A ma reggeli általános audiencia délelőtt 10.00 órakor vette kezdetét a Szent Péter téren, ahol XIV. Leó pápa Olaszországból és a világ minden részéről érkezett zarándokcsoportokkal és hívekkel találkozott.

Olasz nyelvű beszédében a Szentatya elmélkedését a Franciaországban és az UNESCO-nál tett legutóbbi apostoli útjának szentelte. (Olvasmány: Kol 1,3–6).

Miután különböző nyelveken összefoglalta katekézisét, a Szentatya külön üdvözlő szavakat intézett a jelenlévő hívekhez.

Az általános audiencia a Miatyánk elimádkozásával és az apostoli áldással ért véget.

Katekézis. Az apostoli út Franciaországba és az UNESCO-hoz

Kedves Testvéreim, jó reggelt kívánok, és szeretettel köszöntök mindenkit!

Ma arról az apostoli útról szeretnék beszélni nektek, amelyet az elmúlt napokban tettem Franciaországban. Nagy ajándék volt ez számomra és az abban az országban élő Isten népe számára, s hálát adok érte az Úrnak. Ismételten kifejezem köszönetemet mindazoknak, akik fogadtak: a polgári hatóságoknak, az Egyház pásztorainak, valamint annak a rendkívül sok embernek, akik találkozni akartak a pápával, vagy akár csak köszönteni akarták őt az utcákon mint Krisztus apostolát és a béke hírnökét. Köszönet mindenkinek!

Szeretném összefoglalni e főpásztori látogatás gondolatait és benyomásait – amelyek még mindig oly élénken élnek bennem – egyetlen nagy szimbólum köré gyűjtve azokat: a párizsi Notre-Dame-székesegyház köré. Ott, az első nap délutánján elimádkoztuk a Boldogságos Szűz Mária esti dicséretét; egy ünnepélyes s egyben örömteli liturgiát, amelyben a zene, az ének és a templom szépsége megremegtette az imádságban egyesült szíveket.

Éppen a Notre-Dame, a maga átélt drámájával világíthatja meg szimbolikusan ezt az egész apostoli utat, olyan értelmezési kulcsot kínálva számunkra, amelyet egyetlen szóban foglalnék össze: újjászületés.

A párizsi székesegyház, amely alig hét évvel ezelőtt egy hatalmas tűzvészben halálosan megsebzettnek tűnt, mára újjáépült, és ragyogóbb, mint valaha. Ez a katasztrófa minden szinten pozitív választ váltott ki: egyes megnyilvánulásai láthatóbbak és gyakorlatiasak, mások rejtettebbek, lelki természetűek.

A székesegyház helyreállítása fényes bizonyítéka volt az Egyház, az Állam, a közintézmények és a civil társadalom közötti lehetséges együttműködésnek. Ez a hozzáállás tette lehetővé, hogy a lehető legjobban kamatoztassák mind a jótevők nagylelkűségét, mind a szakemberek és a mesteremberek szaktudását. A közjó érdekében megvalósuló szinergiának az intézmények, a politikai és társadalmi erők, valamint mindazok számára, akik polgári és gazdasági felelősséget hordoznak, a természetes működési stílusnak kellene lennie. Ez az az üzenet, amelyet át kívántam adni a francia hatóságoknak, valamint az UNESCO – az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete, amelynek Párizsban van a székhelye – tagjainak is, rámutatva arra az alapvető kritériumra, amelyre ezt az együttműködést alapozni kell: az emberi személy méltóságára.

Mindenekelőtt azonban a Notre-Dame az élő kövekből épülő Egyháznak, Isten szent népének a képe.

Érdekes párhuzamot vonni a székesegyházi esti dicséret és az ugyanaznap este, a párizsi Stade de France stadionban tartott ifjúsági virrasztás között. Két teljesen különböző helyszín, mégis két egymást kiegészítő, szinte lelki egységben lévő esemény. Mi kötötte össze őket? Az Egyház, amely nem kövekből vagy betonból épül, hanem olyan emberekből áll, akik szeretik Jézus Krisztust, mert Ő előbb szerette őket. A Notre-Dame-ban ott voltak a papok és a diakónusok, a megszentelt életet élők, a lelkipásztori munkatársak; a stadionban pedig Franciaország új nemzedéke: új – mondanám – nemcsak életkoruk, hanem még inkább szellemük, szívük és hitük szabadsága által. Fiatalok, akik énekeltek, ujjongtak, de akik képesek voltak csendben is maradni s figyelni. Figyelmes és meghatott arcok, amelyek az igazságra és a szeretetre szomjazó szívekről tanúskodtak. Nekik mondtam örömmel: „Ti vagytok Franciaország szentjei!” Az a virrasztás a remény nagy jele volt.

Miként az volt – az Isten által olyannyira kedvelt kicsinységben – a Maison Bakhitában tett látogatás is, amely különféle nehézségekkel küzdő emberek számára nyújt befogadó otthont: egyike azon számos helynek, az Evangélium gyümölcseinek, ahol nap mint nap elkötelezetten, szeretettel szolgálják az emberi személy méltóságát.

