A ma reggeli általános audienciát 10.00 órakor tartották a vatikáni Szent Péter-bazilikában, ahol XIV. Leó pápa Olaszországból és a világ minden tájáról érkezett zarándokcsoportokkal és hívekkel találkozott.

Olasz nyelvű beszédében a pápa folytatta a II. Vatikáni Zsinat dokumentumairól szóló katekézissorozatát, elmélkedését a Sacrosanctum Concilium konstitúciónak szentelve, Az Egyház imádsága témakörében (Szentírási olvasmány: Ef 6,18–19).

Miután összefoglalta katekézisét a különböző nyelveken, a Szentatya külön köszöntötte a jelen lévő híveket.

Az általános audiencia a Miatyánk elimádkozásával és az apostoli áldással ért véget.

A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai. II. A Sacrosanctum Concilium konstitúció. 5. Az Egyház imádsága

Kedves fivéreim és nővéreim, jó napot kívánok, és Isten hozott Benneteket!

Ebben a katekézisben folytatjuk elmélkedésünket a liturgiáról szóló Sacrosanctum Concilium (SC) zsinati konstitúcióról. Ma a liturgikus ima egyházi dimenziójánál állunk meg.

Ahogyan Pál apostol rámutat, a Szentlélek az, aki tanít minket imádkozni. Pünkösd napjától kezdve a Szentlélek az Egyházban lakozik, inspirálva annak minden tevékenységét, s különösen az imádságot. Az első közösség élete, amely Jézus húsvétja után Jeruzsálemben jött létre, a feltámadt Úr által ajándékozott Szentlélekben való élet. „Azóta – tanítja a Zsinat – az Egyház soha nem mulasztotta el, hogy összejöjjön a liturgikus közösségbe a húsvéti titok megünneplésére: végigolvasva »az Írásokban mindazt, ami rá vonatkozott« (Lk 24,27), megünnepelve az Eucharisztiát, amelyben jelenvalóvá válik halálának győzelme és diadala, és hálát adva »Istennek kimondhatatlan ajándékáért« (2Kor 9,15) Krisztus Jézusban, »dicsőségének magasztalására« (Ef 1,12), a Szentlélek erejéből” (SC 6).

Napjainkban, a teljesítmény- és fogyasztásközpontú gondolkodásmód által uralt környezetben az imádság feleslegesnek és jelentéktelennek tűnhet. Egy olyan világban, ahol a tudomány és a technológia azt igényli, hogy mindenre választ adjon, az imádság egyfajta menekülésnek látszódhat. Ráadásul több keresztény családban sem történik meg már az imádság továbbadása, miközben sokakat fenyeget az a veszély, hogy az imádságot összetévesztik egy a sok közül való, pszichológiai jellegű, a személyes jóllétet szolgáló technikával. Az imádság viszont, mint emberségünk alapvető dimenziója, rászolgál arra, hogy a maga igazságában fedezzük fel újra.

A Sacrosanctum Concilium konstitúció komolyan vette ezt az igényt. Ez mély örömmel töltötte el Szent VI. Pál pápát, aki a II. Vatikáni Zsinat által jóváhagyott legelső dokumentum kihirdetésekor kijelentette: „Isten az első helyen; az imádság az első kötelességünk; a liturgia a nekünk átadott isteni élet első forrása, lelki életünk első iskolája” (Beszéd, Szent Péter-bazilika, 1963. december 4.).

A Konstitúcióban ugyanis „az imádság” kifejezés a teljes liturgiát jelöli. Ez a szemlélet döntő jelentőségű, mert ez irányította a liturgiareformot, amelynek fő alappillérévé a hívek tevékeny részvételét tette. A liturgiát elsősorban a találkozás helyeként mutatja be a szöveg: Isten kezdeményezéseként, aki Fiában közeledik az emberiséghez, mint „a testté lett Ige, akit a Szentlélek megkent” (SC 5). Őrá válaszolhatunk „Krisztus által, Krisztussal és Krisztusban, a Szentlélek egységében”, vagyis azon „imádság által, amelyet Krisztus az ő Testével egyesülve tár az Atya elé” (SC 84).

Ezért Szent VI. Pál pápa hőn vágyott arra, hogy a zsolozsma – azaz az Egyház napi nyilvános imádsága, amely elválaszthatatlan az Eucharisztiától – mélyen áthassa, felélessze, irányítsa és kifejezze az egész keresztény imádságot, és hatékonyan táplálja Isten népének lelki életét (vö. Laudis canticum ap. konst.).

E vágy megvalósulása érdekében a zsolozsmát egyre inkább be kell fogadni és meg kell élni a megkereszteltek és a közösségek mindennapi életében. A sok imádkozni vágyó ember, de különösen is a katekumenek számára a zsolozsma a keresztény imádság útját és iskoláját nyújthatja.

Minden héten és minden nap az Eucharisztia és a zsolozsma az Egyház életének lélegzetvétele, amely a Szentlelket áramoltatja annak Testében. Ebben az imádságban Krisztus »magához kapcsolja az egész emberi közösséget, s mint társat vonja be ebbe az isteni dicsőítő énekbe« (SC 83); így napról napra mind jobban részesülünk a húsvéti misztériumban, és mindinkább Krisztushoz hasonulunk.

