Ma délután a Vatikáni Kertekben található Lourdes-i barlangnál a Szentatya elnökölt a Vatikáni Csendőrség tagjai számára bemutatott szentmisén Szent Mihály arkangyalnak, az Olasz Állami Rendőrség és a Vatikáni Csendőrség védőszentjének és pártfogójának ünnepén.

Az alábbiakban közöljük a pápa homíliáját, amelyet a szentmise során, az evangélium felolvasása után mondott el:

Kedves Testvéreim!

Nagy öröm számomra, hogy értetek és veletek együtt ünnepelhetem a szentmisét védőszentetek, Szent Mihály arkangyal ünnepén. Az imént tizenöten közületek letették az esküt. Most az imádság ideje van. Különösen is álljunk meg most egy pillanatra, és elmélkedjünk Isten igéjéről, amelyet hallottunk: ez segít megértenünk, mit jelent szolgálni, őrizni és védelmezni.

Izajás próféta (5,1–7) a szeretett és nagy gonddal ápolt szőlőskertről beszélt nekünk. Ez Isten népe iránti szeretetének jelképe. Isten mindent megtett szőlőjéért, és jó gyümölcsöket vár tőle. Az Úr pedig minden gyermekét hívja, hogy dolgozzon a szőlőjében, így mi egyszerre vagyunk a szőlőskert és a munkások. Számotokra, csendőrök, ez a szolgálat egy módja annak, hogy munkások legyetek az Úr szőlőjében. A ti gondjaitokra vannak bízva a helyszínek, a bejáratok, az épületek, de mindenekelőtt az emberek. A veletek való találkozásban szembetűnő vonás éppen ez a gondoskodás: szép látni, hogy a másikra nem mint megoldandó problémára tekintetek, hanem mint tiszteletre és őrzésre méltó személyre.

Az evangéliumban (Mt 21,33–43) Jézus példabeszéde negatív példát állít elénk: a szőlőműveseket, akik az idők során elfelejtették, hogy a szőlő nem az övék, hanem azért bízták rájuk, hogy gondozzák. Értékes figyelmeztetés ez mindazok számára, akik szolgálatot teljesítenek: amit kapunk, az olyan felelősség, amelyet alázattal és odaadással kell őriznünk, s amelyet diszkrécióval és kötelességtudattal kell megélnünk. Jól tudjátok, hogy az evangélium fényében a tekintély elsősorban abban nyilvánul meg, hogy képesek vagyunk őrizni, meghallgatni és kísérni másokat – kiegyensúlyozottsággal, határozottsággal és tisztelettel.

Majd Jézus elmondja, hogy a szőlő ura elküldi a saját fiát. A példabeszéd középpontjában ez a fiú áll, aki Krisztust jeleníti meg. S a ti életetek és szolgálatotok középpontjában is Őneki kell állnia: Jézus Krisztusnak. Mielőtt csendőrök lennétek, a Krisztus-követésre elhívott emberek vagytok. Tőle tanulhatjuk meg azt az erőt, amely képes szelídséggé válni, a bizalomból fakadó éberséget, az alázattal kéz a kézben járó hiteles tekintélyt, valamint a bátorságot, hogy irgalmas szívvel intézkedjetek.

A második olvasmányban Szent Pál így szólt hozzánk: „Semmiért se aggódjatok, hanem minden körülmények között tárjátok kéréseiteket Isten elé!” (Fil 4,6). Ez a gondolat is rendkívül találó a ti szolgálatotokban. Lesznek nyugodt napok és nehéz napok; pillanatok, amikor gyorsan kell dönteni; és olyan helyzetek, amelyek fáradtságot s aggodalmat hoznak. A csendőr nem egyedül hordozza mindezt: imádkozik, tud hagyatkozni, s képes Istenben megtalálni azt a békét, amely lehetővé teszi számára, hogy tisztánlátással és békés szívvel cselekedjen.

Az apostol pedig így folytatja: „Ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetre méltó, ami dicséretes, ha van valami erény és ha van valami dicséretre méltó, az legyen a gondolataitok tárgya!” (vö. Fil 4,8). Íme, egy újabb vonás a ti lelki arcképetekből: a jóra nevelt szív és elme. Minden külső cselekedetet megelőz egy belső tekintet. Aki másokat őriz, annak először önmagában kell őriznie az igazságot, az igazságosságot, a jóságot és a tiszteletet. Mások őrzése olyan szívet kíván, amelyet az Úr őriz.

A munkátok természetesen megköveteli tőletek az éberséget, ám a mai Ige valami még mélyebbre hív benneteket: arra, hogy gondosan vigyázzatok magatokra is. Őrizzétek a szíveteket, hogy ne keményedjen meg, hanem mindig készséges legyen Isten iránt, s figyelmes mások iránt; őrizzétek a lelkiismereteteket, hogy az továbbra is egyenességgel vezessen benneteket; őrizzétek a köztetek lévő testvériséget, hogy mindenki elfogadottnak, támogatottnak érezhesse magát, s soha ne maradjon egyedül. Mert egy közösség akkor válik igazán „közösséggé”, amikor tagjai gondoskodnak egymásról, és megtanulnak együtt haladni az úton, egyszerűséggel és szeretettel támogatva egymást.

Az idei évet is a családjaitok iránti szeretettel és hálával zárom. A szülőknek, a feleségeknek, a gyermekeknek, a jegyeseknek: köszönöm! Ti ismeritek a hozott áldozatokat, a távolléteket, a rendetlen beosztást, az aggodalmakat és egy olyan szolgálat terhét is, amely nem mindig látható.

Azoknak, akik már évek óta szolgálnak, s annak a tizenötnek, akik ma letették az esküt, azt mondom: soha ne feledjétek, kiért és miért döntöttetek úgy, hogy szolgáltok! Legyetek megbízható, tapintatos és hűséges emberek! Hagyjátok, hogy maga Jézus vezérelje szolgálatotokat! A legszebb jelvényetek az a szív legyen, amely képes őrizni.

Mindezt a Szűzanya oltalmába ajánljuk. Mária, a gondoskodás és a bizalom asszonya kísérje családjaitokat és mindegyikőtöket! Szent Mihály arkangyaltól pedig azt kérjük, hogy álljon mellettetek az éberségben és a minden gonosz elleni küzdelemben. Óvjon meg benneteket szolgálatotokban, és segítsen, hogy hűségesek maradjatok, s így az Úr Jézus mindig életetek, szolgálatotok és szívetek középpontjában álljon!

forrás: Bollettino
kép: Vatican Media