A franciaországi Egyházban azonban már néhány éve jelen van az újjászületés egy jele, nevezetesen a keresztséget kérő fiatalok és felnőttek figyelemre méltó és egyre növekvő száma. Isten e szép „meglepetése” kapcsán jelenleg tartományi szinodális gyűlés ülésezik Párizsban, amelyen magam is felszólalhattam, bátorítva a katekumenek és a neofiták útját azon közösségekkel együtt, amelyekhez tartoznak.

Fővárosi látogatásom csúcspontja a Place de la Concorde-on bemutatott szentmise volt. Ott az újjászületés jele meglepő módon nyilvánult meg: a tágas téren összegyűlt liturgikus közösség – amely magában foglalta a papokat, a kórust és az óriási tömeget – az Avenue des Champs-Élysées teljes hosszában végighúzódott, egészen a Diadalívig és még azon is túl. A szentáldozáskor mindenki áldozáshoz tudott járulni, mivel az Eucharisztiát mindenütt osztották. Íme az igazi újjáépítés, az Egyház megújulása, amelyet egyedül Isten tud véghezvinni, a Szűzanya közbenjárására!

Így hát magától értetődő kötelességem volt, hogy Párizs után zarándokként Lourdes-ba menjek, s hódoljak az Egyház Anyja, Mária előtt, aki a szenvedés és a halál órájában is égve tartja a hit és a remény lámpását. Lourdes-ban az Úr, Szűz Mária anyai gondoskodása által, mindenkinek – a zarándokoknak és különösen a testben és lélekben szenvedőknek – a remény és az újjászületés üzenetét közvetíti. Olyan üzenet ez, amelyet nyíltan újjá kívántam formálni: minden emberi élet, bármilyen állapotban legyen is, még a legsúlyosabb törékenység idején is megőrzi a maga sérthetetlen méltóságát, és megérdemli, hogy ápolják, kísérjék, s emberi együttérzéssel, valamint a tudomány kínálta eszközök segítségével enyhítsék szenvedését. Ezért jelent Lourdes az egész világ számára egyet jelent a szeretet civilizációjának szentélyével. Ebben a szellemben találkoztam a visszaélések néhány áldozatával is, és megkértem őket, segítsenek nekem kifejezni más áldozatok felé is az én és az egész Egyház arra irányuló törekvését, hogy meghallgassuk őket, s velük együtt haladjunk a gyógyulás útján, elismerve az életükben okozott fájdalmat, és munkálkodva a visszaélések megelőzésén.

Az apostoli út harmadik és egyben utolsó állomása Metz városa volt, Franciaországnak és Európának abban a régiójában, amelyet oly súlyosan meggyötört a második világháború. Ott munkálkodott Robert Schuman, az európai egyesülési folyamat egyik fő ihletője. A mai Európa éppen a háború pusztításai után, békeprojektként született meg. Mondhatjuk, hogy ami a párizsi Notre-Dame-ban a tűzvész során történt, az történt Európával a második világháborúban. Ám Európa újjászületett a demokrácia, a szolidaritás és a népek közötti testvériség azon elvei alapján, amelyek oly sokkal tartoznak keresztény gyökereiknek. Ma is ezeken az alapokon és ezen éltető erővel tud megújulni az európai projekt egy sokkal inkább globalizált világban, ahol a vallások közötti párbeszéd elsőrendű fontosságú szerepet tölt be. Ezért találkoztam Metzben a különböző vallási hagyományok képviselőivel, akik jelenlétemben felolvasták és aláírták a párbeszédért és a békéért megfogalmazott „Metzi felhívást”.

Kedves Testvéreim! Franciaországi főpásztori látogatásom jelmondata ez volt: „Pour que le monde ait la vie” – „Hogy a világnak élete legyen” (vö. Jn 6,51). Jézus szavai ezek, amelyek összefoglalják az ő egész üdvözítő küldetését, s amelyek az út során a maguk teljességében fejezték ki minden egyes találkozás evangéliumi értelmét. E szavak ihlessék most imádságunkat, amikor kérjük Istentől, hogy ez a kegyelmi esemény hozzon bőséges és maradandó gyümölcsöket.

Köszöntések

Szeretettel köszöntöm a Kanadából, Franciaországból és Luxemburgból érkezett francia nyelvű zarándokokat. Elámultam azon a buzgóságon és lelkesedésen, amellyel Franciaországban fogadtak. Hálát adok Istennek, és imádkozom azért, hogy a pásztorok továbbra is válaszolni tudjanak a hívek, különösen is a fiatalok várakozásaira. Szívből adom áldásomat rátok!

