A mai reggeli általános kihallgatásra 10.00 órakor került sor a Vatikáni Bazilikában, ahol XIV. Leó pápa Olaszországból és a világ minden részéről érkezett zarándokcsoportokkal és hívekkel találkozott.
Olasz nyelvű beszédében a pápa, folytatva „A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai” témájú katekézissorozatát, elmélkedését a következő témára összpontosította: Sacrosanctum Concilium konstitúció. A szent zene (Olvasmány: Kol 3,16–17).
Miután a különböző nyelveken összefoglalta katekézisét, a Szentatya külön köszöntő szavakat intézett a jelen lévő hívekhez.
Az általános kihallgatás a Miatyánk elimádkozásával és az apostoli áldással ért véget.
A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai. II. Sacrosanctum Concilium konstitúció. 7. A szent zene
Kedves testvéreim!
A II. Vatikáni Zsinat Sacrosanctum Concilium (SC) konstitúciójának hatodik fejezete a szent zenével foglalkozik. Így fogalmaz: „Az Egyház zenei hagyománya felbecsülhetetlen értékű kincs, amely kimagaslik a többi művészeti kifejezésmód közül, főként azért, mert a szent ének, a szavakkal kapcsolódva, az ünnepélyes liturgiának szükséges és szerves része” (SC 112); majd így pontosít: „A szent zene annál szentebb lesz, minél szorosabban kapcsolódik a liturgikus cselekményhez, akár bensőségesebb kifejezést adva az imádságnak és elősegítve az egylelkűséget, akár nagyobb ünnepélyességgel gazdagítva a szent szertartásokat” (uo.).
Itt találjuk a zsinati tanítás lényegét, amely megerősíti és elmélyíti a zene liturgikus szolgálati funkcióját, amelyre már Szent X. Piusz is rámutatott Inter sollicitudines kezdetű motu propriójában (1903. november 22.). A zene ugyanis a liturgikus cselekmény része, és nem csupán az ünneplés puszta díszítménye. A liturgiában az éneklés és a zenélés imádság, amellyel saját szívünket hozzuk összhangba testvéreink és Isten szívével, tevékenyen részt véve az ünnepelt misztériumban. A zene különösen is az imádság érzelmi dimenzióját fejezi ki, amint azt Szent Ágoston mondja: „Cantare amantis est”, vagyis „az éneklés a szerető ember sajátja” (Sermo 336, 1). Ez igen fontos, mert segít megnyitni szívünket Isten kegyelmi működése előtt, és hagyni, hogy az formáljon bennünket.
Az ének emellett elősegíti a közösséget. A hangok szimfóniája által hozzájárul a lelkek egyesüléséhez, meghaladva az emberek közötti különbségeket, s mindnyájukat egybefogva Isten dicséretében. Így az Egyház epifániájává, a közösség érzékelhető megnyilvánulásává válik, ami hozzátartozik annak legbelsőbb természetéhez.
A szent ének mély teológiai tartalmából – mint a liturgikus cselekmény szerves részéből – bizonyos követelmények fakadnak. Az első az, hogy – a divatirányzatoktól vagy a szerzők egyéni érzékenységétől függetlenül – minden tekintetben feleljen meg annak, ami a szertartás adott részéhez leginkább méltó. A formája pedig, különösen a dallam szempontjából, legyen egyszerre nemes és egyszerű, magas zenei színvonalú és könnyen énekelhető, kiváltképp akkor, ha azt az egész hívőközösségnek kell énekelnie (vö. SC 121).
Ugyanebből az okból a Zsinat azt is ajánlja, hogy a szövegek is megfelelőek, mély tartalmúak és egyúttal könnyen érthetőek legyenek, s főként a Szentírásból, a liturgikus könyvekből, valamint az Egyház lelki hagyományából merítsenek. Efelett őrködnünk kell, hogy elevenen éljen és növekedjék az az ősi elvben kifejeződő dinamika, miszerint „lex orandi, lex credendi” – azaz az imádság törvénye a hit törvénye.
