A mai reggeli általános kihallgatás délelőtt 10.00 órakor kezdődött a Szent Péter téren, ahol XIV. Leó pápa Olaszországból és a világ minden tájáról érkezett zarándokcsoportokkal és hívekkel találkozott.

Olasz nyelvű beszédében a pápa, folytatva „A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai” témájú katekézissorozatát, elmélkedését a következő témára összpontosította: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció (GS 1–10). Az emberi közösség (Olvasmány: Ter 1,27–28).

Miután a Szentatya a különböző nyelveken összefoglalta katekézisét, külön köszöntötte a jelen lévő híveket.

Az általános kihallgatás a Miatyánk elimádkozásával és az apostoli áldással ért véget.

A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai. IV. A Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció. 3. Az emberi közösség (GS 23–32)

Kedves Testvéreim, jó napot kívánok, Isten hozott benneteket!

A Gaudium et spes (GS) lelkipásztori konstitúció, amely második fejezetét az „emberi közösségnek” szenteli, arra hív, hogy az „emberek közötti kapcsolatok megsokasodását” a „mai világ egyik legfontosabb vonásának” tekintsük (23. sz.). Ennek a valóságnak azonban mélyebben, a „személyek közösségében” kell beteljesednie, amihez elengedhetetlen „teljes lelki méltóságuk kölcsönös tisztelete” (uo.).

Olyan kijelentések ezek, amelyek napjainkban még sürgetőbbé válnak. Egyrészt ugyanis a technológiai fejlődés, a tömegtájékoztatási eszközök és a közösségi média elterjedése, valamint a mesterséges intelligencia egyre növekvő mértékű alkalmazása új lehetőségeket nyit meg, lebontva a korlátokat és a távolságokat; másrészt viszont a kapcsolatok hajlamosak egyre kevésbé személyessé, sokkal inkább virtuálissá válni, s fennáll a veszélye, hogy hozzászokunk: olyan döntéseket bízunk az algoritmusokra, amelyek kizárólag az emberi lelkiismeretre tartoznak. A keresztény közösség azzal kíván hozzájárulni e folyamathoz, hogy gondoskodik arról: a társadalmi kapcsolatoknak valódi súlya és személyes mélysége legyen.

A Zsinat arra hív, hogy Isten teremtői tervéből merítsünk zsinórmértéket és erőt, hiszen Ő azt akarta, hogy „minden ember egyetlen családot alkosson, és testvéri lélekkel viszonyuljon egymáshoz”; ezért „Isten és a felebarát szeretete az első és legnagyobb parancsolat”, amely Krisztusban nyerte el teljes kinyilatkoztatását és maradéktalan megvalósulását (vö. GS 24).

Az emberi személy kiteljesedését és a társadalom fejlődését egymástól szorosan függőnek kell tekintenünk: szembeállításuk vagy elválasztásuk hiábavalóvá tenné mindkettőt. A történelem – még a legújabb kori is – egyértelműen igazolja ezt az igazságot, ezért nem szabad belefáradnunk abba, hogy a II. Vatikáni Zsinat atyáival együtt hangsúlyozzuk: „az emberi személynek ugyanis, akinek természeténél fogva feltétlenül szüksége van a társadalmi életre, minden társadalmi intézmény elvének, alanyának és céljának kell lennie, s annak is kell maradnia” (GS 25).

Ebből a szempontból a Gaudium et spes hangsúlyozza, hogy a világban létező személyek és népek sokféleségét nem veszélynek vagy fenyegetésnek kell tekintenünk, hanem a gazdagodás és a növekedés lehetőségének. A szembeállás, amely olykor erőszakba torkollik, a bűn hatalmának gyümölcse, amely minden szinten rányomja bélyegét a gondolkodásmódra és a cselekedetekre, pusztulást és halált okozva. Egyre inkább meg kell nyílnunk a kölcsönösség, a közösségvállalás és a gondoskodás logikájára, miként az az emberi test különféle tagjai között is történik (vö. 1Kor 12,21–25).

Ebben a pontban a lelkipásztori konstitúció a „közjó” tömör meghatározását is nyújtja, emlékeztetve arra, hogy az „azoknak a társadalmi életfeltételeknek az összessége, amelyek mind a csoportok, mind az egyes tagok számára lehetővé teszik, hogy saját tökéletességüket teljesebben és könnyebben érjék el” (GS 26). Ugyanakkor, elismerve a népek közötti kölcsönös függőséget, kijelenti, hogy „minden csoportnak figyelembe kell vennie a többi csoport szükségleteit és jogos törekvéseit, sőt az egész emberi család közjóját” (GS 26).

