A ma délelőtti általános kihallgatásra 10 órakor került sor a Szent Péter téren, ahol a Szentatya, XIV. Leó pápa az Olaszországból és a világ minden tájáról érkezett zarándokcsoportokkal és hívekkel találkozott.

Olasz nyelvű beszédében a pápa, visszatérve „A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai” című katekézis-sorozatához, elmélkedését a Sacrosanctum Concilium konstitúció témájára összpontosította: Az eucharisztikus misztérium (Olvasmány: 1Kor 12,12.27).

Miután különböző nyelveken összefoglalta katekézisét, a Szentatya külön köszöntő szavakat intézett a jelen lévő hívekhez.

Az általános kihallgatás a Miatyánk elimádkozásával és az apostoli áldással zárult.

A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai. II. A Sacrosanctum Concilium konstitúció. 4. Az eucharisztikus misztérium

Kedves fivéreim és nővéreim, jó napot kívánok, és Isten hozott benneteket!

Folytatjuk a II. Vatikáni Zsinat dokumentumairól szóló katekéziseinket, különös tekintettel a liturgiáról szóló Sacrosanctum Concilium (SC) konstitúcióra.

Amikor Szent Ágoston az újonnan megkeresztelteknek akarja elmagyarázni Krisztus testének misztériumát, felidézi azt a Szent Pál-idézetet, amelyet az imént hallottunk: „Ti vagytok Krisztus teste, és mindannyian, a magatok részének megfelelően, az ő tagjai vagytok” (1Kor 12,27). És hozzáteszi: „A ti saját misztériumotokat veszitek magatokhoz. Arra, amik vagytok, így válaszoltok: Ámen, és a válaszotok olyan, mint az aláírásotok. Azt mondják nektek: »Krisztus teste«, és ti így válaszoltok: »Ámen«. Legyetek tehát Krisztus testének tagjai, hogy az ámentek igaz legyen. […] Legyetek, amit láttok, és vegyétek, amik vagytok” (272. prédikáció: PL 38, 1247).

Miután felidézte Jézus utolsó vacsoráját, a liturgikus konstitúció ezekkel az ágostoni ihletésű gondolatokkal szól az Eucharisztiáról. A keresztények számára ugyanis az Úr asztalánál való részvétel azt jelenti, hogy „Isten igéje tanítsa őket, az Úr testének asztala táplálja őket, s adjanak hálát Istennek” (vö. SC 48). Azáltal, hogy befogadjuk őt igéjében és az Eucharisztiában, azzá válunk, amit kapunk. Azzá a testté válunk, amelynek feje a feltámadt Krisztus, aki az Atya jobbján ül (vö. Kol 1,18), és aki helyet készít számunkra a mennyekben (vö. Jn 14,3): az Eucharisztia így az eljövendő ország szentsége. Ez a zarándokút kenyere, amely a mennyei hazába vezet minket, egészen addig a boldog napig, amikor „Isten lesz minden mindenben” (1Kor 15,28).

A liturgikus közösség az áldozatot „ne csak a pap keze által, hanem a pappal együtt felajánlva” hozza meg (SC 48). Ebből a szempontból az Eucharisztia a keresztények lelki áldozatának formája (vö. Zsid 13,16; Róm 12,1), amennyiben az Istenhez vezető és az egymás közötti egység útja. A szertartásban való részvétel révén a hívek megtanulják, „hogy önmagukat felajánlják, s napról napra Krisztus, a Közvetítő által tökéletesedjenek az egységben Istennel és egymással” (uo.). Így azáltal, hogy Krisztusba testesülünk, az Eucharisztia arra tanít bennünket, hogy magunkévá tegyük magának az Úr Jézusnak az életstílusát, amelyet az önmaga önzetlen odaajándékozása jellemez. Ez az ajándék tehát bevezet bennünket az egység dinamikájába, amely hatékony ellenszert nyújt a megosztottságot szító erők ellen, amelyek aláássák világunkat, közösségeinket, családjainkat és szívünket (vö. SC 47).

