Ma délben, évközi 29. vasárnapon XIV. Leó pápa megjelent a Vatikáni Apostoli Palota dolgozószobájának ablakában, hogy elimádkozza az Úrangyalát a Szent Péter téren összegyűlt hívekkel és zarándokokkal.

Az alábbiakban közöljük a pápa szavait az Úrangyala elimádkozásakor:

Kedves Testvéreim, áldott vasárnapot!

A mai liturgiában felolvasott evangélium (Mt 22,15–21) Jézus egyik leghíresebb kijelentésével állít szembe minket: „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!” (vö. 21. v.). Ezért is fontos, hogy abba az összefüggésbe helyezzük, amelyben eredetileg elhangzott.

Máté evangélista egy Jézus elleni ellenséges csapdát ír le: a farizeusok összebeszélnek, hogy szavain fogják őt (vö. 15. v.). Elhatározzák, hogy elküldik hozzá néhány emberüket, hogy egy vitatott kérdésben kérdezzék fel: „Szabad-e adót fizetni a császárnak vagy nem?” (17. v.). A Mester válasza bölcs, mert távol tartja őt a csapdától, és leleplezi azok képmutatását, akik el akarják őt gáncsolni. Kéri tőlük az adópénzt, vagyis egy dénárt. Odanyújtják neki, Jézus pedig megkérdezi: „Kinek a képe és az írása ez?” Azt felelik rá: „A császáré.” Ekkor kijelenti: „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!” (17–21. v.).

Jézusban olyan Istent szemlélünk, aki nem fél a történelemtől, hanem eljön, hogy benne lakozzék. Az Ő Országa nem szünteti meg az emberi tisztségeket és felelősségeket. Azt kéri azonban, hogy kompromisszumok nélkül éljünk, mentesen a rossz törekvésektől és a méltánytalan érdekektől, mindenekelőtt Isten Országát és az Ő igazságát keresve (vö. Mt 6,33). Figyelemreméltó ebben az értelemben az a dicséret, amelyet éppen ezek a személyek mondanak Jézusnak, noha nem jó szándék vezérli őket: „Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, és az Isten útját az igazsághoz híven tanítod, s nem vagy tekintettel senkire, mert nem nézed az emberek személyét” (16. v.).

Kedves Testvéreim! Pontosan ez jellemzi azt az embert, aki „megadja a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené”: az igazmondás, a félelem és képmutatás nélküliség, a jóra való szabadság. Imádkozzunk az Úrhoz, hogy segítsen minket ilyenné válni! És bízzuk magunkat a Szűzanya közbenjárására!

Az Úrangyala után

Kedves Testvéreim!

Ma ünnepeljük a 100. Missziós Világnapot. Gondoljunk csak bele, mennyi missziós történelem áll mögöttünk ebben a száz évben! Imádkozzunk azért, hogy az Egyház mindig hűséges maradjon a feltámadt Úr küldetéséhez: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!” (Mk 16,15).

Szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik az elmúlt napokban imádkoztak értem. Valóban éreztem a támogatásotokat, köszönöm!

Különös hálámat fejezem ki az orvosoknak, az ápolóknak és a „Gemelli” Poliklinika teljes személyzetének.

Ez a tapasztalat különleges módon éreztette meg velem a közelséget mindazokhoz, akik betegséget és erőtlenséget viselnek el.

Túljutva ezen a törékeny szakaszon – mint tudjátok – most fokozatosan újrakezdem a tevékenységemet, mindig Isten segítségével és az imáitok által.

Még egyszer köszönöm, köszönöm mindannyiótoknak, és áldott vasárnapot kívánok!

forrás: Bollettino
kép: Vatican Media