A ma délelőtti általános kihallgatás 10 órakor vette kezdetét a Szent Péter téren, ahol a Szentatya, XIV. Leó pápa az Olaszországból és a világ minden tájáról érkezett zarándokcsoportokkal és hívőkkel találkozott.

Olasz nyelvű beszédében a pápa – folytatva „A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai” témaköréről szóló katekézis-sorozatát – elmélkedését a következő témának szentelte: Sacrosanctum Concilium konstitúció. A szertartás, a jel, a szimbólum (Olvasmány: Lk 24,28–31).

Miután különböző nyelveken összefoglalták a katekézist, a Szentatya külön köszöntötte a jelen lévő híveket.

Az általános kihallgatás a Miatyánk elimádkozásával és az Apostoli Áldással zárult.

A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai. II. A Sacrosanctum Concilium konstitúció. 3. A szertartás, a jel, a szimbólum

Kedves testvéreim!

Folytatva a Sacrosanctum Concilium (SC) zsinati konstitúcióról szóló katekézist, szeretnénk elidőzni a szent liturgia néhány alapvető alkotóeleménél, mint amilyen a szertartás, a jel és a szimbólum.

A II. Vatikáni Zsinat – a Liturgikus Mozgalom értékes munkájának gyümölcseit felkarolva – segített újra felfedeznünk egy olyan igazságot, amely az ókori egyház tudatában és az egyházatyák tanításában mélyen és élénken jelen volt. A keresztény liturgia szertartásai nem a szentségi misztérium külső köntösét vagy tetszőleges ceremóniák összességét jelentik, hanem azt az egyházi közvetítést, amely által az isteni ajándék elér hozzánk. Éppen ezért a Zsinat arra hív, hogy a liturgiában a szertartások és az imádságok révén megvalósuló hit titkát megértsük (vö. SC 48).

A szertartás formát ad a liturgikus cselekménynek, és ezen keresztül a mi életünknek is, olyan lelki érzéket kialakítva bennünk, amely képessé tesz minket arra, hogy Jézus Krisztus által megízleljük Isten jelenlétét. Természetesen ez csak akkor történik meg, ha a liturgiában nem maradunk kívülállók vagy néma szemlélők (vö. uo.), hanem – az Úr parancsának engedelmeskedve – teljes lényünkkel, azaz testünkkel, elménkkel és szívünkkel veszünk részt benne. A szent szertartás révén így formálódunk Isten Igéjének hallgatására, a hálaadásra és az imádásra, a testvéri megosztásra és az egyházi közösség megélésére. Felfedezzük, hogy sokarcú, ám ugyanazon hit által egybegyűjtött közösség vagyunk.

A szertartás a gesztusok és imádságok egy jól meghatározott sorozatába von be minket, ami olykor ellentétben állhat a spontaneitásra való egyéni hajlamunkkal. Logikája azonban nem az, hogy a szabadságot merev keretek közé szorítsa. Éppen ellenkezőleg: ritmusainak ünnepélyes visszafogottságával a szertartás megszakítja mindennapjaink lázas rohanását, és visszavezet minket a lényeghez. Így felfedezzük a cselekvés egy másik dimenzióját, amelyet nem a haszonelvű számítások vezérelnek, valamint az idő és a tér egy egészen másfajta megélését. A szertartásban megtapasztaljuk az önzetlen ajándékozás logikáját, megleljük a szívünket megújító nyugalmat, felismerjük, hogy az isteni kegyelem mindig megelőz bennünket, és megtanulunk a Szentlélek által átjárt ritmusban élni.

A szertartás nyelvtana a liturgia sajátos jeleiből és szimbólumaiból szövődik össze. Ebben – amint a Zsinat tanítja – „az ember megszentelését érzékelhető jelek jelzik és a mindegyikükre sajátos módon meg is valósítják” (SC 7). A Katolikus Egyház Katekizmusa elmélyíti e jelek értékét, emlékeztetve arra, hogy „jelentésük a teremtés művében és az emberi kultúrában az Ószövetség eseményeiben gyökerezik, s Krisztus személyében és művében mutatkozik meg teljes egészében” (KEK 1145). Jelképes erejű a víz jele: a teremtés kezdetétől az özönvízig, a Vörös-tengeren való átkeléstől a Jordánig, egészen a Krisztus oldalából fakadó vízig, amely a halálába és feltámadásába való alámerülés szentségi jelévé válik.

A „jel” és a „szimbólum” kifejezéseket gyakran használják szinonimaként. Valójában egy jel akkor válik szimbólummá, ha nem csupán egyetlen gondolatra képes utalni, hanem a jelentések és értékek egy egész rendszerére. Így például, amikor szenteltvízzel hintenek meg bennünket, felélénkül bennünk a keresztségben kapott ajándék tudata és a Krisztusban kapott új élet melletti elköteleződésünk. Másodszor, a szimbólumok lényegüknél fogva gyakorlati jellegűek, hiszen elsősorban cselekvések: a legegyszerűbb és leghétköznapibb tettektől kezdve – mint a térdhajtás és a békességköszöntés – egészen a komolyabb elkötelezettséget kívánó, az egyes szentségeket konstituáló lényegi cselekményekig. A szimbólumoknak mindenekelőtt egyedülálló performatív és átalakító dimenziójuk van mind az őket alkotó anyagi elemekre, mind pedig azokra nézve, akik velük kapcsolatba kerülnek: elmélyítik a hovatartozást, megérintik a szívet és az elmét, valamint hiteles egyházi kapcsolatokat ébresztenek.

