A mai reggeli általános audienciát 10.00 órakor tartották a Szent Péter téren, ahol a Szentatya, XIV. Leó pápa az Olaszországból és a világ minden tájáról érkezett zarándokcsoportokkal és hívőkkel találkozott.

Olasz nyelven elmondott beszédében a pápa katekézisét a Spanyolországban tett apostoli utazásának szentelte (Olvasmány: Jn 4,35.38).

Miután különböző nyelveken összefoglalta katekézisét, a Szentatya külön köszöntötte a jelen lévő hívőket. Ezt követően megelégedéssel üdvözölte az Iráni Iszlám Köztársaság és az Amerikai Egyesült Államok között létrejött megállapodást, amelyet pénteken írnak alá, és mindenkit arra hívott, hogy imádkozzon az ukrajnai háború befejezéséért.

Az általános audiencia a Miatyánk elimádkozásával és az apostoli áldással zárult.

Katekézis. A spanyolországi apostoli utazás

Kedves testvéreim, jó napot kívánok, és Isten hozott benneteket!

Ma szeretnék megosztani veletek néhány gondolatot a múlt héten Spanyolországban tett apostoli utazásomról, amelynek során felkerestem Madridot, Barcelonát, a montserrati apátságot és a Kanári-szigeteket.

A négy afrikai országban tett hosszú utazás után ezúttal egy ősi és rendkívül gazdag katolikus hagyományokkal rendelkező európai országban merülhettem el. És teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy a mai Spanyolországban, amely jelentős társadalmi és kulturális változásokon ment keresztül, a pápát mindenütt lelkesedéssel és a tanításra fogékony nyitottsággal fogadták. Mindezért hálát adok Istennek és az egész spanyol népnek, a királynak és az állami vezetőknek, a püspököknek és az egyházi közösségeknek.

Isten népe nagy lelki megerősítést jelentett számomra hitének és szeretetének ezen örömteli megnyilvánulásával. Én a magam részéről megerősítettem a hívőket, és Róma püspökeként arra buzdítottam őket, hogy győzzék le a megosztottság és a szembenállás minden formáját, és mindig ápolják a közösséget, a párbeszédet, valamint a sokszínűségben megvalósuló egységet. Ez Péter utódának sajátos szolgálata; egy olyan szolgálat, amely az apostoli látogatások során nyer konkrét kifejeződést, minden alkalommal a meglátogatott országok egyházi és társadalmi helyzetéhez igazodva.

Spanyolország esetében örömmel tapasztaltam, hogy az emberek – életkortól és élethelyzettől függetlenül – mennyire várták a pápa látogatását: mindenütt hatalmas tömegek fogadtak nagy melegséggel. Mindez nem volt magától értetődő, és érdemes elgondolkodni rajta. Természetesen ez a részvétel elsősorban – ahogy már említettem – a spanyol nép hitét fejezi ki; ugyanakkor úgy vélem, hogy egyben azt a széles körben jelen lévő igényt is tükrözi, hogy egy valódi és mély, ideológiáktól és részérdekektől mentes alapon találjunk újra egymásra. Ezt az alapot végső soron csak Krisztus biztosíthatja, és az evangélium – a kultúrába való szükséges beágyazódás révén – képes közvetíteni a népek életében. Képes rá, mert üzenete teljes mértékben választ ad mindkét emberi törekvésre: az igazság keresésére és az igazságosság iránti szomjúságra.

