A délelőtti általános audienciát 10 órakor tartották a Szent Péter téren, ahol XIV. Leó pápa Olaszországból és a világ minden tájáról érkezett zarándokcsoportokkal és hívőkkel találkozott.

Olasz nyelvű beszédében a Szentatya, folytatva „A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai” című katekézis-sorozatot, elmélkedését a következő témára összpontosította: Gaudium et spes konstitúció. A hit és a kultúra kapcsolata (Olvasmány: ApCsel 17,22–23).

Miután a katekézist különböző nyelveken is összefoglalta, a Szentatya külön üdvözlő szavakat intézett a jelen lévő hívőkhöz.

Az általános audiencia a Miatyánk imádságával és az apostoli áldással zárult.

A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai. IV. Gaudium et spes konstitúció. 7. A hit és a kultúra kapcsolata (GS 53–62)

Kedves testvéreim, jó napot és Isten hozott benneteket!

A II. Vatikáni Zsinat nem mulaszthatta el, hogy szóljon a kultúráról és a keresztény hittel való kapcsolatáról. Ezt a Gaudium et spes (GS) konstitúció második részének második fejezetében teszi meg.

A Katolikus Egyház mindig is gondot fordított arra, hogy az Evangélium hirdetését mindenfajta iskola alapításával kísérje, amelyek célja az öt kontinens férfijainak és nőinek emberi, kulturális és lelki formálása. A középkori egyetemek – mint tudjuk – az Egyház szívéből születtek, döntő módon hozzájárulva a nyugati civilizáció fejlődéséhez. Ugyanakkor a kultúra és a tudás haladása újabb és mélyebb kérdéseket vet fel, arra ösztönözve a hívőket, hogy készek legyenek számot adni hitükről (vö. 1Pét 3,15–17). Végül, mint az emberi lény szellemi dimenziójának kifejeződései, a kultúra különféle megnyilvánulásai hozzájárulnak az elme megnyitásához a világ és az emberi létezés értelmére vonatkozó örök kérdések iránt, így készítve elő Jézus Krisztus Evangéliumának befogadását.

A hit és a kultúra közötti kapcsolat legfőbb alapja a Megtestesülésben rejlik: ha az Isteni Ige testté lett, és közöttünk lakozott (vö. Jn 1,14), akkor a hit maga is megtestesült valóság, amely összefonódik azzal a kultúrával, amelybe beágyazódik. Arra is hivatott, hogy kultúrává váljon, vagyis hogy eljusson az emberhez a maga életkörnyezetében, amely emberi szavakból, hagyományokból, vallási érzületből, művészetből és költészetből, gondolkodásból és tudományból áll. Ahogyan Szent II. János Pál pápa szeretett hangoztatni: „Az a hit, amely nem válik kultúrává, nem teljes mértékben befogadott, nem teljesen átgondolt és nem hűségesen megélt hit.” [1]

A hit minden kultúrában megtestesülhet, mert egyikkel sem azonosul kizárólagos módon. A kultúrákban lakozik, és belülről formálja azokat Jézus Krisztus „formája” szerint, vagyis a szeretet, a szolgálat és Isten atyaságának gyermeki elismerése révén. Így az Egyház a különféle kultúrákban felismeri mindazt, ami jó, szép és igaz, hogy megtestesítse és továbbadja az Evangélium üzenetét. Ugyanakkor, mivel „minden kor és minden hely népéhez küldetett, nem kötődik kizárólagosan és felbonthatatlanul egyetlen fajhoz vagy nemzethez, egyetlen különleges életmódhoz, sem semmilyen régi vagy új szokáshoz. Hűen saját hagyományához, és egyúttal tudatában lévén küldetése egyetemességének, közösségre léphet a kultúra különféle formáival; ez a közösség pedig mind magát az Egyházat, mind a különféle kultúrákat gazdagítja” (GS 58).

Az Egyház szorgalmazza a kultúrát, mert az önmagában is érték, szolgálja az embert és földi hivatásának beteljesülését. Ezért a Gaudium et spes arra buzdítja a nemzetközi közösséget, hogy mindenki hozzáférhessen az alapvető kulturális javakhoz, legyőzve az írástudatlanságot és a műveletlenséget. Mindazoknak, akik alkalmasak a felsőfokú tanulmányokra – állítja bátor hangon a Zsinat –, meg kell teremteni a feltételeket, hogy ezt valóban meg is tehessék. Ezenkívül „mindenkinek kötelessége biztosítani, hogy a nők kulturális életben való sajátos és elengedhetetlen részvételét elismerjék és támogassák” (GS 60).

Ezenkívül a Gaudium et spes hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az oktatást a tudás bizonyos egységére irányítsák, annak ellenére, hogy a megváltozott életkörülmények ezt megnehezíthetik (vö. GS, 61). A keresztényeknek kell az elsőknek lenniük abban, hogy törekednek e bölcsességi egység megvalósítására, mindenekelőtt önmagukban. Bár a Kinyilatkoztatásból megkapták a válaszokat a lét nagy kérdéseire, ez nem menti fel őket a türelmes intellektuális és kulturális képzés alól; sőt, emberi és tudományos ismereteiknek lépést kell tartaniuk hitük tartalmával, amelyet az életkor előrehaladtával és a tanulmányok szintjének megfelelően folyamatosan el kell mélyíteniük. A Zsinat különös felhívást intéz a teológusokhoz: „Azok, akik a teológiai tudományokkal foglalkoznak […] törekedjenek arra, hogy együttműködjenek a többi tudományágban jeleskedő emberekkel, egyesítve erőiket és véleményüket. A teológiai kutatás, miközben a kinyilatkoztatott igazság mély megismerését tűzi ki célul, ne hanyagolja el a kapcsolatot a saját korával, hogy segíthesse a tudomány különböző területein jártas embereket a hit teljesebb megismerésében” (GS 62).