A Desiderio desideravi című apostoli levelében Ferenc pápa, Romano Guardini egyik kijelentését magáévá téve, így mutatta be „a liturgikus nevelés első feladatát: az embernek újra képessé kell válnia a szimbólumra” (44. sz.). Szükségünk van arra, hogy engedjük magunkat nevelni a liturgia szertartásai által, féltő gonddal és minden önkényességtől mentesen ügyelve ünnepléseink szépségére, és elkötelezve magunkat a hiteles misztagógia mellett. Az élő és áhítatos liturgia tapasztalata, megfelelő misztagógiai katekézissel kísérve, a legjobb erőforrásunk arra, hogy mindenkiben felébressze az Istennel való találkozásnak azt a nyitottságát, amely a megtestesülés logikájából fakadóan csak az egész ember – szellem, lélek és test – bevonásával valósulhat meg (vö. 1Thessz 5,23).

Köszöntések

Szeretettel köszöntöm a francia nyelvű zarándokokat, különösen a Mauritiusról és Franciaországból érkezett fiatalokat. Testvéreim, adja az Úr, hogy szép és ünnepélyes liturgiáitok középpontjában mindig a misztérium álljon, és elvezessék lelketeket a Szentháromság egy Isten szemlélésére! Adjon erőt, hogy az Egyház egységét építsétek és mutassátok meg a tevékeny és befogadó szeretetben! Isten áldása legyen rajtatok és családjaitokon!

Szeretettel köszöntöm a mai audiencián részt vevő angol nyelvű zarándokokat és látogatókat, különösen az Angliából, Svédországból, Ausztráliából, Indonéziából, Mianmarból, a Fülöp-szigetekről, Dél-Koreából, Kanadából és az Amerikai Egyesült Államokból érkezett csoportokat. Külön köszöntöm „Az Orvosi Világszövetség Tajpeji Nyilatkozatának felülvizsgálata” című konferencia tudósait és résztvevőit, valamint a „Reményt ébreszteni a gyermekekben” elnevezésű globális csúcstalálkozó szervező partnereit. Miközben Krisztus Szent Testének és Vérének főünnepére készülünk, erősödjünk meg ezen isteni ajándék által, és váljunk az ő szeretetének tanúivá mindazok számára, akikkel találkozunk. Isten áldjon meg benneteket!

Szeretettel köszöntöm a német nyelvű zarándokokat. Kívánom, hogy az Örök Városban való tartózkodásotok gyümölcsöző legyen, és hozzásegítsen benneteket hitetek elmélyüléséhez. Külön köszöntöm a Római Osztrákok Egyesületét, amely fennállásának századik évfordulóját ünnepli.

Szeretettel köszöntöm a spanyol nyelvű zarándokokat. Arra hívlak benneteket, engedjétek, hogy ünnepi szertartásaink formáljanak benneteket; vegyetek részt aktívan azokban, hogy valóban élő találkozássá váljanak az Úrral! Isten áldjon meg benneteket! Nagyon köszönöm!

Szívből jövő, szeretetteljes üdvözletemet küldöm a kínai nyelvű zarándokoknak. Kedves testvéreim! El ne lankadjatok, hanem bárhol is vagytok, váljatok a testvériség és a béke tanúivá! Szívből adom rátok áldásomat!

Szeretettel köszöntöm a portugál nyelvű zarándokokat! Kedves testvéreim! A Jézus Szent Szívének szentelt hónapban közeledjünk Isten irgalmának és gyengédségének forrásához, hogy a Feltámadott átalakítsa, s türelmesebbé, nagylelkűbbé és könyörületesebbé tegye szívünket! Az Úr áldjon meg benneteket!

Szeretettel köszöntöm az arab nyelvű hívőket, különösen a Közel-Keletről érkezett papokat és szerzeteseket. A Szentlélek a vezetőnk és támaszunk életutunkon. Nyissuk meg szívünket előtte, hogy elvezessen minket az igazságra, és betöltsön bennünket Krisztus békéjével! Az Úr áldjon meg mindannyiótokat, és oltalmazzon benneteket mindig, minden rossztól!

Szeretettel köszöntöm a lengyel zarándokokat! Úrnapjától kezdve és az azt követő napokban különleges tisztelettel adóztok majd az Eucharisztiában jelen lévő Krisztusnak. Legyen az eucharisztikus körmeneteken való részvétel – különösen a családok, a gyermekek és a fiatalok részéről – a hit bátor tanúságtétele, és emlékeztessen mindenkit arra, hogy Isten jelen van népe körében, és kíséri őt a mindennapi életben! Mindannyiótokat megáldalak!

* * *

Szeretettel köszöntöm az olasz nyelvű zarándokokat. Különösen köszöntöm Jézus Szent Szívének Leányait, a Monforti Család tagjait és a Cenákulum Nővéreit, arra bátorítva benneteket, hogy legyetek a remény jelei mindazok számára, akik Istenre, az ő igazságára és békéjére szomjaznak! Külön szót szeretnék szentelni a Közel-Keletről érkezett papoknak és szerzeteseknek: imádságommal és áldásommal kísérem a ti szolgálatotokat és mindegyikőtök országának jövőbe vetett reménységeit!

Végül a fiatalokhoz, a betegekhez és az ifjú házasokhoz fordulok. Ezen a héten ünnepeljük Krisztus Szent Testének és Vérének főünnepét, vagy a széles körben ismert latin elnevezés szerint a Corpus Domini főünnepét. Az Eucharisztiában Jézust szemléljük, a mindannyiunkért megtört és nekünk ajándékozott kenyeret. A népi eucharisztikus áhítat gyönyörű kifejeződései azok a szentségi körmenetek, amelyek számos város és falu utcáin zajlanak; ezzel kapcsolatban arra bátorítalak benneteket, hogy tartsátok életben a hitnek ezt a szép, nyilvános tanúságtételét!

Mindenkire szívből adom áldásomat!

forrás: Bollettino
kép: Vatican Media