Madridban és Barcelonában a hatalmas székesegyházakban, valamint a legmodernebb stadionokban gyűltünk össze. A montserrati apátságban elimádkoztuk a szent rózsafüzért. Szentmisét ünnepeltünk a Sagrada Famíliában, e fenséges szimbólumban, a kő és a fény szimfóniájában, amely mindenkihez a keresztény misztériumról beszél. Az ősinek és a modernnek, a katolikus hagyománynak és a kortárs kultúrának ez a találkozása élőben érzékeltette velem Európa sajátos karakterét, felbecsülhetetlen gazdagságát, mint aktuális és egyáltalán nem túlhaladott valóságot. Olyan örökség ez, amelyet gondosan kell őriznünk, hogy kamatoztathassuk a mai globális világban, annak korszakos kihívásai közepette: a béke, az integrális ökológia, a méltányos és fenntartható fejlődés, valamint az emberi méltóság tisztelete terén. Ezek olyan kihívások, amelyeket a II. Vatikáni Zsinat már egyértelműen felismert, és amelyekre a későbbi Tanítóhivatal is folyamatosan visszatért, egészen a legutóbbi, Magnifica humanitas kezdetű enciklikámig, amelynek célja az emberi személy megóvása a mesterséges intelligencia korában.

A különböző találkozók során felismertem, hogy szükség van arra, hogy a pápa szavában meghalljuk a remény evangéliumát a mai emberiség számára, amelyet egy megtévesztő fejlődési modell negatív következményei súlyosan megpróbálnak. Ezt az igényt, amely kifejezésre jutott a sok tanúságtételben, amelyet hallhattam – e néha megható, néha építő jellegű vallomásokban –, elsősorban és mindenekelőtt a kicsinyek és a szegények arcán ismertem fel, akikkel találkoztam: a kisfiúén, aki a plébánián felolvasta nekem a levelét; a visszaélések azon áldozatainak arcán, akik kérik, hogy meghallgassák őket; a fogvatartottakéban, akik a börtönben vártak rám; a nyugtalansággal és tervekkel teli fiatalokéban; s a Kanári-szigetek elsőbefogadó központjaiban tartózkodó migránsok arcán.

Éppen ott, a Kanári-szigeteken, utazásunk utolsó állomásán tárult fel előttem egy átfogó értelmezési kulcs. Ezt egyfelől maga a szigetcsoport földrajzi elhelyezkedése, másfelől pedig egy olyan helyi egyház valósága nyújtotta számomra, amely nagyszámú, főként Afrikából érkező, otthona elhagyására kényszerült migránst fogad be. Tudjuk, hogy a migráció jelensége összetett, és szerves, összehangolt cselekvési terveket igényel. De ez az értelmezési kulcs egy másfajta, tágabb perspektívát nyit meg: megérteti velünk, hogy a mai világban miként kell újraolvasnunk az evangéliumot, miközben kölcsönösen átadjuk egymásnak saját kultúráink ajándékait, és különösen azokat a gyümölcsöket, amelyeket Krisztus üzenetének termékenysége hozott létre bennük. És e gyümölcsök egyike éppen az emberek és a népek közötti párbeszéd, a testvériség szellemében való találkozás, amely lehetővé teszi, hogy felfedezzük és kölcsönösen értékeljük mindazokat az értékeket, amelyeket a másik ember hordoz. Ez az út nem könnyű, jó szándékot és Isten segítségét igényli, de ez az az út, amely a szeretet civilizációjához vezet.

Kedves fivéreim és nővéreim! Ezen apostoli út mottója az volt: „Alzad la mirada”, „Emeljétek fel a tekinteteteket!” (vö. Jn 4,35). Ezek Jézus szavai, amelyeket első tanítványaihoz intézett, hogy megtanítsa őket arra, miként lássák meg az emberekben és a tömegekben az élet, az igazság és a teljesség iránti vágyat. Legelőször is nekem ismétli az Úr ezeket a szavakat, és az Ő kegyelméből magam is megtapasztaltam ezt az utazás során. Ma szeretném megosztani veletek ezt a felhívást: emeljük fel a tekintetünket! Tanuljunk Jézustól, hogy „Isten szemével”, azaz szeretettel, tisztelettel és együttérzéssel tekintsünk felebarátunkra, az emberekre és a világra.

