Ma, az Úr feltámadásának húsvétvasárnapján, 10 óra 15 perckor XIV. Leó pápa a vatikáni bazilika előtti téren elnökölt az ünnepi szentmisén. A szertartáson, amely a „Resurrexit” rítussal kezdődött, római hívek és a húsvéti ünnepekre a világ minden tájáról érkezett zarándokok vettek részt.

Az alábbiakban közzétesszük a homíliát, melyet a Szentatya a Szent Evangélium hirdetése után mondott el:

Kedves testvéreim!

A teljes teremtés új fényben tündöklik ma, a földről dicsőítő ének kél, szívünk pedig ujjong az örömtől: Krisztus feltámadt a halálból, s Vele együtt mi is új életre támadunk!

Ez a húsvéti hír átöleli életünk misztériumát és a történelem sorsát; elér hozzánk egészen a halál szakadékaiig, melyektől fenyegetve, s olykor letaglózva érezzük magunkat. Megnyitja előttünk a meg nem fogyatkozó reményt, a le nem nyugvó világosságot, az örömnek azt a teljességét, melyet semmi sem olthat ki: a halál örökre legyőzetett, a halálnak nincs többé hatalma rajtunk!

Nem mindig könnyű befogadni ezt az üzenetet; olyan ígéret ez, melynek elfogadásával küszködünk, hiszen a halál hatalma szüntelenül fenyeget minket, belül és kívül egyaránt.

Bennünk is, amikor bűneink ballasztja megakadályozza, hogy szárnyra keljünk; amikor az átélt csalódások vagy a magány kiszárítják reményünket; amikor az aggodalmak vagy a neheztelés megfojtják az életörömöt; amikor szomorúságot vagy fásultságot érzünk; amikor elárultnak vagy elutasítottnak érezzük magunkat; amikor számot kell vetnünk gyengeségünkkel, a szenvedéssel, a mindennapok fáradalmaival: olyankor úgy tűnik, mintha egy alagútba kerültünk volna, melynek nem látjuk a kijáratát.

De rajtunk kívül is szüntelenül lesben áll a halál. Jelenlétét látjuk az igazságtalanságokban, az önző részérdekekben, a szegények elnyomásában, a legkiszolgáltatottabbak iránti figyelem hiányában. Látjuk az erőszakban, a világ sebeiben, a fájdalom kiáltásában, mely mindenünnen felharsan a leggyengébbeket tipró önkény miatt; a föld erőforrásait felélő haszonlesés bálványozása miatt; a gyilkoló és pusztító háborúk tébolya miatt.

Ebben a valóságban az Úr húsvétja arra hív minket, hogy emeljük fel tekintetünket és tárjuk szélesre szívünket. Ez továbbra is táplálja lelkünkben és a történelem útján a megígért győzelem magvát. Útnak indít minket, akárcsak Mária Magdolnát és az apostolokat, hogy felfedezzük: Jézus sírja üres; s ezért minden halálban, melyet megtapasztalunk, helyet kap egy sarjadó, új élet is. Az Úr él és velünk marad. A sötétségben utat törő feltámadás résein keresztül Ő átadja szívünket a minket megtartó reménynek: a halál hatalma nem életünk végső sorsa. Egyszer s mindenkorra a teljesség felé irányulunk, mert a feltámadott Krisztusban mi magunk is feltámadtunk.

Erre emlékeztetett minket szívhez szóló szavakkal Ferenc pápa első apostoli buzdításában, az Evangelii gaudiumban, kijelentve, hogy Krisztus feltámadása »nem a múlté; olyan életerőt hordoz, amely áthatotta a világot. Ahol úgy tűnik, hogy minden elhalt, mindenünnen újra megmutatkoznak a feltámadás csírái. Ez egy páratlan erő. Igaz, hogy sokszor úgy tűnik, Isten nem létezik: igazságtalanságot, gonoszságot, közönyt és kegyetlenséget látunk, melyek nem csökkennek. De az is bizonyos, hogy a sötétség közepette mindig valami új kezd fakadni, ami előbb-utóbb gyümölcsöt terem« (276. sz.).

Testvéreim, az Úr húsvétja ezt a reményt ajándékozza nekünk, emlékeztetve: a feltámadott Krisztusban minden nap lehetséges egy új teremtés. Ezt hirdeti a ma felolvasott evangélium is, mely pontosan rögzíti a feltámadás eseményét: »A hét első napján« (Jn 20,1). Krisztus feltámadásának napja így visszavezet minket a teremtéshez, ahhoz az első naphoz, melyen Isten a világot alkotta; s egyúttal hírül adja, hogy egy új, a halálnál erősebb élet sarjad most az emberiség számára.

A Húsvét a feltámadott Úr által végbevitt új teremtés; egy új kezdet; az az élet, melyet az ősi Ellenség felett aratott isteni győzelem végre örökkévalóvá tett.

Ma erre a reményteli énekre van szükségünk. Nekünk, akik feltámadtunk Krisztussal, nekünk kell elvinnünk ezt a világ útjaira. Fussunk hát, miként Mária Magdolna; hirdessük mindenkinek, hordozzuk életünkkel a feltámadás örömét, hogy ahol még a halál kísértete lebeg, ott felragyogjon az élet világossága.

Krisztus, a mi húsvétunk, áldjon meg minket, és adjon békét az egész világnak!

forrás: Bollettino
kép: Vatican Media