A mai reggeli általános kihallgatásra délelőtt 10 órakor került sor a Szent Péter téren, ahol XIV. Leó pápa az Olaszországból és a világ minden részéről érkezett zarándokcsoportokkal és hívekkel találkozott.

Olasz nyelvű beszédében a pápa – folytatva „A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai” témájú katekézis-sorozatát – elmélkedését a következő témára összpontosította: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció (GS 1–10). A világra figyelő és a világot szolgáló Egyház (Olvasmány: Jn 3,16–17).

Miután katekézisét a különböző nyelveken összefoglalta, a Szentatya külön köszöntő szavakkal fordult a jelen lévő hívekhez.

Az általános kihallgatás a Miatyánk elimádkozásával és az apostoli áldással ért véget.

A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai. IV. A Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció (GS 1–10) 1. A világra figyelő és a világot szolgáló Egyház

Kedves testvéreim, jó napot kívánok, és szeretettel köszöntlek benneteket!

A mai találkozóval elkezdjük elmélkedésünket a Gaudium et spes lelkipásztori konstitúcióról, amellyel a II. Vatikáni Zsinat egy alapvető témát kívánt elmélyíteni, nevezetesen az Egyház és a mai világ kapcsolatát. Szent XXIII. János már az 1962. október 11-i megnyitóbeszédében határozottan elhatárolódott a „baljós jóslatok prófétáitól”, akik „bár a vallás iránti buzgalom ég bennük […], azt állítják, hogy a mi korunk – ha összehasonlítjuk az elmúlt századokkal – teljesen megromlott; s odáig mennek, mintha semmit sem kellene tanulniuk a történelemből” (Gaudet Mater Ecclesia beszéd, 1962. október 11., 4.2). Innen ered a zsinati atyákra bízott feladat: „Az emberi események jelenlegi állásában, amikor az emberiség úgy tűnik, a dolgok új rendjébe lép, inkább az Isteni Gondviselés titokzatos terveit kell meglátnunk, amelyek az emberek munkája révén, idővel valósulnak meg, gyakran várakozásaikat is felülmúlva, s bölcsességükkel mindent – még a kedvezőtlen emberi fordulatokat is – az Egyház javára irányítanak” (Gaudet Mater Ecclesia, 4.4).

Három évvel később a Gaudium et spes kihirdetése ebben a megkülönböztetésben az Egyház természetének lényegi elemét ismerte fel, lelkipásztori jellegét alapvető adottságként írva le: innen ered a „lelkipásztori konstitúció” elnevezés. Nem naiv optimizmusról van itt szó, hanem a Krisztus-misztérium iránti megújult hűségről, aki a megtestesülés által úgy döntött, hogy sorsközösséget vállal velünk: Ő „mindenben hasonlóvá lett a testvérekhez” (Zsid 2,17; vö. 4,15), s magára vállalta a bűn következményeit, meghalva „váltságul mindenkiért” (1Tim 2,6). Ez az emberiséggel való sorsközösség az az út, amelyet Krisztus az Egyháztól kér; ezért a Gaudium et spes zsinati konstitúció azzal a kijelentéssel kezdődik, hogy az Egyház sajátjának érzi „a mai emberek örömeit és reményeit, szomorúságait és aggodalmait, különösen a szegényekét és mindazokét, akik szenvednek” (GS 1).

Ez a sorsközösség arra hív minket, hogy lépjünk ki minden passzivitásból és közönyből a körülöttünk zajló eseményekkel, a történelemmel és az emberek életével szemben, különösen a ma tapasztalt gyors és mélyreható változások láttán. Nem maradhatunk közömbös nézők: szívvel kell hallgatnunk, hagynunk kell, hogy megszólítsanak bennünket, s érintetté kell válnunk. Krisztussal, a Szentlélek erejétől hordozva a hívők arra hívattak, hogy vállalják testvéreik nehézségeit, különösen azokét, akiket elnyom az igazságtalanság, a megkülönböztetés és az erőszak. Hiszen csak a sorsközösség vállalása és az elkötelezettség révén juthatunk el megfelelő válaszokig, mindig attól a bizonyosságtól tartva, hogy „a jelen szenvedései nem mérhetők a jövőbeli dicsőséghez, amely majd megnyilvánul bennünk” (Róm 8,18).