Szent Ágoston így tanít: »Amikor imádságban Istenhez szólunk, nem szabad elválasztanunk tőle a Fiút; s amikor a Fiú teste imádkozik, ne válassza el magától saját Fejét. Testének ugyanaz a mi Urunk Jézus Krisztus, Isten Fia az egyetlen Üdvözítője: ő az, aki értünk imádkozik, aki bennünk imádkozik, és akihez mi imádkozunk. Értünk imádkozik mint papunk, bennünk imádkozik mint Főnk, s hozzá imádkozunk mint Istenünkhöz. Ismerjük fel tehát őbenne a mi hangunkat, és az ő hangját mibennünk!« (Enarr. in Ps. 85, 1: PL 37, 1081).

Az Eucharisztiához kapcsolódva – amelynek fényét kiterjeszti – a zsolozsma megszenteli mindennapi életünk idejét: reggel hittel és hálával kezdjük a napot; délben a fáradságok közepette a hűség erejét kérjük; este, a munka végeztével az esti dicséret kíséri a naplemente pillanatát; éjszaka pedig Isten békéjére hagyatkozva térünk nyugovóra. Minden imaóra a remény megnyilvánulása: földi zarándoklatunk során virrasztva várjuk az egész Egyházzal együtt az Úr dicsőséges visszatérését.

Köszöntések

Szeretettel köszöntöm a francia nyelvű zarándokokat. Testvéreim, arra buzdítalak benneteket, hogy éljetek e nyári időszak – s közületek egyesek számára talán a szabadság – adta lehetőséggel, és ápoljátok a belső életeteket azzal, hogy imádságban egy kicsit több időt töltötök az Úrral. Minden tevékenységünk az övé, beleértve a szabadidőt és a pihenést is, s mindez megszentelődhet az ő jelenléte által, amely a másokkal való testvéri találkozásra indít bennünket. Isten áldjon meg benneteket!

Szeretettel köszöntöm a mai audiencián részt vevő mindazokat az angol nyelvű zarándokokat és vendégeket, akik különösen Angliából, Máltáról és az Amerikai Egyesült Államokból érkeztek. Rátok és családotokra kérem Urunk, Jézus Krisztus örömét és békéjét. Isten áldjon meg mindannyiótokat!

Kedves Testvéreim! A Santa Maria Maggiore-bazilika felszentelésének mai emléknapján kérjük a Boldogságos Szüzet, segítsen nekünk, hogy hűségesek maradjunk az imádságban, s így életünkben mindig Isten foglalja el az első helyet.

Szeretettel köszöntöm a spanyol nyelvű zarándokokat. Arra hívlak benneteket, hogy értékeljétek az Eucharisztiát és a zsolozsmát mint az Egyház évezredes nagy kincseit, és az irántuk való szeretet által napról napra megszentelhessük életünket. Isten áldjon meg benneteket! Köszönöm szépen!

Szeretettel köszöntöm a kínai nyelvű híveket. Kedves Testvéreim! Kívánom, hogy az imádság – mint a lélek elengedhetetlen tápláléka – hordozza és erősítse mindennapi tetteiteket. Szívből adom rátok áldásomat!

Szeretettel köszöntöm a portugál nyelvű híveket, különösen is a setúbali cserkészcsapatot és a Rio Grande do Sul-ból érkezett zarándokokat. Élesszük újjá családjainkban és plébániai közösségeinkben a liturgikus imádságot, amely mint Isten úton lévő népét egyesít bennünket! Szívből áldalak benneteket!

Szeretettel köszöntöm az arab nyelvű híveket. Arra van hívásunk, hogy minden pillanatban és minden élethelyzetben imádkozzunk, mert az Úr Jézus Krisztus meghallgat minket. S amikor imádságunk az Ő szíve szerint való, akkor csodákat visz végbe. Áldjon meg mindannyiótokat az Úr, és oltalmazzon meg benneteket mindig minden gonosztól!

Szeretettel köszöntöm a lengyel híveket. Ezekben a napokban számos lengyel egyházmegyéből gyalogos zarándokok tartanak a Jasna Górára, akiket a plébániák közösségei lelkiekben kísérnek. Erősítse meg ez a tanúságtétel, az út fáradsága, a közös imádság és a Máriával való találkozás a családok és a közösségek hitét s reményét! Veletek együtt kérem én is a békét a világ számára, valamint az új papi és szerzetesi hivatásokat. Mindnyájatokat megáldalak!

* * *

Szeretettel köszöntöm az olasz nyelvű zarándokokat: mindnyájatokat arra bátorítom, hogy tartsatok ki a kötelességeiteket illető hűségben, s mindig bízzatok az Úr segítségében!

Gondolatom végezetül a fiatalokhoz, a betegekhez és az ifjú házasokhoz fordul. Arra buzdítalak mindannyiótokat, hogy maradjatok szilárdak a reményben, s hagyatkozzatok Jézus kezére, aki visszavonhatatlan szeretetének áldozatával megváltott minket.

Mindnyájatokra áldásomat adom!

forrás: Bollettino
kép: Vatican Media