A mai reggeli általános audienciára 10.00 órakor került sor a Szent Péter téren, ahol XIV. Leó pápa Olaszországból és a világ minden tájáról érkezett zarándokcsoportokkal és hívekkel találkozott.

Olasz nyelvű beszédében a pápa – folytatva „A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai” című katekézissorozatát – elmélkedését a következő témára összpontosította: A Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció (GS 1–10). Az emberi tevékenység értelme a világmindenségben (Olvasmány: Ter 2,8–9a.15).

Miután a különböző nyelveken összefoglalta katekézisét, a Szentatya külön köszöntötte a jelenlévő híveket.

Ezt követően felhívást intézett mindannyiunk felelősségére a migránsok és menekültek, különösen is a kiskorúak érdekében.

Az általános audiencia a Miatyánk elimádkozásával és az apostoli áldással ért véget.

A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai. IV. A Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció. 4. Az emberi tevékenység értelme a világmindenségben (GS 33–39)

Testvéreim, jó reggelt és szeretettel köszöntök mindenkit!

Folytatva utunkat a II. Vatikáni Egyetemes Zsinat Gaudium et spes kezdetű lelkipásztori konstitúciójának tanulmányozásában, elérkeztünk az első rész harmadik fejezetéhez, amely ezt a vonzó címet viseli: „Az emberi tevékenység a világmindenségben”. Az alapvető kérdés a következő: mi az értéke az emberi tevékenységnek a világban, és ezáltal a technikai, társadalmi és tudományos haladásnak? Felidézhetjük, hogy alig négy évvel a zsinat lezárása után, 1969. július 20-ról 21-re virradó éjszakán az ember először tette a lábát a Holdra.

Az Isten képmására és hasonlatosságára teremtett ember a haladás alanya. Szabadsága és értelme által gyarapítja ismereteit, és ezáltal az egész társadalmat előrelendíti. Könnyen beláthatjuk ezt, ha megfigyeljük az életkörülmények javulását a nemzedékek egymásutánjában. A dokumentum rámutat: „sok olyan javat, amelyet az ember egykor a felsőbb erőktől várt, ma már a maga kezdeményezésével és erejéből szerez meg” (33. pont).

Ezért egyes gondolkodók a tudományos-technikai haladást olyan tényezőként mutatták be, amely gyengíti az Istennel való kapcsolatot – olyannyira, hogy az feleslegessé, vagy akár a keresztény hit ellenlábasává válik. Ez a megközelítés pedig a korábbi korokhoz képest megváltoztatta a kortárs ember világszemléletét. Ez az előítélet főként a nyugati kultúra azon részében gyökerezik, amely elveszítette a keresztény kinyilatkoztatáshoz mint igazodási ponthoz fűződő viszonyát. A posztkeresztény humanizmusokban az embert és Istent tévesen riválisokként állítják be: ahhoz, hogy az ember érvényesíthesse tudását, szabadságát és fejlődését, függetlenítenie kellene magát Istentől. Végül azonban az Istennel való kapcsolat megtagadásával elvész az emberi személy transzcendens értékének felmutatási lehetősége is. Ez „az ateista humanizmus drámája”, amelyet a II. Vatikáni Zsinat egyik jelentős teológusa, Henri de Lubac olyan kiválóan leírt. [1]

A Zsinat egyértelmű választ kíván adni: „A hívők számára – állítja a Gaudium et spes – egy dolog bizonyos: önmagában véve az egyéni és kollektív emberi tevékenység, vagyis az a hatalmas erőfeszítés, amellyel az emberek az évszázadok során igyekeznek javítani életkörülményeiken, megfelel Isten szándékának” (34. pont). Sőt – folytatja a konstitúció – „a keresztényeknek eszükbe sem jutna az emberi elme és bátorság alkotásait Isten hatalmával szembeállítani, mintha az értelmes teremtmény a Teremtő riválisa lenne; ellenkezőleg, meg vannak győződve arról, hogy az emberiség győzelmei Isten nagyságának jelei és az Ő kimondhatatlan tervének gyümölcsei” (uo.). Lényegében Isten a férfi és a nő kezébe egy még statu viae, azaz az úton levés, a növekedés állapotában lévő teremtett világot helyezett, hogy bölcs tevékenységükkel eljuttassák azt a beteljesülésre. [2]

Fontos utalás rejtőzik itt a Megtestesülés misztériumára. Az emberiséget – és vele együtt a munkát, a haladást, valamint a teremtett valóságok önállóságát – nem nyeli el és nem semmisíti meg az Istennel való találkozás, hanem Isten teljes egészében magára vállalja azt, így az Krisztusban továbbra is szabad és tevékeny marad: hiszen Őbenne találja meg teljes igazságát és szabadságát. Emellett az Eucharisztia ünneplése során az emberi munka gyümölcse – amelyet a kenyér és a bor képvisel – mindennap az oltárra kerül, hogy átváltozzék Krisztus Testévé és Vérévé.