Ebben az értelemben az emberiség iránti közelség kaput nyit az események és maga a kinyilatkoztatás mélyebb megértésére, s ugyanebből a perspektívából a Gaudium et spes emlékeztet az Egyház „állandó kötelességére, hogy kutassa az idők jeleit, s azokat az evangélium fényében értelmezze” (GS 4). Ez a zsinati konstitúció tehát állandó megtérésre hívta az Egyházat, tanúsítva, hogy őt nem „semmiféle földi törekvés” mozgatja, hanem „egyetlen cél lebeg a szeme előtt: a Vigasztaló Szentlélek vezetése alatt folytatni magának Krisztusnak a művét, aki azért jött a világra, hogy tanúságot tegyen az igazságról; hogy üdvözítsen és ne elítéljen, hogy szolgáljon és ne neki szolgáljanak” (GS 3).

Valójában nem egyszerűen erkölcsi elvről van szó. Ferenc pápa emlékeztetett bennünket arra, hogy az Egyház számára „a szegények melletti döntés teológiai kategória, mielőtt kulturális, szociológiai, politikai vagy filozófiai lenne. […] Arra kaptunk elhívást, hogy felfedezzük bennük Krisztust, hogy az ő ügyükben kölcsönözzük nekik a hangunkat, de arra is, hogy a barátaik legyünk, meghallgassuk őket, megértsük őket, és befogadjuk azt a titokzatos bölcsességet, amelyet Isten rajtuk keresztül akar közölni velünk” (Evangelii gaudium apostoli buzdítás, 198).

A keresztény sorsközösség arra kötelez, hogy vállaljuk a valóságot, s leleplezzük a mai világ személyes és társadalmi életét jellemző ellentmondásokat: mint például a tudományos és technológiai fejlődést, amely ugyan újabb és újabb lehetőségeket kínál, de csak kevesek számára, s amelyet az ember nem mindig képes „a maga szolgálatába állítani”; vagy a „társadalmi élet törvényeinek” világosabb megismerését, amelyet azonban bizonytalanság kísér „a nekik adandó irányt illetően”; vagy éppen „a gazdagság, a lehetőségek és a gazdasági hatalom” bőségét, amely sajnos ma is, akárcsak a Zsinat idején, azt eredményezi, hogy „a föld lakóinak nagy részét […] még mindig éhség és nyomor sújtja” (GS 4); avagy annak közös tudatosítását, hogy a bolygó jövője forog kockán, miközben képtelenek vagyunk lemondani az önző fogyasztásról és arról a tévedésről, miszerint a háború hatékony út volna a béke építésére.

A mélyreható változások fémjelezte korban, amelyből aggasztó egyensúlyvesztések fakadnak, az Egyház arra hivatott, hogy az embert szolgálja: meghallgassa és befogadja szíve legmélyebb kérdéseit s a benne lakozó vágyakozásokat, s rámutasson Krisztusra mint „az egész emberi történelem kulcsára, középpontjára és céljára” (GS 10). Ezért az Egyházban – minden szinten és minden korban – meg kell valósulnia Krisztus irgalmas kenózisának, aki „nem tartotta zsákmánynak, hogy Istennel egyenlő, hanem kiüresítette önmagát, szolgai alakot öltött, […] engedelmes lett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig” (Fil 2,6–8).

Kedves testvéreim! Az öröm és a remény – gaudium et spes – legyenek a fő jellemző vonásai egy olyan Egyháznak, amely hirdeti az evangéliumot és tanúságot tesz róla, közeledve korunk férfiaihoz és nőihez.

Köszöntések

Szeretettel köszöntöm a francia nyelvű híveket. Testvéreim, legyen az öröm és a remény az arculata annak az Egyháznak, amely hirdeti és megéli az evangéliumot, miközben elébe megy korunk férfijainak és nőinek. Isten áldjon meg benneteket!

