Ma délután XIV. Leó pápa elhagyta a Vatikánt, a Castel Gandolfo-i Pápai Villákhoz utazzon, ahol ünnepélyesen megnyitotta a „Borgo Laudato Si'”-t.
Az alábbiakban közöljük a Szentatya homíliáját, amelyet a jelenlévőkhöz intézett:
Kedves testvéreim,
az éppen hallott Máté evangéliumának szövegében Jézus több tanítást intéz tanítványaihoz. Szeretnék megállni az egyiknél, amely különösen alkalmasnak tűnik erre az ünnepre. Így szól: „Nézzétek az ég madarait… figyeljétek, hogyan nőnek a mező liliomai” (Mt 6,26.28).
Nem ritka, hogy a názáreti Mester tanításai során a természetre hivatkozik. A flóra és a fauna gyakran szereplője példabeszédeinek. De ebben az esetben egyértelmű meghívásról van szó a teremtett világ megfigyelésére és szemlélésére – olyan cselekedetekre, amelyek célja a Teremtő eredeti tervének megértése.
Mindent már a kezdetektől bölcsen rendeltetett, hogy minden teremtmény hozzájáruljon Isten Országának megvalósulásához. Minden teremtmény fontos és meghatározott szerepet tölt be az Ő tervében, és mindegyik „jó dolog”, ahogyan a Teremtés könyve is hangsúlyozza (vö. Ter 1,1-29).
Ugyanabban az evangéliumi részben, amikor a madarakra és a liliomokra utal, Jézus két kérdést intéz tanítványaihoz: „Nem vagytok ti sokkal értékesebbek náluk?”; majd: „Ha pedig a mező füvét így öltözteti Isten … nem sokkal inkább titeket is?” (Mt 6,30).
Szinte mintegy implicit módon visszautalva a Teremtés könyvének történetére, Jézus hangsúlyozza az ember különleges helyét a teremtő aktusban: a legszebb teremtmény, akit Isten képmására és hasonlatosságára teremtett. Ehhez a kiváltsághoz azonban nagy felelősség is társul: hogy minden más teremtményt őrizzünk, tiszteletben tartva a Teremtő tervét (vö. Ter 2,15).
A teremtett világ gondozása tehát valódi hivatást jelent minden ember számára, egy elköteleződést, amelyet magában a teremtett világban kell teljesíteni, soha nem elfeledve, hogy mi is teremtmények vagyunk a teremtmények között, és nem teremtők. Éppen ezért fontos, amint elődöm írta, „visszanyerni a harmonikus kapcsolatot a teremtett világgal, hogy elgondolkodjunk életmódunkról és ideáljainkról, és szemléljük a Teremtőt, aki közöttünk él és mindabban, ami körülöttünk van” (Laudato si’ enciklika, 225).
A mai napon megnyitott Borgo Laudato si’ a Katolikus Egyház egyik kezdeményezéseként jelenik meg, amely arra törekszik, hogy megvalósítsa ezt a „hivatást, hogy Isten művének gondviselői legyünk” (Laudate Deum apostoli buzdítás, 217): egy igényes, de szép, lenyűgöző feladatot, amely a keresztény tapasztalat egyik alapvető aspektusát jelenti.
A Borgo Laudato si’ a remény magja, amelyet Ferenc pápa hagyott ránk örökségként, egy „mag, amely igazság és béke gyümölcseit hozhatja” (Üzenet a Teremtés gondozásának X. világnapjára). És ezt úgy fogja tenni, hogy hű marad saját küldetéséhez: kézzelfogható példaként szolgál gondolkodásban, szerkezetben és cselekvésben, amely képes elősegíteni az ökológiai megtérést az oktatás és a katekézis révén.
Amit ma látunk, az rendkívüli szépségű szintézis, ahol a spiritualitás, a természet, a történelem, a művészet, a munka és a technológia azt a célt szolgálja, hogy harmóniában együtt éljenek. Ez végső soron a „falvak” eszméje: a közelség és a vendégszeretet helye.
És mindez kétségtelenül Istenről szól nekünk.
forrás: Bollettino
kép: @VATICAN MEDIA (Vatican News)
