dicsőítsék Krisztust, a magasságból felkelő Napot, akinek fénye a béke útján vezeti az emberiség lépteit (vö. Lk 1,78–79).
Végül gondoljunk egy olyan szimbólumra, amely jelen van ennek az országnak minden otthonában, minden tanulás és munka helyszínén, minden baráti találkozón. A matéra gondolok, erre a Dél-Amerikára oly jellemző italra, amelynek mély jelentését ti jobban el tudjátok magyarázni, mint én. Bizonyára ma is elkísért benneteket a mate, amikor erre a szentmisére igyekeztetek, és hazafelé is elkísér majd benneteket. Rómába is megérkezett a mate!
A mate a közvetlenség, a barátság és a találkozás jelképe. Megtanít bennünket arra, hogy megosszuk egymással, amink van, és együtt legyünk, hogy megerősítsük azokat a kötelékeket, amelyek összekötnek bennünket és testvérekké tesznek. A befogadás, az integráció és a közös értékek jelképe. A mate közös fogyasztása szimbolikus jelentésekben gazdag rituálé, amelynek során szavak nélkül is párbeszédet folytatunk, és minden apró részletnek megvan a maga jelentése. Gondolok azokra az alkalmakra is, amikor egyedül fogyasztjuk a matét, amely ilyenkor a csend és az imádság pillanatait kíséri. A magány ilyen pillanataiban vajon hányszor tártátok már Isten elé gondjaitokat és szükségleteiteket, vágyaitokat és legmélyebb álmaitokat!
Kedves testvéreim! El kell gondolkodnunk ezeken a mindannyiunk számára közös szimbólumokon, amelyek identitást és az összetartozás érzését adják nekünk, gyökereinkről mesélnek, és a jövő felé irányítják tekintetünket. A hit is kezdettől fogva hozzátartozik az uruguayi néphez, és kreatív bátorsággal kell továbbadnunk a jövő nemzedékeinek.
Jézus a mai evangéliumban emlékeztet bennünket arra, milyen fontos hűségesen élnünk a kapott ajándékokkal: „Aki a kis dolgokban hűséges, az a nagy dolgokban is hűséges” (Lk 16,10). E szavak szerint sokan éltek, férfiak és nők egyaránt, köztük Jacinto Vera püspök is: hűségesek maradtak hivatásukhoz, és elvetették az evangélium magvait az uruguayi nép lelkében. Ezek a magvak továbbra is élnek a közösségben, de továbbra is gondoskodnunk kell a növekedésükhöz szükséges feltételekről, hogy teljesen kibontakozhassanak. Folytatnunk kell a gyermekek és a fiatalok hitbeli képzését, kísérnünk kell a családokat, támogatnunk kell az időseket, és gyakorolnunk kell a szeretet cselekedeteit.
Kedves testvéreim! Arra bátorítalak benneteket, hogy lelkesen folytassátok evangelizáló küldetéseteket. Legyetek hidak, hogy minél többen találkozhassanak Jézussal! Legyetek testvéri közösség, amely összegyűlik, és megosztja egymással életét, terveit, álmait és reményeit, különösen a leginkább rászorulókkal! Legyetek imádkozó közösség, amely párbeszédben marad az Úrral, „ahogyan egy barát beszél egy másik baráttal” (vö. Jn 15,15). Krisztus számít rátok! Krisztus számít rád!
Oltalmazzon benneteket égi Anyánk, Harminchármak Asszonya az élet útján, és vezessen el benneteket mindig Fiához, Jézushoz!
A Szentatya rögtönzött köszöntője a Nuestra Señora del Rosario-bazilika előtti téren összegyűlt hívekhez
Jó napot!
Nagyon köszönöm a fogadtatást és azt, hogy itt vagytok.
Ahogyan talán hallottátok a szentmise homíliájában, három szimbólumról, három olyan kifejeződésről beszéltem, amelyek nagyon jól tükrözik életünk, keresztény életünk bizonyos vonásait: legyünk hídépítők, ahogyan itt is, ahol ez a híd két országot köt össze. Olyan hidakat kell építenünk, amelyek összekötik a népeket. A hitben egyesítik őket, mert egyetlen Istenben hiszünk, és hisszük, hogy a béke lehetséges, és békét akarunk építeni.
A pálmafák pedig azt jelképezik, hogy mindannyian együtt akarunk lenni, és a hit közösségeit akarjuk építeni.
A mate pedig – kultúrátoknak ez a nagyon fontos megnyilvánulása – azt fejezi ki, ahogyan két barát vagy két családtag együtt van, hogy megosszák egymással az életet, a nehézségeket és az örömöket egyaránt, akár beszélgetve, akár szavak nélkül.
Segítsenek bennünket ezek a szimbólumok abban is, hogy a fájdalom, a nehézségek és a kihívások ellenére folytassuk életünket, keressük Isten jelenlétét közöttünk, és az Úrtól kapjuk meg az erőt és a bátorságot ahhoz, hogy megéljük hitünket, és hirdessük a Jézus Krisztusba vetett hitünket, aki életet adott nekünk. Áldásomat adom rátok annak apró jeleként, hogy mindig közel szeretnék lenni hozzátok.
Az Úr legyen veletek!
A Mindenható Isten, az Atya, a Fiú és a Szentlélek áldása szálljon rátok, és kísérjen benneteket mindig. Ámen.
Isten áldjon benneteket! Gratulálok!
forrás: Bollettino
kép: Vatican Media