Szeretteim! Amikor részt veszünk az Eucharisztiában, meghívást kapunk arra, hogy meghallgassuk Isten igéjét, és táplálkozzunk az Úr asztalánál, ahol ő maga ajánlja fel magát az Atyának. A szentmise e két része, az Igeliturgia és az eucharisztikus liturgia „olyan szorosan összefüggnek egymással, hogy egyetlen istentiszteleti cselekményt alkotnak” (SC 56).

Ami az igét illeti, emlékeznünk kell arra, hogy nem csupán a Szentírásról szóló értelmi ismeretek elsajátításáról van szó, hanem az „élő és hatékony” (Zsid 4,12) ige befogadásáról, amelyet Isten mindenkihez és egyúttal személy szerint mindegyikünkhöz intéz; olyan ige ez, amely az eucharisztikus kenyérrel együtt táplál és éltet bennünket, valamint átvezet a bűn okozta hanyatlásból a Krisztusban való új életre. „Az Eucharisztia megnyitja értelmünket a Szentírás megértésére, miként a Szentírás a maga részéről megvilágítja és megmagyarázza az eucharisztikus misztériumot” (XVI. Benedek, Verbum Domini szinódus utáni apostoli buzdítás, 55).

A II. Vatikáni Egyetemes Zsinat azt kérte, hogy a Biblia kincseit tágasabbra nyissák, hogy a hívőknek Isten igéjének asztala gazdagabban legyen megterítve (vö. SC 51). A liturgikus reform ezt a kérést az Olvasmánykönyv kincsében váltotta valóra, abban a könyvben, amely összegyűjti az összes bibliai olvasmányt a liturgikus ünneplésekre. Ezt a bőséget az élő hagyomány legtisztább forrásából merítették, amely a hagyomány megőrzése mellett kaput nyit a jogos fejlődés előtt (vö. SC 23).

A Liturgikus Konstitúció II. fejezetének kezdete átszőtt a Hagyomány hatalmas folyamára való utalásokkal, amely az egyházatyáktól egészen napjainkig árad. Idézem: „Üdvözítőnk az utolsó vacsorán, azon az éjszakán, melyen elárultatott, megalapította testének és vérének eucharisztikus áldozatát, hogy a kereszt áldozatát a századok folyamán eljöveteléig megörökítse, s így szeretett jegyesére, az Egyházra bízza halálának és feltámadásának emlékezetét: a jámborság szentségét, az egység jelét, a szeretet kötelékét, a húsvéti lakomát, melyen Krisztust vesszük magunkhoz, a lelket kegyelem tölti el, s a jövendő dicsőség záloga adatik nekünk” (SC 47).

Kedves testvéreim, merítsünk hittel az isteni élet ezen forrásából, és hagyjuk, hogy átalakítson minket a misztérium, amelyet ünneplünk!

Üdvözlések

Szeretettel köszöntöm a Belgiumból, Kamerunból és Franciaországból érkezett francia nyelvű zarándokokat. Testvéreim, adjon az Eucharisztia – a keresztény nép egységének forrása – erőt ahhoz, hogy egyetértést és szeretetet vigyünk családjainkba és közösségeinkbe, amelyeket oly gyakran sebeznek meg konfliktusok és megosztottságok. Isten áldjon meg Benneteket!

Ma reggel köszöntöm a mai audiencián részt vevő összes angol nyelvű zarándokot és látogatót, különösen az Angliából, Svédországból, Malawiból, Tanzániából, Indonéziából, Szingapúrból, Dél-Koreából, Kanadából és az Amerikai Egyesült Államokból érkezett csoportokat. Mindannyiótokra és családjaitokra kérem Urunk, Jézus Krisztus békéjét és örömét. Isten áldjon meg Benneteket!

