A mai délelőtti általános kihallgatásra 10:00 órakor került sor a Szent Péter téren, ahol XIV. Leó pápa az Olaszországból és a világ minden tájáról érkezett zarándokcsoportokkal és hívekkel találkozott.

Olasz nyelvű beszédében a pápa – folytatva „A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai” témájú katekézissorozatát – elmélkedését a következő témára összpontosította: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció (GS 12–22). Az emberi méltóság: ajándék és felelősség (Olvasmány: Zsolt 8,2.5–7).

Miután tanítását a különböző nyelveken összefoglalta, a Szentatya külön köszöntő szavakat intézett a jelenlévő hívekhez.

Az általános kihallgatás a Miatyánk elimádkozásával és az apostoli áldással zárult.

A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai. IV. Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció (GS 12–22) 2. Az emberi méltóság: ajándék és felelősség

Testvérek, jó napot kívánok és Isten hozott benneteket!

A Gaudium et spes (GS) zsinati konstitúció – mely az első fejezetet az emberi személy méltóságának szenteli – hangsúlyozza, hogy ez a méltóság az alapja és feltétele mindazoknak az „értékeknek, amelyeket ma a legtöbbre becsülnek”, ám ezeknek nem szabad elveszíteniük a kapcsolatukat „isteni forrásukkal”, hogy megmeneküljenek az „emberi szív romlottságából” eredő esetleges torzulásoktól (GS 11).

Az az út, amely felszínre hozta az emberi személy méltóságának alapvető vonásait és jogait, minden bizonnyal az emberi történelem egyik legjelentősebb fejezete. A megteendő út azonban még nem ért véget: meg kell küzdenie azokkal a régi és új ellentmondásokkal, amelyek megakadályozzák a teljes megvalósulást.

Az Egyház világosan felajánlja a maga hozzájárulását, emlékeztetve arra, hogy az emberi méltóság magából a személy lényéből fakad. Ezt a közelmúltban megjelent Magnifica humanitas enciklikámban is megerősítettem: „Minden személyt Isten gondolt el és akart, hogy a közösség történetébe lépjen Vele, másokkal és a teremtéssel. Méltósága nem a birtokolt képességeitől, a gazdagságától vagy a betöltött szerepétől, nem is a helyes vagy helytelen döntéseitől függ, hanem olyan ajándék, amely megelőzi és meghaladja őt, s amelyet Isten helyezett belé soha el nem múló szeretetének kifejeződéseként” (50. sz.). Az emberi lény végtelen méltósága tehát abban a teremtményi identitásában gyökerezik, hogy „Isten képmására” lett teremtve, aki „képes megismerni és szeretni Teremtőjét” – ez a szeretet olyan terve és ajándéka, amely meghaladja a többi teremtett valóságot, melyek az ember gondjaira vannak bízva, „hogy uralkodjék rajtuk, és Isten dicsőségére használja azokat” (GS 11–12).

A hitben megérthetjük a személy méltóságának végső alapját, minthogy a Fiú „az Atya és az ő szeretete titkának kinyilatkoztatásával teljes mértékben feltárja az embert önmaga előtt, és megmutatja neki fenséges hivatását” (GS 22).

A személy mindig relációt, közösséget és részesedést jelent Isten és a többi ember felé, vagyis gyermeki kapcsolatot az Atyaistennel, valamint testvéri kapcsolatot Krisztussal és minden emberrel. Kizár mindenféle önmagába zárkózást. Személynek lenni azt jelenti, hogy önmagunkat megosztandó ajándékként fogjuk fel, s a befogadásban, a kölcsönösségben és a szolgálatban növekszünk és érünk be.

Ez a méltóság mindegyikünk felelősségére van bízva: ugyanakkor szolidaritást és kölcsönös gondoskodást is megkövetel, legyőzve azt a számos meghamisítást és manipulációt, amelyek mindmáig eltorzítják annak megítélését és akadályozzák megvalósulását. Valóban, a történelem során hozott, saját méltóságával ellentétes döntések miatt „az ember még ma is önmagában van meghasonolva”, s „az egész emberi élet, mind az egyéni, mind a közösségi, a jó és a rossz, a világosság és a sötétség közötti drámai küzdelem képét mutatja”. Erre a törékeny és korlátolt állapotra azonban reménnyel tekinthetünk, mert „maga az Úr jött el, hogy megszabadítsa az embert és erőt adjon neki, bensőjében megújítva őt, s kiűzve »e világ fejedelmét« (Jn 12,31), aki a bűn rabságában tartotta őt” (GS 13).

A Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció továbbá kijelenti, hogy az emberi méltóság az ember teljességére vonatkozik, s ezért meg kell haladni a dualista szemléleteket: az ember ugyanis „a test és a lélek egysége”. A test puszta tárggyá lealacsonyítása – amellyel önkényesen rendelkezhetünk – minden esetben az emberi személy méltóságának eltagadása: „nem szabad hát megvetnie az embernek a testi életet”, sőt „jónak és tiszteletre méltónak kell tartania saját testét, pontosan azért, mert Isten teremtette, s az utolsó napon a feltámadásra hivatott”, ügyelve arra, hogy az ne „váljék a szív romlott hajlamainak rabszolgájává” (GS 14), hiszen mindnyájan meg vagyunk sebezve a bűn által.

Végül az emberi méltóságnak három olyan jelentősebb megnyilvánulása van, amelyre a Gaudium et spes hivatkozik: az értelem, amely az embert az igazság csillapíthatatlan keresőjévé teszi (15. sz.); a lelkiismeret, amely által az ember egységet és értelmet ad saját életének (16. sz.); valamint a szabadság, amely őt saját döntései felelős alakítójává teszi (17. sz.). Ezek a dimenziók szorosan összefüggenek egymással: a lelkiismeret az a hely, ahol az igazságot a maga valójában ismerjük fel, s a szabadság ebben tapasztalhatja meg saját alapját és lehetőségét. A Szentlélek, aki életre kelt Krisztusban, szabaddá tesz minket, s szüntelenül biztosít bennünket Isten-gyermeki méltóságunkról; megszabadít a félelemtől, és elvezet bennünket a végső cél felé: ahhoz a halálon túli teljes élethez, amelyet Krisztus ígért nekünk. Egyedül Őbenne világosodik meg igazán az ember titka, Tőle kapunk fényt a fájdalom és a halál rejtélyére, s Ővele haladunk a feltámadás felé.

Kedves Testvéreim! Mi, akik Isten képmására, Krisztus által és Őrá tekintettel lettünk teremtve, egyedülálló és eltörölhetetlen méltóságot kaptunk. Kötelezzük el magunkat arra, hogy az evangélium világosságával és erejével mindenkor előmozdítjuk és védelmezzük ezt a méltóságot!

Köszöntések

Szeretettel köszöntöm a francia nyelvű zarándokokat, s arra hívom őket, hogy rácsodálkozzanak a Teremtőtől kapott emberi méltóságra. Ez a méltóság a személy teljességére vonatkozik, hiszen az ember a test és a lélek egysége. Ennek a nagyságnak a tudatára ébredve fogjátok megtalálni a kellő erőt ahhoz, hogy védelmezzétek és előmozdítsátok azt a magatok életközegében. Szívből adom rátok áldásomat!

Szeretettel köszöntöm a mai általános kihallgatáson részt vevő valamennyi angol nyelvű zarándokot és látogatót, különösen azokat, akik Skóciából, Walesből, Írországból, Dániából, Norvégiából, Dél-Afrikából, Ausztráliából, Kínából, Japánból, Libanonból, a Fülöp-szigetekről és az Amerikai Egyesült Államokból érkeztek. Különös örömmel köszöntöm ismét az Arab Világ Vallásközi Párbeszéd és Együttműködés Platformja Irányító Bizottságának ma jelen lévő tagjait. Köszönöm az Abdullah bin Abdul-Azíz Király Nemzetközi Vallásközi és Interkulturális Párbeszéd Központtal való együttműködésüket, s imádkozom azért, hogy az arab régió békés együttélését szolgáló erőfeszítéseik valóban bőséges gyümölcsöt teremjenek. Mindnyájótokra és családotokra kérem Urunk, Jézus Krisztus örömét és békéjét. Isten áldjon meg mindannyiótokat!

Kedves Testvéreim! Szívből köszöntöm a német nyelvű zarándokokat, különösen a Würzburgi Egyházmegye templomi kórusaianak számos tagját, akik püspökük kíséretében érkeztek a zarándoklatra. Emlékezzünk arra, hogy Isten dicsőítése és magasztalása a mi legfőbb hivatásunk! Az ő dicsérete legyen szüntelen ajkaitokon! (vö. Zsolt 34,2)

Szeretettel köszöntöm a spanyol nyelvű zarándokokat. Arra hívlak benneteket, hogy önmagatokban és másokban is értékeljétek újra és mozdítsátok elő azt az egyedülálló és eltörölhetetlen méltóságot, amelyet az Isten képmására teremtett lényekként kaptatok, s ami még ennél is több: azáltal, hogy Krisztus megváltott benneteket. Az Úr áldjon meg benneteket! Köszönöm szépen!

