A ma reggeli általános kihallgatás 10.00 órakor kezdődött a vatikáni bazilikában, ahol XIV. Leó pápa az Olaszországból és a világ minden tájáról érkezett hívőkkel és zarándokcsoportokkal találkozott.

Olasz nyelvű beszédében a Szentatya, folytatva a „A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai” témájú katekézissorozatát, elmélkedését a következőköré építette: Sacrosanctum Concilium konstitúció – A liturgikus év (Olvasmány: Jel 1,5–8).

Miután a különböző nyelveken összefoglalták katekézisét, a Szentatya külön köszöntő szavakkal fordult a jelen lévő hívekhez.

Az általános kihallgatás a Miatyánk elimádkozásával és az apostoli áldással ért véget.

A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai. II. Sacrosanctum Concilium konstitúció. 6. A liturgikus év

Kedves testvéreim!

A Sacrosanctum Concilium (SC) zsinati konstitúció ötödik fejezete a liturgikus évvel foglalkozik: ma ezzel a témával szeretnénk részletesebben elidőzni, hogy rávilágítsunk annak jelentőségére minden hívő életében.

Mindenekelőtt emlékeztetnünk kell arra, hogy a keresztény ünnepek körének „liturgikus évként” való elnevezése Isten Szolgája Prosper Guéranger apát (1805–1875) munkásságának köszönhetően terjedt el az egyházi szóhasználatban.

A Mediator Dei enciklikában XII. Piusz pápa kijelenti, hogy nem „a múltbeli események hideg és élettelen megjelenítéséről, sem pedig a régi idők valóságának egyszerű […] felidézéséről van szó. [A liturgikus év] sokkal inkább maga Krisztus, aki mindig él az ő Egyházában, és folytatja a határtalan irgalmasságnak azt az útját, amelyet […] ebben a halandó életben kezdett meg […], azzal a céllal, hogy az emberi lelkeket kapcsolatba hozza az ő misztériumaival, és éltesse őket általuk; olyan misztériumok ezek, amelyek folytonosan jelenvalók és munkálkodnak” (III. Divinum Officium et Annus Liturgicus, II. Cyclus Mysteriorum). A liturgikus évet tehát az üdvösség művének állandó jelenvalóvá tételeként kell értelmeznünk, amelyet Krisztus visz végbe a történelemben. Ezen az időbeli körön végighaladva az Egyház kapcsolatban marad az Úr megváltó művével, így minden hívő megtelik az ő kegyelmével (vö. SC 102). A velünk meghalt és feltámadt Jézussal való találkozás az a cél, amelyre az Egyház mindig törekszik, minden pillanat középpontjába a húsvéti esemény megünneplését állítva.

Ezért a zsinati atyák éppen a vasárnapot, „az eredeti ünnepnapot” tekintik „a liturgikus év alapjának és magjának” (vö. SC 106). Számos modern nyelvben a neve is tanúsítja, hogy ez a „dies Domini”, azaz „az Úr napja”. Még azokban a nyelvekben is, amelyekben a „Nap napjára” való utalás gyökeresedett meg (Sunday, Sonntag), felsejlik a Krisztussal való kapcsolat: Krisztus az igazi „Igazságosság Napja”, aki megvilágosít minden embert!

Szent II. János Pál a Dies Domini című apostoli levélben (1998. május 31.) azt tanítja, hogy a vasárnap az Úr napja, az Egyház napja, az ember napja és végül „a napok napja”: „Mivel a vasárnap a heti húsvét, amelyen felidéződik és jelenvalóvá válik az a nap, amikor Krisztus feltámadt a halálból, ez egyben az a nap is, amely feltárja az idő értelmét. […] A feltámadásból fakadva áthasítja az ember idejét, a hónapokat, az éveket, a századokat, mint egy irányt mutató nyíl, amely áthalad rajtuk, és Krisztus második eljövetelének célja felé irányítja őket. A vasárnap előrevetíti a végső napot, a Parúzia napját” (75. sz.), amikor mindannyian feltámadunk.

A vasárnap megszenteléséhez elengedhetetlen az Eucharisztia ünneplése. Az Ige hallgatása és a Krisztus Testében való részesedés a zsinati atyák szerint magában foglalja a „convenire in unum”-ot (vö. SC 106), vagyis a hívek ünnepi egybegyűlését. Ebben a közösségben a keresztény hívek láthatóvá teszik az Úrral való közösségüket, valamint tanúságot tesznek Krisztushoz tartozásukról és az Egyház iránti hűségükről. Ezt a liturgikus egybegyűlést nem helyettesítheti pusztán virtuális jelenlét, és nem szűkülhet le egy pusztán passzív jelenlétre sem. A liturgikus közösség ugyanis a testvérek aktív részvételében valósul meg, akiket azért hívtak össze, hogy „hálát adjanak Istennek, aki őket »Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által új életre hívta az élő reményre« (1Pt 1,3)” (uo.).

Ezzel kapcsolatban arra buzdítok mindenkit, hogy törekedjenek a legmegfelelőbb feltételek megteremtésére, hogy azok is részt vehessenek a szentmisén, akiknek vasárnap nem áll módjukban tartózkodni a munkától.

Kedves Testvéreim! A vasárnapok által ritmizált liturgikus évnek érdekes története van, amelyben az Egyház hite és áhítata szorosan összefonódik. Már a II. századtól kezdve ugyanis a heti húsvét ünnepléséhez csatlakozott az éves húsvét, a „legfőbb ünnep” (SC 102), amely kiterjedt az ötvennapos „legörömtelibb időszakra”, amelynek csúcspontja a pünkösd, és amelyre a nagyböjt bűnbánati jellegű ideje készít elő (vö. SC 109). A karácsonyi ciklus későbbi kialakulása, amely a húsvéti modell alapján valósult meg, lehetővé tette Isten Igéje megtestesülésének, születésének és a világ előtti megjelenésének misztériumainak újbóli átélését. Az Egyház ezután beépítette a különböző időszakokba a Boldogságos Szűz Mária tiszteletét, aki „elválasztatlanul összekapcsolódik Fia üdvözítő művével” (SC 103), valamint „a vértanúk és más szentek emlékét, akik […] a mennyben tökéletes dicséretet zengenek Istennek, és közbenjárnak értünk” (SC 104).

A liturgikus év így szentségi formában jeleníti meg újra az üdvösségtörténet pedagógiáját, elvezetve a hívőket a Messiás várásától a húsvéti misztérium teljességéig és a jövőbeli dicsőség elővételezéséig. Ebben az Egyház Krisztus misztériumának üdvösséget hozó jelenvalóságát ünnepli, lehetővé téve a hívők számára, hogy mind mélyebben részesüljenek belőle. Ezért a liturgikus év minden lelkipásztori tevékenység ösztönző vezérelve és elengedhetetlen viszonyítási kerete.

Köszöntések

Szeretettel köszöntöm a francia nyelvű zarándokokat, különösen is a kameruni Yaoundéi egyházmegye híveit, akiket püspökük kísért el. Az Eucharisztia asztaláról táplálkozva legyetek a világ számára Krisztus szeretetének ragyogó tanúi! Isten áldjon meg benneteket!

Szeretettel köszöntöm a mai audiencián részt vevő minden angol nyelvű zarándokot és látogatót, különösen is a Máltáról és Zimbabwéből érkezett csoportokat. Rátok és családjaitokra kérem Urunk, Jézus Krisztus örömét és békéjét. Isten áldjon meg mindannyiótokat!

Kedves német nyelvű testvéreim! Nursiai Szent Benedek a szerzetesi Regulájában azt írja, hogy „az istentisztelet elé semmit sem szabad helyezni” (Regula 43,3). Kívánom nektek, hogy mindig megtapasztalhassátok Krisztus átalakító erejét, amely a szent liturgiában, Isten Igéjének hallgatása és a szentségek ünneplése által jut el hozzánk. Az Úr áldjon meg és őrizzen meg benneteket!

