Ma 17.30 órakor a Falakon kívüli Szent Pál-bazilikában XIV. Leó pápa elnökölt Szent Pál apostol megtérésének főünnepén tartott második vesperáson, amellyel lezárult a keresztények egységéért folytatott 59. imahét, az alábbi mottó jegyében: „Egy a test és egy a Lélek, mint ahogyan egy a remény is, amelyre Isten meghívott benneteket” (Ef 4,4).
Az ünnepi liturgián részt vettek a Rómában jelen lévő más egyházak és egyházi közösségek képviselői.
Az alábbiakban közöljük XIV. Leó pápa homíliájának teljes szövegét:
Kedves testvéreim és nővéreim!
Az imént hallott bibliai szakaszok egyikében Pál apostol úgy határozza meg önmagát, mint „a legkisebbet az apostolok között” (1Kor 15,9). Méltatlannak tartja magát erre a címre, mivel a múltban Isten Egyházának üldözője volt. Nem válik azonban e múlt foglyává, hanem inkább „az Úrért fogoly” (Ef 4,1). Isten kegyelméből ugyanis megismerte a feltámadt Úr Jézust, aki megjelent Péternek, majd az apostoloknak és az Út számos követőjének, végül pedig neki is, az üldözőnek (vö. 1Kor 15,3–8). A Feltámadottal való találkozása hozta el azt a megtérést, amelyre ma emlékezünk.
Ennek a megtérésnek a mélységét jelzi nevének megváltozása is: Saulból Pál lett. Isten kegyelméből az, aki egykor üldözte Jézust, teljesen átalakult, és tanújává vált. Aki korábban kegyetlen elszántsággal küzdött Krisztus neve ellen, most lángoló buzgalommal hirdeti szeretetét, amint ezt a liturgia kezdetén énekelt himnusz is szemléletesen kifejezi (vö. Excelsam Pauli gloriam, 2. vers). Miközben a népek apostolának földi maradványainál gyűlünk össze, emlékeztetést kapunk arra is, hogy az ő küldetése minden mai keresztény küldetése: hirdetni Krisztust, és mindenkit arra hívni, hogy bízzon benne. Minden valódi találkozás az Úrral ugyanis átalakító erejű: új látásmódot és új irányt ad a Krisztus Testének építésére szóló küldetéshez (vö. Ef 4,12).
A II. Vatikáni Zsinat az Egyházról szóló dogmatikus konstitúció elején kifejezte azt a szenvedélyes vágyát, hogy az evangéliumot minden teremtménynek hirdessék (vö. Mk 16,15), és így „minden ember megvilágosodjék Krisztus fényétől, amely az Egyház arcán ragyog” (Lumen gentium, 1). Minden keresztény közös feladata, hogy alázattal és örömmel mondja a világnak: „Tekintsetek Krisztusra! Közeledjetek hozzá! Fogadjátok be igéjét, amely világosságot és vigaszt nyújt!” (Homília a pápaság megkezdésének szentmiséjén, 2025. május 18.). Kedves testvéreim, a keresztények egységéért folytatott imahét évről évre arra hív bennünket, hogy megújítsuk közös elköteleződésünket e nagy küldetés iránt, annak tudatában, hogy megosztottságunk – még ha nem is akadályozza Krisztus fényének ragyogását – elhomályosítja azt az arcot, amelynek ezt a fényt a világ felé kell tükröznie.
A múlt évben ünnepeltük a niceai zsinat 1700. évfordulóját. Őszentsége Bartolomaiosz ökumenikus pátriárka İznikbe hívott bennünket e jubileum megünneplésére, és hálát adok Istennek, hogy két hónappal ezelőtt számos keresztény hagyomány képviselői vettek részt ezen a megemlékezésen. A niceai hitvallás közös elimádkozása azon a helyen, ahol megszületett, felejthetetlen tanúságtétel volt Krisztusban való egységünkről. Ez a testvéri együttlét alkalmat adott arra is, hogy dicsőítsük az Urat azért, amit a niceai atyákban végbevitt, segítve őket annak az igazságnak a világos megfogalmazásában, hogy Isten Jézus Krisztusban közel jött hozzánk. Adja a Szentlélek, hogy ma is engedelmes értelemmel tudjuk egyetlen hangon közvetíteni a hitet korunk férfiai és asszonyai felé!
