Ma délben, évközi 27. vasárnapon XIV. Leó pápa megjelent a Vatikáni Apostoli Palota dolgozószobájának ablakában, hogy elimádkozza az Úrangyalát a Szent Péter téren összegyűlt hívőkkel és zarándokokkal.

Az alábbiakban közöljük a pápa szavait az Úrangyala elimádkozásakor:

Kedves testvéreim, szép vasárnapot!

Az az evangéliumi példázat, amely e vasárnap liturgiájában hangzik el, Jézus életéről szól, és rávilágít küldetésének értelmére (vö. Mt 21,33–43). Ő az Isten Fia, aki a világba küldetett, mégis éppen azok utasítják el, akiknek tárt karokkal kellett volna fogadniuk őt. Aki azért jött, hogy elhozza az üdvösséget, azt elítélik; aki életet akar adni, azt megölik. Miközben elgondolkodtat bennünket a sok-sok kegyetlenségről, amely feldúlja a világot és a népek történelmét, Krisztus tanítása feltárja Atyja mindent felülmúló irgalmát.

Ez az erőszakos elutasítás ugyanis nem töri meg Isten akaratát, aki végtelen igazságosságában a rosszat megváltássá formálja: „A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett” (Mt 21,42; vö. Zsolt 118,22). Jézus maga emlékeztet a zsoltár e szavaira, amelyek az Úr csodálatos művét dicsőítik: éppen a félredobott kő válik azzá az alappá, amely mindent megtart. Így irányítja a Mindenható a történelmet, segítségünkre sietve minden elesettségünkben: Isten soha nem dobja el az életünket!

A példázatban használt kép szerint az igazságossággal művelendő szőlő az Egyház, amelyet döntéseinkkel építünk vagy rombolunk. E tekintetben éppen ma, halálának nyolcszázadik évfordulóján szeretnék megemlékezni egy olyan munkásról, aki bőséges gyümölcsöt teremve dolgozott az Úr szőlőjében: Assisi Szent Ferencről, akit maga Jézus kért meg arra, hogy állítsa helyre Egyházát. A Megfeszített által megérintve Ferenc mindenekelőtt a saját életét építette Krisztus alapjára, osztozva az ő szegénységében, örömében és szenvedéseiben, egészen a stigmák misztikus jeléig. A lángoló imádság és a mindenki iránti szeretet embereként példát mutatott az első testvéreknek, akik osztoztak aszkézisében mint az Egyház megújulásának hiteles feltételében. Szent Ferenc az Úr Jézusba vetett hit erejével állította helyre az Egyházat, a testvéri szeretet tanúságtételével gyógyítva a békétlenség repedéseit.

Igen kedves testvéreim! Szent Ferenc karizmája nyolc évszázad múltán is gyümölcsöt terem: erről nemcsak a népes és élettel teli ferences család tanúskodik, hanem az a számos ajándék is, amelyet lelki öröksége áraszt Isten népére. Miközben tehát a ferences jubileumi évet ünnepeljük, kérjük kitartóan a béke ajándékát, és kötelezzük el magunkat őszintén a népek közötti egyetértés építése mellett!

Ebben a munkában kísérjen minket mindenkor Szentséges Anyánknak, Máriának a közbenjárása! Őhozzá fordulunk most, lelkileg egyesülve a pompeji szentélynél összegyűlt hívekkel, hogy felajánljuk a Rózsafüzér Szűzéhez szóló Könyörgést.

Az Úrangyala után

Kedves testvéreim!

Múlt vasárnap Lourdes-ban arra buzdítottam a híveket, hogy ebben az októberi hónapban imádkozzák a rózsafüzért azzal a különleges szándékkal, hogy érjenek véget a háborúk, s épüljön a béke. Az elsők között a gyermekek tettek eleget ennek a hívásnak, s teszik ezt most is: október 1. és 7. között a „Szükséget Szenvedő Egyház” Alapítvány a világ békéjéért és egységéért szervezi meg az „Egymillió gyermek imádkozza a rózsafüzért” kezdeményezést. Szívből köszönöm mindazon kisfiúknak és kislányoknak, akik a világ számos részén csatlakoznak ehhez az imához; kövessük mindnyájan az ő példájukat, Szűz Mária közbenjárását kérve, hogy a népek megszabaduljanak a háború csapásától! Különösen is imádkozzunk a Szentföldért és az erőszak ártatlan áldozataiért!

Az elkövetkező napokban az Amoris laetitia kezdetű apostoli buzdítás tizedik évfordulója alkalmából találkozóra kerül sor a Vatikánban, amelyre meghívtam a keleti katolikus egyházak főelöljáróit és a világ valamennyi püspöki konferenciájának elnökét. A szinodális megkülönböztetés ideje lesz ez, hogy felismerjük a megteendő lépéseket az evangélium mai hirdetésére a családokkal és a fiatal nemzedékekkel együtt. Imáitokba ajánlom ezt a törekvést, s mindenekelőtt a családokat, amelyek Isten segítségével a remény jelei és felbecsülhetetlen gazdagságot jelentenek az Egyház és a társadalom számára.

Örömmel tölt el a számos kezdeményezés, amely Assisi Szent Ferenc halálának nyolcszázadik évfordulóját ünnepli. Külön is felidézem azokat az eseményeket, amelyek Assisiben zajlottak az olasz állam legfelsőbb méltóságainak jelenlétében. Szeretettel köszöntöm az assisii és folignói rádióamatőröket is, akik Szent Ferenc békeüzenetét terjesztik.

Most pedig szeretettel köszöntlek mindannyiótokat, akik ma jelen vagytok a Szent Péter téren!

Köszöntöm a Pápai Egyházzenei Intézet által szervezett Nemzetközi Egyházzenei Hét résztvevőit; valamint a chilei Santiago de Chile-i Puente Alto híveit; továbbá a németországi dillingeni Szent Bonaventura Gimnázium tanárait és diákjait.

Köszöntöm a pinerolói bérmálkozókat; a fasana polesinei híveket; a Val Brembana-i fiatalokat, akik a Via Francigena zarándokúton gyalogoltak Viterbótól Rómáig; a FIABA Egyesületet, amely a nyilvános helyek akadálymentesítéséért indít kampányokat; a tarantói „Mosolyt Ajándékozó Édesanyák” csoportot; valamint a lurago d’erbai „Studenti con le Stellette” egyesületet.

Szívből megáldom azokat a híveket, akik ma innen, e térről indulnak zarándoklatra a Via Laurentina mentén fekvő Madonna della Rivelazione-kegyhelyre, folytatva a XII. Piusz pápa által elindított hagyományt.

Szép vasárnapot kívánok mindenkinek!

forrás: Bollettino
kép: Vatican Media