Szeretettel köszöntöm a mai audiencián részt vevő valamennyi angol nyelvű zarándokot és vendéget, különösen azokat, akik Angliából, Írországból, Dániából, Ghánából, Ausztráliából, Indiából, Indonéziából, a Fülöp-szigetekről, Malajziából, Srí Lankáról és az Amerikai Egyesült Államokból érkeztek. Külön köszöntöm a Pápai Ír Kollégium papnövendékeit, valamint azokat a zarándokokat, akik részt vesznek a Pápai Észak-Amerikai Kollégium holnapi diakónusszentelésén. Mindnyájatokra és családotokra kérem Urunk, Jézus Krisztus békéjét és egységét. Isten áldjon meg mindnyájatokat!

Szeretettel köszöntöm a német nyelvű zarándokokat. Lourdes-ban mindnyájukat arra hívtam, hogy októberben, a rózsafüzér hónapjában imádkozzanak a népek közötti békéért s a minden emberi szívben lakozó békéért is. Mária, a Béke Királynője legyen a mi közbenjárónk!

Szeretettel köszöntöm a spanyol nyelvű zarándokokat. Kérjük az Urat a Lourdes-i Szűzanya közbenjárására, hogy tartsa égve bennünk a hit, a remény és a szeretet lámpását, s tegyen bennünket eggyé Krisztusban, hogy a világ higgyen Őbenne. Isten áldjon meg mindnyájatokat! Köszönöm szépen!

Szívből jövő üdvözletemet küldöm a kínai nyelvű híveknek. Kedves Testvéreim, arra hívlak benneteket, hogy családjaitokban és plébániáitokon élesszétek újjá a hit lángját, hogy az az Istentől mindenkinek ajándékozott kegyelemmé váljék. Szívből adom áldásomat rátok!

Örömmel köszöntöm valamennyi portugál nyelvű zarándokot, különösen is a Brazíliai Pápai Pius Kollégium új növendékeit! Kedves Testvéreim, a Jézus Krisztus iránti szeretetnek az a nyilvános tanúságtétele, amelyet Franciaországban láttunk, legyen az ösztönzés forrása az egész Egyház számára. Ne rejtsük el a hitünket! Az Úr áldjon meg benneteket!

Szeretettel köszöntöm az arab nyelvű híveket. Vigyük el Krisztus békéjét a mi világunkba, hogy az reményben és szeretetben éljen! Az Úr áldjon meg mindnyájatokat, s oltalmazzon meg benneteket minden gonosztól!

Szeretettel köszöntöm a lengyel híveket! Harminc évvel ezelőtt Szent II. János Pál boldoggá avatta Lewoniuk Vincét és tizenkét vértanútársát. Mindhalálig, vérük ontásáig védelmezték a Katolikus Egyházhoz való tartozásukat és a Szent Péter utódjával való egységet, hűséget őrizve saját keleti hagyományuk iránt. Az ő közbenjárásukba ajánlom Krisztus tanítványai egységének ügyét, valamint a hitükért ma üldözött katolikusokat. Dicsértessék a Jézus Krisztus!

FELHÍVÁS

Most az etiópiai Tigray régióért intézek felhívást:

Mély aggodalommal követem a helyzetet Tigray-ben, valamint a szomszédos Afar és Amhara régiókban, ahol ismét kirobbantak az ellenségeskedések. Szívből jövő kéréssel fordulok minden érintett félhez, hogy a párbeszéd útját válasszák. A fegyveres konfliktusok soha nem oldják meg a problémákat, hanem csak súlyosbítják azokat, s halált, pusztítást és neheztelést hagynak maguk után. Csak az őszinte elköteleződés rakhatja le a tartós béke alapjait.

Hőn remélem, hogy a nemzetközi közösség nagylelkű és haladéktalan támogatásával biztosítani fogja, hogy minden szükséges humanitárius segítség eljusson a rászorulókhoz.

* * *

Múlt vasárnap Bolognában három vértanú papot avattak boldoggá: Ubaldo Marchioni egyházmegyés papot, Elia Comini szalézi szerzetest és Martino Capelli dehoniánus atyát, akiket 1944-ben, a második világháború egy drámai szakaszában gyilkoltak meg amiatt, mert a náci csapatok megvetették a híveik javára végzett lelkipásztori szolgálatukat. Isten e szolgáinak legfőbb áldozata a mai keresztényeknek is példát mutat arra, hogy bátran váljanak testvéreik felebarátjává, különösen a megpróbáltatások idején.

Szeretettel köszöntöm az olasz nyelvű zarándokokat, különösen is a Názáreti Szent Család Leányai Missziós Nővéreit, a scannói Santa Maria della Valle plébánia híveit, valamint a Ferrara di Monte Baldo-i és a teserói plébániák közösségeit. Üdvözlöm továbbá a fermói „Artigianelli” Szakképző Központot, a római Visconti Gimnázium diákjait és a palermói Gonzaga Gimnázium tanulóit.

Végül szeretettel gondolok a fiatalokra, a betegekre és az ifjú házasokra. A holnap kezdődő október hónap adjon alkalmat a szent rózsafüzér imádkozására, felajánlva azt különösen is a háborúk végét s a béke elnyerését kérve.

Mindenkire szívből adom áldásomat!

forrás: Bollettino
kép: Vatican Media