Az Efezusiakhoz írt levél idei mottóként választott szakaszában újra és újra felhangzik az „egy” szó: egy test, egy Lélek, egy remény, egy Úr, egy hit, egy keresztség, egy Isten (vö. Ef 4,4–6). Hogyan is ne érintenék meg mélyen ezek az ihletett szavak szívünket? Hogyan ne lobbanna lángra bennünk a vágy egységük erejétől? Valóban: „ugyanazt a hitet valljuk az egy Istenben, minden ember Atyjában; együtt valljuk az egyetlen Urat és Isten igaz Fiát, Jézus Krisztust, valamint az egy Szentlelket, aki ösztönöz és vezet bennünket a teljes egység és az evangélium közös tanúságtétele felé” (In unitate fidei, 12). Egyek vagyunk! Már most is azok vagyunk! Ismerjük fel, tapasztaljuk meg és tegyük láthatóvá!
Szeretett elődöm, Ferenc pápa rámutatott arra, hogy a katolikus Egyház szinodális útja „ökumenikus, és annak is kell lennie, miként az ökumenikus út is szinodális” (Beszéd Őszentsége III. Mar Awa részére, 2022. november 19.). Ez tükröződött a püspöki szinódus 2023-as és 2024-es közgyűlésein is, amelyeket erőteljes ökumenikus elkötelezettség jellemzett, és számos testvéri küldött részvétele gazdagított. Úgy vélem, ez az út segíthet bennünket abban, hogy együtt növekedjünk egymás szinodális struktúráinak és hagyományainak megismerésében. Amint a 2033-ra esedékes jubileum, az Úr Jézus Krisztus szenvedésének, halálának és feltámadásának kétezeredik évfordulója felé tekintünk, kötelezzük el magunkat az ökumenikus szinodális gyakorlatok további elmélyítése mellett, és osszuk meg egymással azt, akik vagyunk, amit teszünk és amit tanítunk (vö. Egy szinodális Egyházért, 137–138).
Kedves testvéreim, a keresztények egységéért folytatott imahét végéhez érve szívélyes köszöntésemet fejezem ki Kurt Koch bíborosnak, valamint a Keresztény Egységtörekvés Dikasztériuma tagjainak, tanácsadóinak és munkatársainak, továbbá a teológiai párbeszédek és egyéb kezdeményezések résztvevőinek. Hálás vagyok a jelenlévő egyházi vezetőknek és képviselőknek, különösen Polykarposz metropolitának az Ökumenikus Patriarchátus részéről, Khajag Barsamian érseknek az Örmény Apostoli Egyház képviseletében, valamint Anthony Ball püspöknek az Anglikán Közösség részéről. Üdvözlöm továbbá az ortodox és keleti ortodox egyházakkal való kulturális együttműködési program ösztöndíjas hallgatóit, a Bossey Ökumenikus Intézet diákjait, az ökumenikus csoportokat és az itt jelen lévő zarándokokat.
Az idei imahét anyagait az örményországi egyházak készítették. Mély hálával gondolunk az örmény nép történelmi keresztény tanúságtételére, amelyben a mártíromság mindvégig meghatározó szerepet játszott. E hét végén megemlékezünk Szent Nerszész Šnorhali katholikoszról is, aki a 12. században fáradhatatlanul munkálkodott az Egyház egységéért. Előrelátó módon felismerte, hogy az egység keresése minden hívő feladata, és a történelmi emlékezet gyógyítását igényli. Ő tanítson bennünket az ökumenikus úton követendő lelkületre, amint arra tisztelendő elődöm, Szent II. János Pál pápa is emlékeztetett: „A keresztényeknek mély belső meggyőződéssel kell vallaniuk, hogy az egység nem stratégiai előny vagy politikai érdek miatt szükséges, hanem az evangélium hirdetésének szolgálatában” (Homília az ökumenikus ünnepségen, Jereván, 2001. szeptember 26.).
A hagyomány szerint Örményország volt az első keresztény nemzet, amikor Tiridatész királyt 301-ben Világosító Szent Gergely megkeresztelte. Adjunk hálát mindazért, ahogyan a megváltó Ige bátor hirdetői révén Kelet- és Nyugat-Európa népei befogadták a Jézus Krisztusba vetett hitet; és imádkozzunk azért, hogy az evangélium magvai ma is az egység, az igazságosság és a szentség gyümölcseit hozzák e földrészen, a világ népei és nemzetei közötti béke javára.
forrás: Bollettino
kép: Vatican Media