Végül szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik imádkoztak ezen apostoli utazás sikeréért, különösen a szemlélődő szerzetesnővérek közösségeinek, amelyek Spanyolországban – hála Istennek – igen nagy számban működnek. Imádkozzatok továbbra is, hogy Szűz Mária közbenjárására az elvetett magok bőséges gyümölcsöt teremjenek. Köszönöm!

Köszöntés

Szívélyesen üdvözlöm a Beninből és Franciaországból érkezett francia nyelvű zarándokokat, különösen a La Réunion-i csoportot, a papokat és a különböző iskolák diákjait. Tanuljunk Jézustól, hogy Isten szemével, azaz szeretettel, tisztelettel és együttérzéssel tekintsünk felebarátunkra, az emberekre és a világra. Szívem mélyéből megáldalak benneteket!

Szívélyesen üdvözlöm a mai audiencián részt vevő összes angol nyelvű zarándokot és látogatót, különösen azokat, akik Angliából, Kamerunból, Tajvanról, a Fülöp-szigetekről és az Amerikai Egyesült Államokból érkeztek. Mivel sokak számára most kezdődik a nyári szünet, legyen ez az időszak alkalom arra, hogy az imádság pillanatai által közelebb kerüljetek az Úrhoz, és nagylelkű jótékonysági cselekedetekkel támogassátok egymást. Mindannyiótokra és családjaitokra Urunk, Jézus Krisztus békéjét és egységét kérem. Isten áldjon meg mindannyiótokat!

Kedves fivéreim és nővéreim! A spanyolországi apostoli látogatás mottója ez volt: „Emeljétek fel a tekinteteteket!” (vö. Jn 4,35). Irányítsuk mindannyian tekintetünket Jézus Krisztusra, a Jó Pásztorra! Tőle tanuljuk meg, hogy Isten szemével tekintsünk felebarátainkra és az egész világra – vagyis szeretettel, tisztelettel és együttérzéssel.

Szívélyesen üdvözlöm a spanyol nyelvű zarándokokat. Miként Jézus rámutatott tanítványai előtt, arra hívlak benneteket, hogy emeljétek fel a tekinteteteket, és tanuljátok meg meglátni az emberekben az élet, az igazság és a teljesség iránti vágyat (vö. Jn 4,35). Tanítson meg Ő minket is arra, hogy Isten szemével tekintsünk felebarátainkra – vagyis szeretettel, tisztelettel és együttérzéssel. Isten áldjon meg benneteket! Nagyon köszönöm!

Szívélyesen üdvözlöm a kínai nyelvű zarándokokat. Kedves fivéreim és nővéreim! Arra bátorítalak benneteket, hogy az Istenből származó örömben és az evangéliumhoz való hűségben napról napra növekedjetek. Szívem mélyéből adom rátok áldásomat!

Nagy örömmel köszöntöm a portugál nyelvű zarándokokat, különösen a Portugáliából érkezett papok csoportját és a Brazíliából érkezett marista családot. Kedves fivéreim és nővéreim! Az Úr Jézus arra kér bennünket, hogy emeljük fel a tekintetünket, és az Ő együttérző tekintetével tekintsünk az emberiségre, a reménnyel és a szeretettel alakítva át minden helyet. Isten áldjon meg benneteket!

Szívélyesen üdvözlöm az arab nyelvű híveket. Meghívást kaptunk arra, hogy emeljük fel a tekintetünket, és Isten szeretettel, tisztelettel és együttérzéssel teli szemével tekintsünk a világra. Az Úr áldjon meg mindannyiótokat, és oltalmazzon meg benneteket mindig minden gonosztól!

Szívélyesen üdvözlöm a lengyel nyelvű zarándokokat. Lengyelországban jelenleg zajlanak a Katolikus Akció újraindítása 30. évfordulójának ünnepségei. Ez Szent II. János Pál pápa ösztönzésére valósulhatott meg, aki ezt a társulást „a hit iskolájának” nevezte. Köszönöm e társulás minden egyházi asszisztensének és tagjának az evangelizáció iránti elkötelezettségét. Legyen a hitetek a remény jele felebarátaitok számára. Mindannyiótokat megáldalak!