Szeretettel köszöntöm a kínaiul beszélő híveket. Kedves Testvéreim! A Szentlélek szabaddá tesz bennünket, s elvezet a végső cél felé: ahhoz a halálon túli teljes élethez, amelyet Jézus a feltámadása által ígért nekünk. Szívből adom rátok áldásomat!

Örömmel köszöntöm a portugál nyelvű zarándokokat! Kedves Testvéreim! A mi világunk sajátos módon megköveteli tőlünk, hogy értékeljük az emberi személy méltóságát. Elsősorban a bűn az, ami eltorzítja Isten képmását az emberben. Kérjük a Szentlelket, segítsen bennünket abban, hogy előmozdítsuk és oltalmazzuk minden egyes emberi lény méltóságát! Az Úr áldjon meg benneteket!

Szeretettel köszöntöm az arab nyelvű híveket, különösen a Libanonból érkezett „Öröm a Szentlélekben” közösség tagjait. Isten a maga képmására teremtett minket, s egyedülálló, eltörölhetetlen méltóságot ajándékozott nekünk. Ezért kötelezzük el magunkat arra, hogy ezt a méltóságot az evangélium világosságánál mindenkor előmozdítjuk és védelmezzük. Áldjon meg mindnyájótokat az Úr, és oltalmazzon meg benneteket mindenkor minden bajtól!

Szívből köszöntöm a lengyel híveket. Ezekben a napokban, az aratóünnepek alkalmával, a föld terméséért hálát adva a zsoltárossal együtt dicsőítjük a Teremtőt: „A föld megadta gyümölcsét; megáldott minket az Isten, a mi Istenünk” (Zsolt 67,7). Bízzuk az Úrra a földművesek munkáját, amelynek köszönhetően nem hiányzik asztalunkról a mindennapi kenyér! Mária, a föld legszebb virága, oltalmazza családjaitokat és mezőiteket! Szívből áldalak meg mindnyájótokat!

Örömmel köszöntöm a horvát zarándokokat, különösen a Horvát Köztársaság Katonai Ordinariátusának híveit, akik katonai ordináriusuk, Mons. Jure Bogdan püspök és a papok kíséretében érkeztek. Kedves Barátaim! A Katonai Ordinariátus megalakulásának évfordulóját ünnepelve, ezen a Péter és Pál apostolok sírjához tett zarándoklaton adjatok hálát az Úrnak minden kapott kegyelemért! A hívek nagy családjaként hitetekkel és tetteitekkel mutassátok meg a világnak és a társadalomnak, amelyben éltek, az élő Krisztus arcát, aki elébe siet mindenkinek, aki őszinte szívvel keresi őt! Utatokon mindig kísérjen benneteket a Boldogságos Szűz Mária közbenjárása! Szívből áldalak meg mindnyájótokat! Dicsértessék a Jézus Krisztus és Mária!

* * *

Szeretettel köszöntöm az olasz nyelvű zarándokokat.

Különösen köszöntöm a Forlì-Bertinoro-i Egyházmegye bérmálkozóit, akiket Mons. Livio Corazza püspök kísér, papjaikkal és katekétáikkal együtt.

Szeretettel fogadom a Latina-Terracina-Sezze-Priverno-i Egyházmegye plébániai lelkipásztori egységének híveit, valamint a „Segítség a Szenvedő Egyháznak” Alapítvány egyházi asszisztenseit.

Kedves Testvéreim! Isten képmására lettünk teremtve: kötelezzük el magunkat arra, hogy az evangélium világosságával és erejével előmozdítjuk és védelmezzük Isten-gyermeki méltóságunkat!

Végül szeretettel gondolok az idősekre, a fiatalokra, a betegekre és az ifjú házasokra. Tegnap ünnepeltük a Boldogságos Szűz Mária születésének liturgikus ünnepét; az ő példája és anyai közbenjárása lelkesítse s kísérje életeteket!

Mindnyájótokra szívből adom áldásomat!

forrás: Bollettino
kép: Vatican Media