Ebből a távlatból egy fontos igazság bontakozik ki: ahhoz, hogy Istennel találkozzék, az embernek nem kell elhagynia földi teendőit, hanem hivatása teljességét élheti meg azáltal, hogy jól végzi és megszenteli mindennapi munkáját. [3] A keresztények – mint mindenki más – kiveszik részüket az emberek városának építéséből, miközben minden dolgok végcéljára és az Istennel való találkozásra törekednek, s emlékeztetnek erre a végső célra mindenkit, akivel osztoznak a haladás, a tudomány és az élet kalandjában.

Természetesen a földi haladást világosan meg kell különböztetni Krisztus országának növekedésétől; a Zsinat azonban kijelenti, hogy „ez a haladás, amennyiben hozzájárulhat az emberi társadalom jobb elrendezéséhez, nagy jelentőséggel bír Isten országa szempontjából. […] Mert a természet és a mi szorgalmunk minden jó gyümölcsét, miután az Úr Lelkében és az Ő parancsa szerint elterjesztettük a földön, újból megtaláljuk majd, de minden szennytől megtisztítva, megvilágosítva és megdicsőülve” (39. pont).

Végül emlékezzünk arra, hogy ahhoz, hogy valódi emberi haladássá váljon – vagyis a teljes ember és minden ember haladásává –, a technikai és tudományos fejlődést a szeretetnek kell éltetnie és irányítania. Csak így állhat mindig az emberi méltóság védelmének szolgálatában, s mozdíthatja elő mindenki, különösen a leginkább rászorulók életkörülményeit.

Kedves Testvéreim! A II. Vatikáni Zsinat arra hív minket, hogy osszuk meg egymással a tudás és a cselekvés kenyerét, hogy minden ember és minden nép kibontakoztathassa a benne rejlő képességeket, s Isten segítségével együtt építhessünk egy jobb jövőt.

[1] Vö. H. de Lubac: Le drame de l’humanisme athée (1944), olasz fordítás: Brescia 2013.

[2] Vö. A Katolikus Egyház Katekizmusa, 302., 306. és 307. pont

[3] Vö. Szent II. János Pál, Homília Josemaría Escrivá de Balaguer szentté avatásán (2002. október 6.).

Köszöntések

Szeretettel köszöntöm a francia nyelvű zarándokokat, különösen is a franciaországi zarándokcsoportot, a Chartres-i Szent Pál Nővéreit, valamint a haiti „Réseau du Cœur” csoportot. A II. Vatikáni Zsinat arra hív minket, hogy osszuk meg egymással a tudás és a szakértelem kenyerét: bontakoztassátok ki nagylelkűen a bennetek rejlő képességeket, hogy Isten segítségével együtt építhessünk egy jobb jövőt. Isten áldjon meg benneteket!

Szeretettel köszöntöm a mai audiencián részt vevő valamennyi angol nyelvű zarándokot és látogatót, különösen is az Angliából, Írországból, Dániából, Norvégiából, Máltáról, Tanzániából, Ausztráliából, Hongkongból, Indiából, Malajziából, Szingapúrból, Thaiföldről, Vietnamból és az Amerikai Egyesült Államokból érkezett csoportokat. Holnap a Missouri állambeli Saint Louisban boldoggá avatják Tiszteletreméltó Fulton Sheen püspököt. Adja Isten, hogy e szent életű püspöknek – aki a médián keresztül végzett evangelizációs munkájáról ismert – példája és közbenjárása sokakat inspiráljon arra, hogy hasonlóképpen új utakat találjanak az Evangélium üzenetének örömteli lelkesedéssel való terjesztésére. Mindannyiótokra és családotokra kérem Urunk, Jézus Krisztus békéjét és örömét. Isten áldjon meg benneteket!

