A mai reggeli általános kihallgatásra 10.00 órakor került sor a Szent Péter téren, ahol a Szentatya, XIV. Leó pápa Olaszországból és a világ minden tájáról érkezett zarándokcsoportokkal és hívőkkel találkozott.

Olasz nyelvű beszédében a Pápa, folytatva „A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai” című katekézis-sorozatát, elmélkedésének középpontjába a következő témát helyezte: Sacrosanctum Concilium konstitúció – A liturgia reformja: hagyomány és fejlődés (Olvasmány: Róm 15,4-6). Ezt követően felhívást intézett az ukrajnai helyzet kapcsán.

Miután katekézisét a különböző nyelveken is összefoglalta, a Szentatya külön köszöntötte a jelen lévő hívőket.

Az általános kihallgatás a Miatyánk elimádkozásával és az apostoli áldással zárult.

A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai. II. Sacrosanctum Concilium konstitúció – 2. A liturgia reformja: hagyomány és fejlődés

Kedves Testvéreim, jó reggelt és Isten hozta Önöket!

A Mediator Dei enciklikában Isten tiszteletreméltó szolgája, XII. Piusz azt írja, hogy „az Egyház egy élő szervezet, és ezért a szent liturgia tekintetében is – tanításának épségét megőrizve – növekszik és fejlődik, alkalmazkodva és hozzáidomulva az idők folyamán jelentkező körülményekhez és szükségletekhez” (I, V).

Ezzel az elvvel teljes folytonosságban a II. Vatikáni Zsinat a Sacrosanctum Concilium (SC) konstitúció Bevezetésében elismeri, hogy „sajátos feladatának tartja a liturgia megújítását és ápolását is” (1. pont). A zsinati gyűlést ugyanis azzal a céllal hívták össze, hogy „a hívők körében a keresztény életet napról napra növelje; a változásnak alávetett intézményeket korunk szükségleteihez jobban alkalmazza; mindazt előmozdítsa, ami a Krisztusban hívők egységét szolgálhatja; és megerősítse mindazt, ami az összes embert az Egyház kebelére meghívni segít” (uo.).

Abban a történelmi pillanatban erőteljesen érezhető volt a szertartási formák megújításának szükségessége, amelyek révén az Egyház évszázadok óta megvalósította Isten dicsőítését és a keresztény nép megszentelését. A Liturgikus Mozgalomnak köszönhetően megérlelődött az a meggyőződés – amelyet később Szent II. János Pál is kifejezett –, miszerint „igen szoros és szerves kapcsolat van a liturgia megújulása és az Egyház egész életének megújulása között. Az Egyház a liturgiában nemcsak cselekszik, hanem ki is fejezi önmagát, s a liturgiából meríti az életéhez szükséges erőket” (Dominicae Cenae levél, 13).

Annak érdekében, hogy elősegítsék a hívek hozzáférését a szent liturgia által osztott kegyelmi ajándékok gazdagságához, a Sacrosanctum Concilium konstitúció egy igen hatásos formulával jelzi a követendő irányt: „az egészséges hagyományt gondosan meg kell őrizni, s mégis meg kell nyitni az utat a jogos fejlődés előtt” (SC 23).

XVI. Benedek pápa ebben a szándéknyilatkozatban a zsinati atyák „reformprogramját” látta meg, amely „egyensúlyban van a múlt és a jövő nagy liturgikus hagyományával”, megjegyezve, hogy „nem egyszer állítják szembe egymással ügyetlenül a hagyományt és a fejlődést”, miközben „valójában a két fogalom kiegészíti egymást: a hagyomány valamilyen módon önmagában foglalja a fejlődést is. Mintha azt mondanánk, hogy a hagyomány folyója magában hordozza saját forrását is, és a torkolat felé tart” (Beszéd a Szent Anzelm Pápai Liturgikus Intézet alapításának 50. évfordulója alkalmából rendezett kongresszus résztvevőihez, 2011. május 6.).

A zsinat megerősíti az igazi Hagyományban gyökerező fejlődés jogosságát, és megkülönbözteti a liturgiában „az isteni alapításból eredő, megváltoztathatatlan részt”, valamint „a változásnak alávetett részeket, melyek az idők folyamán változhatnak, sőt változniuk is kell, ha olyan elemek vegyültek közéjük, melyek kevésbé felelnek meg a liturgia belső természetének, vagy ha e részek már kevésbé felelnek meg a követelményeknek” (SC 21). Az ilyen jellegű változások az évszázadok során folyamatosan mentek végbe annak érdekében, hogy a hívők a szertartási cselekmények révén gyümölcsöző módon vehessenek részt Krisztus húsvéti misztériumában, a keresztény hit alapjában. Az Egyház istentisztelete tehát „megtestesült” az egyes korszakok kulturális formáiban, és képes volt hatni azokra, sőt akár át is alakítani őket. A liturgia így évszázadokon át az evangelizáció motorja volt. Ma ezt az energiát kell megújítanunk az autentikus és élő katolikus hagyomány folytonosságában, vagyis egy olyan dinamizmus szerint, amely a hívőket az igazság teljességére vezeti be.

Így érthető, miért javasolták a zsinati atyák, hogy a rítusok felülvizsgálatát – amennyiben az „az Egyház valódi és biztos javát szolgálja” – mindig annak szem előtt tartásával végezzék, „hogy az új formák mintegy szervesen a már meglévő formákból fejlődjenek ki” (SC 23). Az egész Egyház javára minden reformot mindig „gondos teológiai, történelmi és lelkipásztori kutatásnak kell megelőznie” (uo.). A zsinati Tanítóhivatal ilyen módon arra hív, hogy kerüljük el a hívek elbizonytalanodását, visszatartva mindenkit attól, hogy liturgikus ügyekben saját kezdeményezéséből bármit hozzáadjon, elvegyen vagy megváltoztasson (vö. SC 22). A zsinati konstitúció által felidézett fejlődés egyáltalán nem veszélyezteti az egyházi közösséget: sőt, inkább megerősíteni és előmozdítani kívánja azt.