A Sacrosanctum Concilium bőséges teret szentel a hívek tevékeny részvétele témájának (vö. 114. pont). Ezt „[…] az ünnepelt misztérium és annak a mindennapi élethez fűződő viszonya iránti mélyebb tudatosságból kiindulva kell megértenünk” (XVI. Benedek, Sacramentum caritatis kezdetű apostoli buzdítás, 52), „az állandó megtérés szellemében, amelynek minden hívő életét jellemeznie kell” (uo. 55). Ami pedig azt a konkrét módot illeti, ahogyan ez az egyházi zene sajátos szerepén keresztül megvalósulhat, a konstitúció egyértelmű választ ad: „Gondoskodni kell a hívek akklamációiról [felkiáltásairól], a válaszokról, a zsoltárok énekléséről, az antifónákról, az énekekről” és „a szent csendről” (SC 30), s arra buzdít mindenkit, legyen az szolgálattevő vagy hívő, hogy „mindent és kizárólag azt tegye, ami a szertartás természete és a liturgikus szabályok szerint rá tartozik” (SC 28), a különféle szolgálatok, a különféle közreműködések és a csend pillanatai közötti harmonikus egyensúlyban.
A Zsinat emellett nagy értéket tulajdonít a gregorián éneknek, miközben nem zárja ki a liturgikus ünneplésből az egyházi zene más műfajait sem. Különös figyelmet szentel az orgonának is (vö. SC 120), míg más hangszerek használatát akkor engedi meg, „ha azok alkalmasak a szent használatra, vagy azzá tehetők, megfelelnek a templom méltóságának, s valóban elősegítik a hívek lelki épülését” (SC 120).
A zsinati reform egyik kedves témája az inkulturáció, mégpedig a szent zene területén is. Különösen is hangsúlyt kap – a különböző kultúrák zenei hagyományaival összefüggésben – annak fontossága, hogy azokat az emberek vallási és társadalmi életének részeként komolyan figyelembe vegyék. Ezért egyfelől azt ajánlják, hogy mindenkinél valósítsák meg a „vallási érzék megfelelő nevelését” (SC 119), másfelől pedig, hogy „amennyire csak lehetséges […], ápolják e népek hagyományos zenéjét mind az iskolákban, mind a szent cselekményekben” (uo.).
A liturgikus keretben különleges feladat hárul a schola cantorumra, mint lelkipásztori eszközre, amelynek előmozdítása igen ajánlott azzal a küldetéssel, hogy „gondoskodjék a rá tartozó részek pontos megszólaltatásáról a különféle énekműfajoknak megfelelően, és mozdítsa elő a hívek tevékeny részvételét az éneklésben” (Szent Rítuskongregáció, Musicam sacram instrukció, 19).
E célból az egyházi zene szerzőjének feladata, hogy ismerje és őrizze az Egyház zenei örökségét, s abból merítve ihletet hozzon létre új kompozíciókat a liturgia szolgálatára – tiszteletben tartva a kortárs érzékenységet és a különböző kulturális hagyományokat –, hogy ezáltal „megtisztítsa a kultuszt a stílusbeli hibáktól, az igénytelen kifejezési formáktól, valamint a hanyag, a zenei és szöveges szempontból az ünnepelt cselekmény nagyságához kevéssé illő megoldásoktól, biztosítva a liturgikus zene méltóságát és formáinak minőségét” (Szent II. János Pál, Leirat a szent zenéről, 2003. november 22., 3.).
Mindezen okokból a Zsinati Atyák szorgalmazzák a szent zene képzésének és gyakorlásának előmozdítását „a szemináriumokban, a férfi és női szerzetesek noviciátusaiban, a szerzetesi tanulmányi házakban, valamint a többi katolikus intézményben és iskolában” (SC 115), továbbá azt, hogy a zenészeknek és énekeseknek szilárd liturgikus képzést biztosítsanak (vö. uo.).
Kedves testvéreim! Az Egyházatyák nagyra becsülték a liturgikus éneket, mint az egyházi közösség szimbólumát. Ezért gondolatainkat Antiochiai Szent Ignác e gyönyörű szavaival zárhatjuk: „Egytől egyig mindnyájan alakuljatok kórussá, hogy az egyetértésben harmóniára találva, s az egységben Isten dallamát magatokba fogadva, egy hangon énekeljetek Jézus Krisztus által az Atyának! Így ő meghallgat benneteket, s a jó tettekről, melyeket végbevisztek, felismeri majd, hogy az ő Fiának tagjai vagytok” (Efezusiaknak írt levél, 4, 2).
Köszöntések
Szeretettel köszöntöm a francia nyelvű híveket, különösen a Burkina Fasóból, Elefántcsontpartról és Libanonból érkezett zarándokokat. Testvéreim, a hívek tevékeny részvétele a liturgikus éneklésben erősítse meg a szeretet és az egység kötelékeit Isten népén belül, s legyen az egyházi közösség látható jele! Isten áldjon meg benneteket!