Szeretném kifejezni közelségemet és együttérzésemet azokkal a kolumbiai testvéreinkkel, akik elszenvedték a közelmúltbeli, számos halálos áldozatot, sérültet és hatalmas anyagi károkat okozó földrengés következményeit. Miközben az Úrhoz imádkozom az elhunytak örök nyugalmáért, imáimról biztosítom családjaikat és mindazokat, akiket ez a tragédia sújtott. Hálámat fejezem ki mindazoknak, akik a mentésben és a károsultak megsegítésében fáradoznak.

Szeretettel köszöntöm a spanyol nyelvű zarándokokat. Kérjük Szűz Máriát, aki méhében hordozta Krisztust, járjon közben értünk, hogy hozzá hasonlóan mi is részesülhessünk Krisztus misztériumaiban, különösen a vasárnapi szentmise ünneplésében. Isten áldjon meg benneteket! Köszönöm szépen!

Szívből köszöntöm a kínai nyelvű híveket. Kedves testvéreim! Kívánom, hogy Szűz Mária napról napra beragyogja életeteket, és őrizzen meg benneteket a szüntelen békességben és egyetértésben. Szívből adom rátok áldásomat!

Szeretettel köszöntöm a portugál nyelvű zarándokokat, különösen is a Mozambikból érkezett csoportot! Kedves testvéreim, arra bátorítalak benneteket, hogy a szentmisén való személyes részvétellel szenteljétek meg a vasárnapot, s ne csupán virtuálisan kövessétek azt. Az Eucharisztia élő találkozás a Feltámadt Úrral, aki értelmet ad életünknek, s megadja a szükséges kegyelmet ahhoz, hogy Isten jelenlétében helytálljunk a hét minden napján. Az Úr áldjon meg benneteket!

Szeretettel köszöntöm az arab nyelvű híveket. A liturgikus év nem csupán a múlt eseményeiről való megemlékezés, hanem az élő Krisztus jelenléte, aki folytatja üdvözítő művét Egyházában, és elvezet minket a Vele való találkozásra. Az Úr áldjon meg mindannyiótokat, és oltalmazzon meg benneteket mindig minden gonosztól!

Szeretettel köszöntöm a lengyeleket! Augusztus a számotokra fontos évfordulók hónapja. Mária közbenjárásának köszönhetően 1920. augusztus 15-én győzelem született a varsói csatában, amely megváltoztatta Lengyelország és Európa sorsát. Nagyboldogasszony előestéjén van a liturgikus emléknapja Szent Maximilián Mária Kolbénak, aki az auschwitzi német náci koncentrációs táborban életét adta egy rabtársáért. Ezen események felidézése irányítsa lépteinket a béke útjára, amelyet a Szeplőtelen Szűz mutat nekünk. Mindannyiótokat megáldalak!

* * *

Szeretettel köszöntöm az olasz nyelvű zarándokokat. Különösen is köszöntöm az Ázsiából és Afrikából érkezett Szent Gábor Testvéreket, akik szerzetesi fogadalomtételük 25. évfordulóját ünneplik, s bátorítom őket, hogy örömmel tartsanak ki az evangélium szolgálatában végzett küldetésükben.

Hasonlóképpen köszöntöm a „Giorgio La Pira” Ifjúsági Mű által szervezett nemzetközi tábor résztvevőit, valamint a maropati „Il Cenacolo” csoportot.

Gondolataim végül a fiatalokhoz, a betegekhez és az ifjú házasokhoz fordulnak. Néhány nap múlva ünnepeljük Szűz Mária mennybevétele főünnepét. Különös örömmel buzdítalak benneteket, hogy kitartóan fohászkodjatok Isten Anyjához, s kövessétek példáját az Úrral való „meghittségre” és a felebarát iránti tevékeny figyelmességre szóló hivatás teljes elfogadásában.

Mindnyájatokra szívből adom áldásomat!

forrás: Bollettino
kép: Vatican Media