Ezért arra buzdítok mindenkit, akinek hivatása az isteni titkok ünneplésének előkészítése, különösen a liturgikus elnöki tisztet gyakorló papokat, hogy mindig őrizzék meg a liturgia szövegei és szabályai iránti tiszteletet, amely az Isten iránti belső készség és hagyatkozás lelkületéből fakad, alázatot tanúsítva az Ő nagysága előtt, és őszinte hűséget az egyházi közösség iránt.

Köszöntések

Szeretettel köszöntöm a francia nyelvű híveket, különösen a Libanonból és Franciaországból érkezett zarándokokat. Testvéreim, hívjuk segítségül a Szentlelket, hogy az igazi Hagyományhoz hű liturgikus megújulás megerősítse az egyházi közösséget és a hívek teljes részvételét. Isten áldjon meg benneteket!

Szeretettel köszöntöm a mai kihallgatáson részt vevő angol nyelvű zarándokokat és látogatókat, különösen az Angliából, Írországból, Kamerunból, Kenyából, Nigériából, Indiából, Pakisztánból, a Fülöp-szigetekről, Dél-Koreából, Kanadából és az Amerikai Egyesült Államokból érkezett csoportokat. Isten békéje őrizze meg szíveteket és elméteket, hogy megismerjétek Jézus Krisztus szeretetét, és azt örömmel osszátok meg másokkal. Isten áldjon meg benneteket!

Szeretettel köszöntöm a német nyelvű zarándokokat. A Szentlélek segítsen bennünket, hogy hittel és áhítattal vegyünk részt a szent liturgiában, ezáltal egyre inkább hasonlóvá váljunk Krisztushoz, és Őáltala dicsőítsük az Egy és Szentháromságos Istent.

Szeretettel köszöntöm a spanyol nyelvű zarándokokat. Adja az Úr, hogy a liturgiát, amely hozzásegít bennünket az Úr dicsőítéséhez és saját megszentelődésünkhöz, mindenki mindig nagyra értékelje és tisztelje, különösen a szent titkok ünneplése során. Isten áldjon meg benneteket! Nagyon köszönöm.

Szeretettel köszöntöm a kínai nyelvű híveket. Kedves Testvéreim, adja az Úr, hogy a Szentlélek vezéreljen benneteket mindennapi életetekben, hogy eljussatok a szeretet teljességére, és megőrizzen benneteket az egyházi közösségben. Szívből adom rátok apostoli áldásomat!

Kedves portugál nyelvű Testvéreim, Isten hozta Önöket! Máriával, az Egyház Anyjával egyesülve maradjunk kitartóak egy szívvel-lélekkel az imádságban, és közvetítsük mindenki felé az Evangélium reményét és vigasztalását. Áldjon meg benneteket az Úr, titeket és családjaitokat!

Szeretettel köszöntöm az arab nyelvű híveket, különösen a Libanonból érkezetteket. Mária, a mi Anyánk, mindig jelen van köztünk, imádkozik értünk, és anyai szeretettel viseli gondunkat. Áldjon meg mindnyájatokat az Úr, és oltalmazzon benneteket minden gonosztól!

Szeretettel köszöntöm a lengyel híveket. Tegnap ünnepeltétek az anyák napját. Köszönöm minden édesanyának, aki nagylelkűen továbbadta az élet ajándékát, és gondoskodik gyermekeiről, megtanítva őket az Isten és a felebarát iránti szeretetre. Isten Szent Anyja eszközölje ki számukra a Jézussal való tartós közösség kegyelmét. Az Ő segítségével oltalmazzátok Hazátokban minden ember életét – a fogantatástól a természetes halálig. Mindnyájatokat megáldalak!

FELHÍVÁS

Aggodalommal követem az ukrajnai háborút, amely az elmúlt napokban erőteljesen fokozódott. Szeretném kifejezni közelségemet mindazokhoz, akik a legutóbbi, a polgári lakosság ellen is irányuló támadások miatt szenvednek.

A háború nem oldja meg a problémákat, hanem súlyosbítja azokat; nem épít biztonságot, hanem megsokszorozza a szenvedést és a gyűlöletet. Ahol rakéták és drónok hullanak, ott a remények is elenyésznek, otthonok és imádságos helyek pusztulnak el, ártatlan életek törnek ketté.

A háború által megsebzett összes népet Szűz Mária, a Béke Királynője oltalmába ajánlom.

* * *

Szeretettel köszöntöm az olasz nyelvű zarándokokat. Különösen köszöntöm a mai kihallgatáson jelen lévő megszentelt életű személyeket: az Olaszországi Női Szerzetesi Elöljárók Uniójának tagjait, a Chartres-i Szent Pál Nővéreket, a Szent Család Kapucinus Harmadrendi Nővéreit, a Szent Szív Missziós Orsolyitáit, valamint a Marista Testvéreket. Kívánom mindnyájuknak, hogy élesszék újjá szerzetesi elköteleződésük tüzét, és adjanak új lendületet saját közösségeik küldetésének.

Szeretettel köszöntöm a Pugliai Regionális Szeminárium papnövendékeit, az Orte Scalo-i „Népek Ünnepe” