Ma délután 18 órakor XIV. Leó pápa a Szent Péter téren a Mária-lelkiség jubileuma alkalmából tartott imavirrasztáson elnökölt.

A Szent Péter-bazilika előtti térre körmenetben érkezett a Fatimai Szűzanya eredeti szobra.

Az alábbiakban a Szentatya elmélkedését közöljük:

Kedves testvéreim és nővéreim,

ma este imádságra gyűltünk össze Máriával, Jézus Anyjával együtt, amint az első jeruzsálemi közöség is tette (vö. ApCsel 1,14). Mindannyian együtt, kitartóan és egységesen nem fáradunk bele a békéért való közbenjárásba, Isten ajándékáért, amelynek a mi hódításunkká és elkötelezettségünkké kell válnia.

Hiteles Mária-lelkiség

A Mária-lelkiség jubileumi évében hívő tekintetünk Szűz Máriában keresi a reménységben való zarándoklatunk útmutatóját, emberi és evangéliumi erényeire tekintve, amelyek követése a leghitelesebb Mária-tiszteletet jelenti (vö. II. Vatikáni Zsinat, Lumen gentium dogmatikus konstitúció, 65. 67). Hozzá, a hívők elsőjéhez hasonlóan mi is a Magasságos befogadó méhe akarunk lenni „az Ige alázatos sátra, amelyet csak a Lélek szele mozgat” (Szent II. János Pál, Angelus, 1988. augusztus 15.). Mint ő, az első tanítvány, mi is kérjük a szív ajándékát, amely meghallgat és a világmindenség vendégszerető darabjává válik. Rajta, a szomorú, erős, hűséges Asszony keresztül kérjük az együttérzés ajándékát minden szenvedő testvér és minden teremtmény iránt.

Jézus Anyjára és a bátor nőknek arra a kis csoportjára tekintünk a keresztnél, hogy megtanuljunk hozzájuk hasonlóan a világ végtelen keresztjei mellé állni, ahol Krisztus még mindig keresztre feszítve van testvéreiben, hogy vigaszt, közösséget és segítséget nyújtsunk. Benne, az emberiség nővérében, magunkra ismerünk, és egy költő szavaival azt mondjuk neki:

„Anya, te vagy minden nő, aki szeret;
anya, te vagy minden anya, aki gyászol
egy megölt fiút, egy elárult fiút.
Ezek a fiak soha nem szűntek meg meghalni” (D. M. Turoldo).

Védelmed alatt keresünk menedéket, Húsvét Szűzanyja, mindazokkal együtt, akikben Fiad szenvedése tovább teljesedik be.

Tedd, amit mond

A Mária-lelkiség jubileumi évében reménységünket Mária szelíd és kitartó szavainak fénye világítja meg, amelyet az evangélium közöl velünk. És mind közül az utolsó, a kánai menyegzőn elhangzottak a legértékesebbek, amikor Jézusra mutatva azt mondja a szolgáknak: „Bármit mond nektek, tegyétek meg” (Jn 2,5). Ezután nem szólal meg többé. Ezeket a szavakat tehát, amelyek szinte végrendeletet jelentenek, a gyermekeknek meg kell őrizniük, mind minden anya végrendeletét.

Bármit is mond nektek. Biztos abban, hogy Fia továbbra is szól, az Ő Igéje nem ért véget, még mindig teremt, teremt, munkálkodik, forrással tölti meg a világot, és borral az ünnep amforáit. Mária, mint egy útjelző tábla, önmagán túlra orientál, megmutatja, hogy a célpont az Úr Jézus és az ő Igéje, a középpont, amely felé minden összefolyik, a tengely, amely körül az idő és az örökkévalóság forog.

Tedd az Igét, ajánlja. Tegyétek az Evangéliumot, tegyetek gesztust és testet, vért és húst, fáradtságot és mosolyt. Tedd az evangéliumot, és ez átalakítja az életedet, az ürességből telivé, a tompaságból világítóvá.

Tedd, amit mond: az egész Evangéliumot, a követelőző szót, a vigasztaló simogatást, a dorgálást és az ölelést. Azt is, amit értesz, és azt is, amit nem értesz. Mária arra buzdít bennünket, hogy legyünk olyanok, mint a próféták: egyetlen szavát se hagyjuk figyelmen kívül (vö. 1Sám 3,19).

És Jézus szavai közül, amelyeket nem akarunk elfelejteni, ma, ezen a békéért való imavirrasztáson egy különösen jól hangzik: az, amelyik az Olajfák kertjében Péterhez szólt: „Tedd el a kardodat” (vö. Jn 18,11). Fegyverezd le a kezet és előtte a szívet. Ahogy már más alkalmakkor is említettem, a béke lefegyverző és leszerelő. Nem elrettentés, hanem testvériség, nem ultimátum, hanem párbeszéd. Nem az ellenség feletti győzelem gyümölcseként jön el, hanem az igazságosság és a bátor megbocsátás magvainak elvetése eredményeként.