Testvéreim, a Gaudium et spes konstitúció arra int minket, hogy ne a világgal, a kultúrával és annak emberi megnyilvánulásaival szembeni ellentét vagy ellenségeskedés szellemében éljük meg hitünket, hanem éppen ellenkezőleg, így buzdít bennünket: „A hívők tehát éljenek a legszorosabb egységben koruk embereivel, és törekedjenek arra, hogy mélyen megértsék gondolkodásmódjukat és érzésvilágukat, ahogyan azok a kultúrán keresztül kifejeződnek” (GS 62). A hit és a kultúra közötti érett és felelősségteljes szintézis megteremtése ugyanis nemcsak a keresztény hivatásban való kitartás elengedhetetlen feltétele, hanem nélkülözhetetlen követelménye is annak, hogy a hitről hitelesen tanúskodjunk a világ előtt, és azt másoknak átadjuk.

[1] Szent II. János Pál, Beszéd a Kulturális Elkötelezettség Egyházi Mozgalma (MEIC) konferenciájának résztvevőihez, 1982. január 16.

Köszöntés

Szeretettel üdvözlöm a Belgiumból, Kanadából és Franciaországból érkezett francia nyelvű zarándokokat. Arra buzdítalak mindannyiótokat, hogy gazdagítsátok emberi, lelki és kulturális formálódásotokat, hogy így hozzájárulhassatok az Evangélium üzenetének megtestesítéséhez és továbbadásához saját életkörnyezetetekben. Teljes szívemből megáldalak benneteket!

Szeretettel köszöntöm a mai audiencián részt vevő összes angol nyelvű zarándokot és látogatót, különösen az Angliából, Írországból, Dániából, Svédországból, Ghánából, Japánból, Jordániából, Laoszból, Pakisztánból, a Fülöp-szigetekről, Kanadából és az Amerikai Egyesült Államokból érkezetteket. Különösen is köszöntöm a Samoa-Pago Pago-i egyházmegye ifjúsági csoportjának tagjait, akik Rómába és Assisibe zarándokoltak el. Mindannyiótokra és családjaitokra Urunk, Jézus Krisztus örömét és békéjét kérem. Isten áldjon meg benneteket!

Szeretettel üdvözlöm a német nyelvű zarándokokat, különösen a Szuverén Máltai Lovagrend Osztrák Nagypriorátusának csoportját. A november elkövetkező hónapjában az Egyház különös módon emlékezik meg az elhunytakról. Gyakoroljuk velük szemben a lelki irgalmasság cselekedetét azzal, hogy imádkozunk értük, hogy megtisztulva eljussanak Isten és az ő szentjei örök közösségébe.

Szeretettel üdvözlöm a spanyol nyelvű zarándokokat. Az Evangélium értékeiből kiindulva arra buzdítalak benneteket, hogy legyetek a kultúra előmozdítói az élet és a társadalom különböző területein. Isten áldjon meg benneteket. Köszönöm szépen!

Őszinte üdvözletemet küldöm a kínai nyelvet beszélőknek. Kedves testvéreim, adja Isten, hogy a Szentséges Szűz Mária továbbra is kísérjen benneteket hitetek és szeretetetek útján. Szívből áldalak benneteket!

Szeretettel köszöntöm az összes portugál nyelvű zarándokot, különösen azokat, akik Brazíliából érkeztek! Kedves testvéreim, kérjük a Szentlelket, hogy vezessen minket az Evangélium hirdetésének küldetésében a kultúra világában is, és állítsuk tehetségünket a hit és az emberi méltóság szolgálatába. Az Úr áldjon meg benneteket!

Szeretettel köszöntöm az arab nyelvű hívőket, különösen a Jordániából, a fuhaiszi Mária Szeplőtelen Szíve plébániáról érkezőket. Arra vagyunk hivatva, hogy szilárdan megmaradjunk a hitben, és Krisztus valódi tanúi legyünk a világban. Az Úr áldjon meg mindannyiótokat, és oltalmazzon benneteket mindenkor minden gonosztól!

Szeretettel üdvözlöm a lengyeleket. Ti Boldog Elżbieta Róża Czacka évét ünneplitek, aki hősies lelkiállapottal fogadta el fogyatékosságát, és „a vakok vak édesanyjává” vált, számos művet létrehozva. Az általa alapított szerzetesrend, amely Istennek engesztelést mutat be a világ szellemi vakságáért, erősítse meg tanúságtételünket, hogy sokan meglássák Isten üdvösségét. Dicsőség Jézus Krisztusnak!

* * *

Szeretettel köszöntöm az olasz nyelvű zarándokokat, különösen a Teramo-Atri egyházmegye papjait, valamint San Martino in Pensilis, Giugliano in Campania, Forio, Teramo és Villamare híveit.

Üdvözlöm továbbá a „CISL Abruzzo e Molise” csoportot, a IV. Haditengerészeti Hadosztály parancsnokságának katonáit, valamint a martinengói Szent Család Iskolát.

Végül gondolataim a fiatalokhoz, a betegekhez és az ifjú házasokhoz fordulnak. Alig néhány nappal Mindenszentek főünnepe előtt arra hívlak benneteket, hogy tekintsetek erre a hatalmas, férfiakból és nőkből álló seregre, akik az eljövendő élet prófétai jeléül jelennek meg előttünk, amelynek kezdete már ott rejlik a földi élet keresztény elkötelezettségében és tanúságtételében.

Mindenkire szívből adom áldásomat!

forrás: Bollettino
kép: Vatican Media