Kedves fivéreim és nővéreim! Keresztelő Szent János születésének mai főünnepén hallgassuk meg az ő felhívását, hogy térjünk meg Krisztushoz, akit ő az Isten bárányaként ismert fel, aki elveszi a világ bűnét. Kövessük példáját, és mi is készítsük elő az Úr útjait, hogy a világ higgyen Krisztusban, a Megváltóban. Mindannyiótokat szeretettel megáldalak!

Szeretettel köszöntöm a spanyol nyelvű zarándokokat. Ahogyan Jézus mutatta meg tanítványainak, arra hívlak Benneteket, hogy emeljétek fel tekinteteteket, és tanuljátok meg meglátni az emberekben az élet, az igazság és a teljesség iránti vágyat (vö. Jn 4,35). Tanítson ő minket is arra, hogy Isten szemével nézzünk másokra, vagyis szeretettel, tisztelettel és együttérzéssel. Isten áldjon meg Benneteket! Nagyon köszönöm.

Szeretettel köszöntöm a kínai nyelvű zarándokokat. Kedves fivéreim és nővéreim! Az Eucharisztia a zarándokút kenyere, amely elvezet minket a mennyei hazába. Szívből adom rátok áldásomat!

Szeretettel köszöntöm a portugál nyelvű zarándokokat, különösen a São José do Rio Preto-i csoportot és a sorocabai papokat! Kedves fivéreim és nővéreim! Azt tanácsolom mindannyiótoknak, hogy ne hanyagoljátok el a szentmisére való felkészülést: bensőleg, a gyakori gyónás révén; és a környezetetekben is, lecsendesítve a zajokat, amelyek megakadályoznak Benneteket abban, hogy meghalljátok Isten igéjét. Áldjon meg Benneteket az Úr!

Szeretettel köszöntöm az arab nyelvű híveket. Hívást kaptunk arra, hogy az Eucharisztiát az Úr oltáránál ünnepeljük, s egyúttal a mindennapi életben is, ahol mindent áldozatként és hálafelajánlásként élhetünk meg. Áldjon meg Benneteket az Úr, és oltalmazzon meg mindig minden gonosztól!

Szeretettel köszöntöm a lengyel híveket, különösen a gyermekeket és a fiatalokat. A nyári szünet a pihenés, valamint a teremtett világ szépségében Isten jelei felfedezésének az ideje. Használjátok ki ezt az időszakot a gyakoribb szentmisén való részvételre, az Isten igéjén való elmélkedésre, lelkigyakorlatokra, zarándoklatokra és a szeretteitekkel való találkozásokra! Imádkozzunk a fiatalokért is, hogy bölcsen válasszanak iskolát és egyetemi tanulmányokat, és megfontoltan különböztessék meg saját hivatásukat. Mindannyiótokat megáldalak!

* * *

Szeretettel köszöntöm az olasz nyelvű zarándokokat.

Külön is üdvözlöm a számos plébániáról érkezett híveket, akik az elmúlt napok forrósága ellenére is jelen vannak itt, valamint a Rubes Triva Alapítvány tagjait és a Munkahelyi Egészség és Biztonság Nemzetközi Fesztiváljának ötödik alkalmára egybegyűlteket. Kedves fivéreim és nővéreim! Az apostolok sírjainak meglátogatása erősítse meg testvéri közösségeteket, és ébressze fel mindannyiótokban a készséget, hogy az Egyház evangelizációs küldetésének szolgálatába álljatok!

Szeretettel köszöntöm a különböző országokból érkezett Neokatekumenális Út papjait: kívánom, hogy az eucharisztikus áldozat mindennapi felajánlása legyen számotokra támasz az Isten népe javára végzett szolgálatotokban!

Végül szeretettel fordulok a fiatalokhoz, a betegekhez és az ifjú házasokhoz. Ma ünnepeljük Keresztelő Szent János születésének főünnepét, aki előkészítette az utat Krisztus előtt: ő segítsen Nektek újra felfedezni keresztségi hivatásotokat, hogy mindenütt Isten országának örömteli hirdetői legyetek!

Mindannyiótokra szívből adom áldásomat!

forrás: Bollettino
kép: Vatican Media