Ebből az alapállásból kiindulva a zsinati atyák rámutatnak néhány „legsürgetőbb gyakorlati következményre” is (GS 27). Mindenekelőtt az emberi személy tiszteletére. A Gaudium et spes így fogalmaz: „Minden, ami maga az élet ellen van – mint a gyilkosság bármely fajtája, a népirtás, a művi abortusz, az eutanázia és a szándékos öngyilkosság –; mindaz, ami az emberi személy testi-lelki épségét sérti – mint a csonkítások, a testi vagy lelki kínzások, a pszichikai kényszerítések –; mindaz, ami az emberi méltóságot gyalázza – mint az emberalatti életkörülmények, az önkényes letartóztatások, a deportálások, a rabszolgaság, a prostitúció, a nőkkel és fiatalokkal való kereskedés, valamint a megalázó munkakörülmények, amelyek között a dolgozókat puszta haszonszerző eszközzé teszik, s nem kezelik szabad és felelős személyként –: mindezek és a hozzájuk hasonlók kétségkívül szégyenletes dolgok” (uo.).

Második következmény: az ellenfelek, illetve mindazok tisztelete és szeretete, akik a mienktől eltérő módon gondolkodnak és cselekednek (vö. GS 28).

Harmadszor: minden ember alapvető egyenlősége, amely társadalmi igazságosságot követel. A dokumentum így fogalmaz: „Az ember alapvető jogait érintő mindennemű megkülönböztetést – legyen az társadalmi vagy kulturális téren, nemi, faji, bőrszínbeli, társadalmi helyzetből fakadó, nyelvi vagy vallási okokból – le kell győzni és meg kell szüntetni, mint Isten szándékával ellentéteset” (GS 29).

Végül a zsinati atyák arra buzdítanak, hogy győzzük le az individualista szemléletet, és öltsünk magunkra felelősségteljes, tevékenyen részt vevő magatartást (vö. GS 30–31).

Kedves Testvéreim, ez a látásmód, amely az emberiségre mint „személyek közösségére” tekint, értékes örökség, amelyet a II. Vatikáni Zsinat hagyott ránk. Segíti személyes és közösségi megkülönböztetésünket abban, hogy felelősen értékeljük napjaink társadalmi és politikai törekvéseit az emberi méltóság, a társadalmi igazságosság és a közjó építésében való szabad részvétel mércéje alapján. Mert az emberiség jövője mindannyiunk azon elkötelezettségén múlik, hogy Istennel és testvéreinkkel együttműködve egy emberségesebb világot építsünk (vö. GS 30).

Köszöntések

Szeretettel köszöntöm a francia nyelvű zarándokokat, különösen is a Párizsból érkezett csoportot. „Isten és a felebarát szeretete az első és legnagyobb parancsolat”: legyetek a kapcsolatépítés és a testvériség tevékeny alakítói! Áldjon meg benneteket az Isten!

Szeretettel köszöntöm a mai audiencián részt vevő angol nyelvű zarándokokat és látogatókat, különösen azokat, akik Angliából, Skóciából, Norvégiából, Ghánából, Dél-Afrikából, Ugandából, Ausztráliából, Indiából, Izraelből, a Fülöp-szigetekről, Vietnamból, Kanadából és az Amerikai Egyesült Államokból érkeztek. Mindannyiótokra és családjaitokra kérem Urunk, Jézus Krisztus örömét és békéjét. Isten áldjon meg mindnyájatokat!

Szeretettel köszöntöm a német nyelvű zarándokokat. Amikor ezekben a napokban a „Teremtés időszakát” ünnepeljük, arra kapunk meghívást, hogy tudatosan rácsodálkozzunk a teremtett világra, dicsőítsük és imádjuk a Teremtőt, valamint egyre mélyebben megértsük Isten csodálatos tervét és a Földünk védelméért viselt felelősségünket.

Szívélyesen köszöntöm a spanyol nyelvű zarándokokat. Ezekben a napokban számos latin-amerikai ország ünnepli nemzeti ünnepét. Kérjük az Urat, hogy miközben értékeljük hazánk identitását, az Evangélium nyissa meg elménket és szívünket annak felismerésére, hogy egy nagyobb isteni terv részeivé válunk, és hogy az Isten által teremtett emberi családhoz tartozunk. Áldjon meg benneteket az Úr! Köszönöm szépen!

Szívélyesen köszöntöm a kínai nyelvű híveket. Kedves Testvéreim, a béke és az emberi szíveket megvigasztaló Isten töltse el szíveteket az Ő kegyelmével! Szívből adom rátok áldásomat!

