Ma délben, évközi 24. vasárnapon XIV. Leó pápa megjelent a vatikáni Apostoli Palota dolgozószobájának ablakában, hogy elimádkozza az Úrangyalát a Szent Péter téren összegyűlt hívőkkel és zarándokokkal.
Az alábbiakban közöljük a pápa szavait az Úrangyala elimádkozásakor:
Kedves testvéreim, szép vasárnapot!
A mai evangélium (vö. Mt 18,21–35) a keresztény élet egyik alapvető értékéről szól: a megbocsátásról. Jézus tanította ezt, és tanúságot tett róla még a kereszten is, ahol így imádkozott az Atyához üldözőiért mindannyiunk által ismert szavaival: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!” (Lk 23,34).
A mai evangéliumi szakaszban Péter éppen erről a témáról kérdezi a Mestert: „Uram – kérdezi tőle –, ha a testvérem vétkezik ellenem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer?” (Mt 18,21). Szavai nagylelkű szívről tanúskodnak: a hetes szám ugyanis a Bibliában a teljességet jelképezi, és a „hétszeri megbocsátás” határtalan nagylelkűséget jelent. Jézus válasza azonban túlmutat ezen: „Nem hétszer, mondom neked – jelenti ki –, hanem hetvenszer hétszer” (22. v.), vagyis minden határon túl, mérték nélkül.
Gondolatának jobb megvilágítására a Megváltó elbeszéli egy szolga példázatát, akinek olyan hatalmas tartozása volt urával szemben, hogy az gyakorlatilag törleszthetetlen volt. Miután puszta irgalomból elnyerte a tartozás elengedését, ő mégsem tanúsított ugyanilyen könyörületet szolgatársával szemben, ezért szigorú dorgálásban és büntetésben részesült (23–30. v.).
Ezekkel a szavakkal Jézus arra emlékeztet minket, hogy az ajándék és a megbocsátás létezésünk alapja. Mindent puszta szeretetből kaptunk Istentől, és egyikünk sem mondhatja magáról, hogy tökéletesen tud válaszolni ennyi jóságra. Ezért az ingyenesség, amely életünk forrása, a legjobb szabály közös életünk számára is. Nap mint nap megtapasztaljuk ezt. A megbocsátás elengedhetetlen, és ha hiányzik, nem lehet békében élni: előbb-utóbb a szívben és az emberek között konfliktusok, vádaskodások, neheztelések és bosszúvágy támadnak, amelyek tönkreteszik a kapcsolatokat, szétszakítják a családokat, és háborúkat robbantanak ki.
Csak a megbocsátás szabadít fel és hozza vissza a fényt még ott is, ahol az ember anyagi és erkölcsi szegénysége egy pillanatra elsötétítette a láthatárt, s bizonytalanná tette az utat. A megbocsátás, miként a jótékony szél, még a legsűrűbb felhőket is elsöpri, míg csak újra meg nem pillantjuk a napot. Maga Szent Péter is többször megtapasztalta ezt életében; különösen akkor, amikor – miután a kínszenvedés során megtagadta és elhagyta Jézust – a Feltámadottal találkozva a tó partján egyetlen kérdést hallott tőle: „Simon […], szeretsz-e engem?” (Jn 21,15), amelyhez ez a hívás társult: „Kövess engem!” (19. v.). Pontosan úgy, mint kezdetben, első találkozásuk napján, mintha mi sem történt volna. S ez a szeretet, amely felejt és gyógyít, jelenti az első apostol számára küldetésének megerősítését.
Kérjük tehát Szűz Máriát, az Irgalmasság Anyját, segítsen nekünk, hogy mindig meg tudjunk bocsátani – még akkor is, ha nehéz megtenni az első lépést –, s hogy bátran és kitartóan terjesszük a szeretet békés és gyógyító fényét, amely legyőzi a gyűlöletet, s lefegyverez minden neheztelést!
Az Úrangyala után
Kedves testvéreim!
Két nappal ezelőtt volt a huszonötödik évfordulója az Amerikai Egyesült Államok elleni szeptember 11-i terrortámadásoknak. Újból imáimba foglalom mindazokat, akik életüket vesztették, és mindazokat, akik még mindig hordozzák e tragikus nap sebeit. Egy olyan időszakban, amikor konfliktusok és erőszak sújtják oly sok testvérünket, arra buzdítok mindenkit: imádkozzunk azért, hogy az Úr adja meg a békét a világnak!
A huszonöt évvel ezelőtti tragikus esemény emléke arra ösztönöz bennünket, hogy újra elkötelezzük magunkat a béke mellett – mindenekelőtt imádsággal, amelyet Szűz Mária közbenjárásába ajánlunk.
Most pedig szeretettel köszöntlek mindannyiótokat, rómaiak és zarándokok!
Köszöntöm a brazíliai São Paulóból, valamint a különféle más országokból érkezett csoportokat.
Köszöntöm a Rómában élő „Jesus Nazareno Cautivo” Vallási Egyesület tagjait, a chieri szalézi oratórium csoportját, a szardíniai Dolianova híveit, valamint az Assisiből, a Szent Ferenc zarándokúton érkezett zarándokokat.
Köszöntöm a „Bellunói Családot” a brazíliai erechimi iskolával együtt, valamint a békéért és az életért felvonuló motorosokat is.
Mindenkinek szép vasárnapot kívánok!
forrás: Bollettino
kép: Vatican Media