Szeretettel köszöntöm a német nyelvű zarándokokat, különösen is a tanulmányi úton lévő számos iskolai csoportot. Adja Isten, hogy az Örök Városban szerzett ezen élmény arra ösztönözzön benneteket: ismerjétek meg mind jobban keresztény kultúránk és történelmünk kincseit – azokat a kincseket, amelyek nem csupán a múlthoz tartoznak, hanem ösztönzést jelenthetnek a jövő számára is. Isten áldjon meg benneteket!

Szeretettel köszöntöm a spanyol nyelvű zarándokokat. Az Eucharisztiában a föld és az emberi munka gyümölcseit ajánljuk fel, hogy Krisztus Testévé és Vérévé váljanak. Kapcsoljuk be életünket és mindennapi feladatainkat is az eucharisztikus áldozatba, hogy az Úr élő, szent és Hozzá méltó, Neki tetsző áldozattá alakítsa azokat. Isten áldjon meg benneteket! Köszönöm szépen!

Szeretettel köszöntöm a kínai nyelvű híveket. Kedves Testvéreim! Arra bátorítalak benneteket, hogy szeressétek egymást, amint Jézus szereti egyenként mindannyiótokat. Szívből adom áldásomat mindnyájatokra!

Kedves portugál nyelvű Testvéreim! Isten hozott benneteket! Tevékenységetek során mindig védelmezzétek az emberi méltóságot, mozdítsátok elő embertársaitok életkörülményeit, és egyedül Istenbe vessétek minden reményeteket. Az Úr áldjon meg benneteket és családotokat!

Szeretettel köszöntöm az arab nyelvű híveket. Állítsuk tudásunkat és munkánkat az ember és az emberi méltóság szolgálatába, és járuljunk hozzá szeretettel egy mindenki számára jobb világ építéséhez. Áldjon meg mindnyájatokat az Úr, és oltalmazzon meg benneteket mindig minden gonosztól!

Szeretettel köszöntöm a lengyeleket. Ezekben a napokban Jasna Górán az éves zarándoklatra gyűlnek össze a házaspárok és a családok. Zarándoklatuk jelmondata: „A házasság életet ad”. Az imádság és Isten Igéjének megosztása erősítse meg a házastársak hitét, hogy nagylelkűen működjenek együtt a Teremtővel az élet és a keresztény értékek továbbadásában a család e sajátos közösségében. Mindannyiatokra áldásomat adom!

FELHÍVÁS

Jövő vasárnap, szeptember 27-én tartjuk a Migránsok és Menekültek Világnapját. Gondolataim a migránsokhoz és a menekültekhez szállnak, különösen is azokhoz a kiskorúakhoz, akik kénytelenek elhagyni szülőföldjüket. A gyermekek és a serdülők a legsebezhetőbbek; gyakran leírhatatlan szenvedéseket élnek át: erőszakot, kínzást, kizsákmányolást, traumatikus körülményeket, és nem ritkán életüket veszítik a migrációs útvonalakon. Felhívást intézek mindenki felelősségérzetéhez: mindenki érezze magát érintettnek ezeknek a fiataloknak az életében, akiket mindig oltalmazni és támogatni kell!

* * *

Szeretettel köszöntöm az olasz nyelvű zarándokokat, különösen is a Szent Kereszt Pápai Egyetem által szervezett kánonjogi továbbképzés résztvevőit; a Pénzügyőrség predazzói, gaetai, orvietói és bari egységeit; a Modenai Katonai Akadémia növendékeit, valamint az „Anyák Imái” csoportot.

Szeretettel fogadlak benneteket, a rimini egyházmegye zarándokait, Nicolò Anselmi püspökkel az élen, akik egy hónappal a földeteken tett pásztori látogatásom után gyűltetek itt össze. Ismételten kifejezem köszönetemet a szívélyes fogadtatásért, s bátorítalak benneteket, hogy növekedjetek a hitben, Isten Igéjének hallgatásában gyökerezve, hogy mindenkinek tanúságot tegyetek a mennyei Atya szeretetéről.

Végül gondolataim a fiatalokhoz, a betegekhez és az ifjú házasokhoz szállnak. Ma az Egyház Pietrelcinai Szent Pio liturgikus emléknapját ünnepli: hitről és szeretetről tett tanúságtétele legyen mindannyiótok számára meghívás arra, hogy mindig bízzatok Isten jóságában és irgalmában.

Mindenkire szívből adom áldásomat!

forrás: Bollettino
kép: Vatican Media