Szeretettel köszöntöm a mai audiencián részt vevő valamennyi angol nyelvű zarándokot és vendéget, különösen a Máltáról érkezőket. Rátok és családotokra Urunk, Jézus Krisztus örömét és békéjét kérem. Isten áldjon meg mindannyiatokat!
Kedves német nyelvű hívek! Jó tudatosítanunk magunkban, hogy a liturgiában való részvétel által mindig láthatatlan közösségben állunk valamennyi angyallal és szenttel, s bekapcsolódhatunk az Úrnak szóló dicsőítő énekükbe. Övé a dicsőség és a tisztelet most és mindörökké!
Szeretettel köszöntöm a spanyol nyelvű zarándokokat. Arra hívlak titeket, hogy elmélkedjetek a liturgikus énekről mint az egyházi közösség jelképéről, s kérjük az Urat, segítsen nekünk harmóniában és egyetértésben élni, mint egyetlen kórus, melynek dallamai és jó tettei Jézus Krisztus által dicsőítik és magasztalják az Atyát. Isten áldjon meg benneteket! Köszönöm szépen!
Szeretettel köszöntöm a kínai nyelvű híveket. Kedves testvéreim, Krisztus szeretete vezéreljen benneteket egymással való kapcsolataitokban a családban, a közösségben és a társadalomban egyaránt! Szívből adom rátok áldásomat!
Szeretettel köszöntöm a portugál nyelvű híveket. Szent Ágoston így ír: „Aki dicséretet énekel, nem csupán énekel, hanem szereti is Azt, akinek énekét szenteli” (Enarr. in Ps. 72, 1). Tegyük a liturgikus éneket Isten iránti szeretetünk kifejeződésévé! Szívből áldalak meg benneteket!
Szeretettel köszöntöm az arab nyelvű híveket, különösen a Libanonból érkezetteket. A liturgikus zene igen értékes eszköz, mellyel Isten dicséretének szolgálatát végezzük, s melyben kifejezésre juttatjuk a Krisztusban nyert új élet örömét. Áldjon meg mindnyájatokat az Úr, és oltalmazzon meg benneteket mindig minden gonosztól!
Szeretettel köszöntöm a lengyeleket! Augusztus 23-án tartják a sztálinizmus és a nácizmus áldozatainak európai emléknapját. A liturgiában ekkor emlékezünk meg Boldog Władysław Findyszről, arról a papról, aki az első olyan lengyel volt, akit a kommunista egyházüldözés vértanújaként avattak boldoggá. A II. Vatikáni Zsinat idején lelkileg támogatta a zsinati üléseket, s a szeretet cselekedetei és az erkölcsi megújulás révén bekapcsolta a híveket a „Zsinati Jótett” kezdeményezésbe. Tanúságtétele emlékeztessen arra, hogy a szeretet civilizációját a megbocsátás és a rossz jóval való legyőzése építi fel! Mindnyájatokat megáldalak!
* * *
Szeretettel köszöntöm az olasz nyelvű zarándokokat. Külön is köszöntöm az Isteni Gondviselés Leányai nővéreit, akik generális káptalanukra gyűltek össze; biztatom őket, hogy élesszék újjá a szeretetnek azt a lángját, amely alapítónőjük, Tiszteletreméltó Elena Bettini anya életét fémjelezte.
Ugyancsak köszöntöm a passzionista és a kapucinus szerzeteseket; a Macchia Valfortore-i és a Castello di Godego-i plébániák híveit, a ponteranicai lelkipásztori egység híveit, valamint a sinnai Serpeddì kórust. Mindenkit arra hívok, hogy örömmel tegyen tanúságot Krisztus minden teremtmény iránti szeretetéről.
Gondolataim végezetül a fiatalokhoz, a betegekhez és az ifjú házasokhoz fordulnak. Mindnyájatokat arra hívlak, hogy szüntelenül alakítsátok ki magatokban a béke iránti hiteles felelősségtudatot! Legyetek őszintén tudatában annak, hogy a béke nagy és értékes kincs, s hogy megvalósításához erős és kitartó elkötelezettségre van szükség, becsületesen és az igazságban követve azokat az utakat, amelyek építik és megszilárdítják azt a társadalomban.
Mindannyiótokra szívből adom áldásomat!
forrás: Bollettino
kép: Vatican Media