Szívélyesen köszöntöm a portugál nyelvű zarándokokat, különösen is a Brazíliából és Portugáliából érkezett csoportokat. Kedves Testvéreim, váljon Jézus „új parancsolata” a ti közösségeitekben a befogadás, a könyörület és az egység konkrét tetteivé, hogy a krisztusi szeretet tükörképei lehessetek a világban! Áldjon meg benneteket az Isten!

Szeretettel köszöntöm az arab nyelvű híveket, különösen is a názáreti Angyali Üdvözlet-plébániáról érkezett zarándokokat. Arra kaptunk meghívást, hogy tiszteljünk minden embert, és gondoskodjunk egymásról egy emberségesebb világ építése érdekében. Áldjon meg mindnyájatokat az Úr, és oltalmazzon meg benneteket minden gonosztól!

Szeretettel köszöntöm a lengyeleket, különösen is a Płocki Egyházmegye zarándokait és papnövendékeit püspökükkel együtt, akik Kosztka Szent Szaniszló útját bejárva Bécsből Dillingenen át Rómába zarándokoltak. Szentté avatásuk – amellyel őt és Gonzaga Szent Alajost háromszáz éve emelték a szentek sorába – évfordulójának évében ne szűnjünk meg imádkozni a fiatalokért, hogy e szent védőszentek közbenjárására ne féljenek bátor életdöntéseket hozni, Istennek és felebarátaiknak szolgálva. Mindnyájatokat megáldalak!

Szeretettel köszöntöm a Szlovák Köztársaság Fegyveres Erői és Fegyveres Testületei Ordinariátusa XX. országos zarándoklatának résztvevőit, élükön a tábori püspökkel és a szlovák állami intézmények képviselőivel, valamint családtagjaikkal. Tegnap Szlovákiában a Hétfájdalmú Szűz Máriának, fővédőszenteteknek a főünnepét ünnepeltétek. Újítsátok meg szüntelenül hiteteket a Jézus Anyja iránti tisztelet által! Bizalommal s alázattal kérjétek segítségét, hogy a mindennapi életben tanúságot tegyetek a keresztény értékekről, és fohászkodjatok anyai közbenjárásáért, hogy igazságosság, testvériség és béke uralkodjék a világban! Szívből áldalak meg benneteket. Dicsértessék a Jézus Krisztus!

* * *

Szeretettel köszöntöm az olasz nyelvű zarándokokat, különösen is a Pápai Mexikói Kollégium papjait és a „de Propaganda Fide” Pápai Urbánus Kollégium papnövendékeit: tanulmányaikhoz a legszebb gyümölcsöket kívánva biztosítom őket imáimról. Köszöntöm továbbá az Istenes Szent János Betegápoló Rend szerzeteseit, bátorítva őket Krisztus követésében és a leginkább rászoruló embertestvérek szolgálatában; a buonabitacolói Gyümölcsoltó Boldogasszony-plébánia híveit, akik a Kármelhegyi Boldogasszony szobrának megáldására érkeztek, kívánva mindannyiuknak az Isten Anyja iránti megújult tiszteletet; valamint a gyógyszerészeti ellátásról szóló tanfolyam résztvevőit, akiket arra buzdítok, hogy ötvözzék a tudományos felkészültséget, a felebaráti közelséget és az emberi személy teljességre törekvő szemléletét.

Szeretettel köszöntöm az olasz börtönlelkészeket, akiket Raffaele Grimaldi atya, az országos főlelkész kísér. Kedves Testvéreim, őszinte hálámat fejezem ki nektek az emberi szenvedés e helyein végzett fontos apostoli szolgálatotokért: legyetek mindig az evangélium és a keresztény remény élő jelenléte! Különösen hálás vagyok a Börtönlelkészségi Főfelügyelőségnek és mindnyájatoknak azért az értékes együttműködésért, amellyel nekem és az Államtitkárságnak nyújtotok segítséget abban, hogy lelki támaszt adjunk sok fogvatartott testvérünk megpróbáltatásokkal teli életében, akik levelet írnak a pápának, hogy elbeszéljék drámáikat és sebeiket.

Végül gondolataim a fiatalokhoz, a betegekhez és az ifjú házasokhoz fordulnak. Az elmúlt napokban a liturgia arra hívott minket, hogy elmélkedjünk a kereszt misztériumáról és az Úr Anyjának fájdalmairól. Krisztus keresztje és a Fájdalmas Szűzanya példája világítsa meg életeteket, kedves fiatalok; támaszotok legyen a mindennapi megpróbáltatásokban, kedves betegek; s ösztönözzön benneteket, kedves új házasok, az evangéliumi elvekkel összhangban lévő családi életre!

Mindenkire szívből adom áldásomat!

forrás: Bollettino
kép: Vatican Media