Tedd el a kardodat – ez a szó a világ hatalmasaihoz szól, azokhoz, akik a népek sorsát irányítják: legyen bátorságod lefegyverezni! És egyúttal mindannyiunkhoz is szól, hogy egyre inkább tudatosítsa bennünk, hogy semmilyen eszméért, hitért vagy politikáért nem ölhetünk. Lefegyverkezni mindenekelőtt a szívet kell, mert ha nincs bennünk béke, mi sem adunk békét.

Ne legyen így köztetek

Hallgassuk meg újra az Úr Jézust: a világ nagyjai hatalommal és pénzzel építenek birodalmakat (vö. Mt 20,25; Mk 10,42), „De ne így cselekedjetek ti közöttetek” (Lk 22,26). Isten nem így tesz: a Mesternek nincsenek trónjai, hanem törülközővel övezi magát, és mindenki lábaihoz térdel. Az ő birodalma az a kevéske hely, ami elég ahhoz, hogy megmossa barátai lábát és gondoskodjon róluk.

Ez egyúttal meghívás arra, hogy más nézőpontot sajátítsunk el, hogy a világot alulról, a szenvedők szemével nézzük, és ne a nagyok szemszögéből; hogy a történelmet a kicsinyek tekintetével nézzük, és ne a hatalmasokéval; hogy a történelem eseményeit az özvegy, az árva, az idegen, a sebesült gyermek, a száműzött, a szökevény szemszögéből értelmezzük. A hajótörött, a szegény Lázár, a gazdag ember ajtaja elé vetett szegény Lázár tekintetével. Különben soha semmi sem fog megváltozni, és nem fog új idő, az igazságosság és a béke országa felemelkedni.

Így tesz Szűz Mária is a Magnificat énekében, amikor az emberiség töréspontjaira szegezi tekintetét, ahol a világ torzulása zajlik, az alázatos és a hatalmas, a szegény és a gazdag, a jóllakott és az éhező közötti ellentétben. És a kicsinyeket választja, a történelemben a legkisebbek oldalán áll, hogy megtanítson minket arra, hogy elképzeljük, megálmodjuk vele együtt az új eget és az új földet.

Áldottak vagytok

Tegyetek bármit, amit mond nektek. És elkötelezzük magunkat, hogy az Úr nagy szava testünkké és szenvedélyünkké, történelmünkké és tettünkké váljon: „Boldogok a békességszerzők” (vö. Mt 5,9).

Boldogok vagytok: Isten örömöt ad azoknak, akik szeretetet termelnek a világban, örömöt azoknak, akik az ellenség felett aratott győzelem helyett a vele való békét részesítik előnyben.

Bátorság, előre utatokon, ti, akik a béke, az igazságosság és a megbocsátás jövőjének feltételeit építitek; legyetek szelídek és elszántak, ne hagyjátok, hogy karotok leessen. A béke egy út, és Isten veletek jár. Az Úr békét teremt és terjeszt bárki által, akik békülékeny szívűek, akik viszont béketeremtőkké, békéjének eszközévé válnak.

Ma este imádságra gyűltünk össze Mária, Jézus Anyja és a mi Anyánk köré, mint az első tanítványok a cönákulumban. Hozzá, a mélységben megbékélt asszonyhoz, a Béke Királynőjéhez fordulunk:

Imádkozz velünk, hűséges Asszony, az Ige szent méhe.
Taníts meg minket, hogy hallgassuk a szegények és a Földanya kiáltását,
figyeljünk a Lélek hívásaira a szív titkában,
testvéreink életében, a történelem eseményeiben,
a teremtés nyögésében és ujjongásában.
Szűz Mária, az élők anyja,
erős asszony, szomorú, hűséges,
Szűz menyasszonya a keresztnél
ahol a szeretet elfogy és az élet megszületik,
légy te a szolgálat iránti elkötelezettségünk útmutatója.

Taníts minket, hogy veled együtt álljunk a végtelen kereszteknél,
ahol Fiadat még mindig keresztre feszítik,
ahol az életet a legnagyobb veszély fenyegeti;
hogy éljünk és tegyünk tanúságot a keresztény szeretetről
azáltal, hogy minden emberben testvért fogadunk;
hogy lemondjunk az átláthatatlan önzésről,
hogy kövessük Krisztust, az ember igazi világosságát.

A béke Szűzanyja, a biztos remény kapuja,
Fogadd gyermekeid imáját!

forrás: Bollettino
kép: Vatican News