Ma délután 18.30-kor, a teremtett világ védelméért tartott imavilágnapon a Szentatya, XIV. Leó pápa bemutatta a teremtés védelméért felajánlott szentmisét a Castel Gandolfo-i pápai kertekben található Borgo Laudato si’ Mária-kertjében.
Az alábbiakban tesszük közzé a homíliát, amelyet a pápa az eucharisztikus liturgia során, az evangélium felolvasása után mondott el:
Kedves Testvéreim!
A mai liturgiára – a teremtett világ védelméért tartott imavilágnapra – kiválasztott olvasmányok kétszer is arra hívnak bennünket, hogy szemléljük az Úr alkotásait; ez a gyakorlat pedig e csodálatos kertek ölelésében bizonyára egyáltalán nem esik nehezünkre.
A Bölcsesség könyve arra buzdít minket, hogy szemléljük a teremtett világ szépségét és hatalmát, s így felismerjük annak Alkotóját (vö. Bölcs 13,1–9). Felületesség lenne ugyanis megrekedni a tűz, a szél, a zúgó víz vagy az ég csillagainak szemlélésénél anélkül, hogy eljutnánk e rengeteg csoda Teremtőjéhez.
A 19. zsoltár arra sarkall minket, hogy emeljük fel tekintetünket, s szemléljük az eget, amely Isten dicsőségét beszéli, s az égboltot, amely keze munkáját hirdeti. Az egész teremtett világ a Teremtő nagyságáról szól hozzánk, feltéve, hogy tekintetünk és szívünk nyitva áll e mély titok előtt.
Máté evangéliuma (vö. Mt 6,24–34) ugyancsak a teremtett világ szemlélésére hív minket, kiemelve az Úr ember iránti különleges szeretetét. Rácsodálkozni az ég madaraira és a mező liliomaira – melyek oly értékesek a Teremtő szemében – elvezet bennünket annak megértéséhez, milyen mérhetetlen Isten irántunk való szeretete. Mert ha az Úr nem mulasztja el pazar szépségbe öltöztetni s a szükségesekkel ellátni a növényeket és az állatokat, mennyivel inkább gondot visel majd szeretett fiai és leányai szükségleteire!
Ma este, amint elfogadjuk a meghívást, hogy megálljunk s elgondolkodjunk Isten alkotásai előtt, megkezdjük „A teremtés ideje” elnevezésű, öthetes időszakot, amelyet az imádságnak és „közös otthonunk” gondozásának szentelünk. Ezért ezen a napon s az elkövetkező napokban szánjunk néhány perc pihenőt a mindennapi tevékenységek forgatagában, hogy megízleljük azt a nagy harmóniát, amelynek mi magunk is részesei vagyunk! Állítsuk „csendes üzemmódba” az emberi törekvések minden zaját, hogy meghallhassuk a teremtett világ dallamos hangját, amely által Isten, mindennek Teremtője szól hozzánk!
Ez a szemlélődő lelki gyakorlat, amely elősegíti az Úrral való találkozást, az első lépést jelenti „a valódi ökológiai megtérés felé, amellyel a Jézus Krisztussal való találkozás gyümölcsei nyilvánvalóvá válnak a minket körülvevő világgal való kapcsolatunkban” (Üzenet a teremtett világ védelméért tartott XI. imavilágnapra).
A teremtett világ szemléléséből s a Teremtővel való találkozásból fakad annak tudata, hogy különleges helyet foglalunk el Isten csodálatos tervében, amint az is, hogy személyes és közös felelősséggel tartozunk az eredeti harmónia megőrzéséért. Így mulasztásaink és hibáink felismeréséből megújult elkötelezettség születik arra, hogy Alkotójuk akarata szerint állítsuk helyre a teremtmények közötti kapcsolatokat.
Éppen ezért a mai nap üzenete felidézi „a prófétai hívást: »kardjaikat ekévé kovácsolják« (vö. Iz 2,4), […] s alakítsák át a rosszat életté”. Még nem késő, s A teremtés ideje mélyreható megtérésre hív bennünket: „Ami eddig a pusztítás eszköze volt, az az élet szolgálatába állítható: a szegényekről való gondoskodásra, az éhezők táplálására és a teremtett világ megóvására” (Üzenet a teremtett világ védelméért tartott XI. imavilágnapra).
Az időszak, amelyet ma megnyitunk, október 4-én zárul majd, azon a napon, amikor Assisi Szent Ferenc tranzitusának nyolcszázadik évfordulóját ünnepeljük. Ferenc pápa különösen az ő alakjából merített ihletet Laudato si’ kezdetű enciklikájának megírásához, s a minket befogadó Borgo életre hívásához is.
Csatlakozzunk tehát lelkileg az assisi Szegénykéhez, s tegyük magunkévá dicsőítő énekét:
„Áldott légy, Uram, és minden alkotásod.
Legfőképpen urunk-bátyánk, a Nap, […].
Áldott légy, Uram, Hold nénénkért, s minden csillagaiért […].
Áldott légy, Uram, Szél öcsénkért […].
Áldott légy, Uram, Víz húgunkért […].
Áldott légy, Uram, Tűz bátyánkért […].
Áldott légy, Uram, Földanya-nénénkért,
Ki minket hord és enni ad.”
Szent Ferenccel együtt meg akarjuk újítani elkötelezettségünket az iránt, hogy megéljük és előmozdítsuk azt az egyetemes testvériséget, amely elválaszthatatlanul összefonódik a teremtett világ megőrzésének feladatával.
forrás: Bollettino
kép: Vatican Media