Szeretettel köszöntöm a mai általános kihallgatáson részt vevő valamennyi angol nyelvű zarándokot és látogatót, különösen az Angliából, Skóciából, Máltáról, Kanadából és az Amerikai Egyesült Államokból érkezőket. Kiemelt módon üdvözlöm az Arab Világban Működő Vallásközi Párbeszéd és Együttműködés Platformjának küldöttségét. Mély elismerésemet fejezem ki az Abdalláh bin Abdul-Azíz Király Nemzetközi Vallásközi és Kultúrák Közötti Párbeszédközpont munkájáért, imádkozom tanácskozásaitok sikeréért, és biztosítalak benneteket lelki közelségemről ezekben a napokban. Mindannyiótokra és családjaitokra Urunk, Jézus Krisztus örömét és békéjét kérem. Isten áldjon meg benneteket!

Szeretettel köszöntöm a német nyelvű zarándokokat. Vegyünk részt örömmel és reménnyel az Egyház evangelizációs művében, hogy Krisztus világossága felragyogjon minden ember szívében!

Szeretettel köszöntöm a spanyol nyelvű zarándokokat. Kérjük a Boldogságos Szűz Máriát, hogy járjon közbe az egész Egyházért: hirdesse az evangéliumot örömmel és reménnyel, közeledve korunk férfijaihoz és nőihez, s tudjon mindenkit Krisztushoz vezetni, aki „az egész emberi történelem kulcsa, középpontja és célja” (GS 10). Isten áldjon meg benneteket! Köszönöm szépen!

Szeretettel köszöntöm a kínai nyelvű híveket. Kedves testvéreim, járjátok az igazi élet útját, és legyetek mindig az Úr derék munkásai! Szívből adom rátok áldásomat!

Szeretettel köszöntöm a portugál nyelvű zarándokokat, különösen a Brazíliából és Portugáliából érkezett csoportokat. Tudjátok: egyetlen jogos törekvésetek sem kerüli el az Egyház figyelmét és lelkipásztori gondoskodását, hiszen benne – mint Krisztus Testében – olyan szív dobog, amely gyengédséggel és együttérzéssel kísér benneteket. Isten áldjon meg benneteket, s a Boldogságos Szűz Mária legyen a ti oltalmatok!

Szeretettel köszöntöm az arab nyelvű híveket. Lépjünk közel testvéreinkhez, különösen a szegényekhez és a szenvedőkhöz, hogy az evangélium tanúivá váljunk számukra, örömmel és reménnyel telve. Az Úr áldjon meg mindannyiótokat, s oltalmazzon meg benneteket minden gonosztól!

Szeretettel köszöntöm a lengyel híveket [zarándokokat]. A tegnap megkezdődött új tanév a tudásszerzés és az új nemzedékek nevelésének újabb szakaszát jelöli ki a szülők, az iskola és az Egyház együttműködése révén. A hittanórákon és a katekézisben való részvétel tágítsa a látókört, mélyítse el Isten és a világ ismeretét, s készítsen fel a szentségek gyümölcsöző vételére és a közösségi életben való részvételre! Mindnyájótokat szívből megáldalak!

* * *

Szeretettel köszöntöm az olasz nyelvű zarándokokat, különösen a plébániai csoportokat: mindannyiukat arra buzdítom, hogy életüket az evangéliumhoz alakítsák, s így a társadalomban Krisztus szeretetének magvetői legyenek.

Köszöntöm továbbá a veronai „Abeo” Egyesület önkénteseit, kifejezve elismerésemet a beteg gyermekekért és családjaikért végzett munkájukért.

Gondolatom végül a fiatalok, a betegek és az ifjú házasok felé fordul. Holnap ünnepeljük Nagy Szent Gergely pápa emléknapját, akinek földi maradványai a Szent Péter-bazilikában nyugszanak. Őt a „Nagy” jelzővel illetik a társadalom és az Egyház számára igen nehéz időkben végzett rendkívüli lelkipásztori munkásságáért: olyan „nagyság” volt ez, amely a Krisztusba vetett élő hitből merített erőt és életerőt. Példája mindannyiótokban ébresszen megújult és elmélyült bizalmat Istenben, aki a kegyelem és a remény forrása az egész világ számára!

Mindenkire szívből adom áldásomat!

forrás: Bollettino
kép: Vatican Media