FELHÍVÁSOK

Elégedettséggel fogadom az Iráni Iszlám Köztársaság és az Amerikai Egyesült Államok között létrejött megállapodást, amelyet a pénteki napon írnak alá, mint a párbeszéd és a tárgyalások türelmes munkájának biztató eredményét. Köszönetemet fejezem ki azon országoknak, amelyek a Felek közötti közeledés előmozdításán és e megegyezés lehetővé tételén fáradoztak. Őszintén kívánom, hogy ez a megállapodás hozzájáruljon a kölcsönös bizalom, a biztonság és a stabilitás erősítéséhez a Közel-Keleten, előmozdítva a népek közötti párbeszéd és együttműködés útjait.

Ezzel szemben fájdalmas hírek érkeznek az Ukrajnában dúló háborúról, amely egyre tovább terjed: rengeteg az ártatlan áldozat, életüket vesztették mentőcsapatok tagjai, templomokat és a kulturális örökség részét képező helyszíneket pusztítottak el a lángok. Lélekben közel állok mindazokhoz, akik szeretteiket gyászolják, a sebesültekhez, valamint azokhoz, akik az erőszak közepette is bátorsággal szolgálják az életet. Mindenkit arra hívok, hogy imádkozzon a háború befejezéséért. Kérjük az Urat, hogy nyissa meg a párbeszéd útjait, oltsa el a gyűlöletet, és tegye lehetővé az igazságos és tartós békét.

* * *

Szívélyesen üdvözlöm az olasz nyelvű zarándokokat. Különösen köszöntöm a Volterrai egyházmegye zarándokcsoportját, Mons. Roberto Campiotti püspök vezetésével. Kedves fivéreim és nővéreim! Adja Isten, hogy az Apostolok sírjainál tett látogatás megerősítsen benneteket a hitben, és arra ösztönözzön, megújult lelkesedéssel folytassátok a szentség felé vezető utat, hűen az evangéliumhoz és az Egyház tanításához.

Szeretettel köszöntöm a bresciai és cremonai újmisés papokat, a teatinus reguláris klerikusokat és az olaszországi börtönkáplánokat: azt kívánom mindegyiküknek, hogy legyenek szorgalmas munkások az Úr szőlőskertjében. Ugyancsak üdvözlöm a Borgo Velino-i, San Bartolomeo in Galdo-i és Santa Barbara in Salento-i híveket, valamint a Vjs Velletri sportegyesületet, a Jungle Tea Palestrina kosárlabdacsapatot és a Piana degli Albanesi-i „Időbank” Egyesületet: mindnyájukra az Úr kegyelmét és a Boldogságos Szűz Mária anyai segítségét kérem.

Gondolataim végül a fiatalok, a betegek és az új házasok felé fordulnak. A nyári időszak küszöbén állunk, amely a turizmus és a zarándoklatok, a szabadságok és a pihenés ideje. Kedves fiatalok! Miközben azokra a kortársaitokra gondolok, akik még a vizsgákkal küzdenek, nektek, akik már a szabadságotokat töltitek, azt kívánom, hogy a nyarat hasznos társadalmi és vallási tapasztalatok szerzésére fordítsátok. Arra buzdítalak benneteket, kedves betegek, hogy találjatok vigaszt és enyhülést családtagjaitok közelségében. Nektek pedig, kedves új házasok, azt a felhívást intézem a szívetekre, hogy használjátok ki ezt a nyári időszakot a hitbeli küldetés értékének elmélyítésére az Egyházban és a társadalomban egyaránt.

Mindannyiótokra szeretettel adom áldásomat!

forrás: Bollettino
kép: Vatican Media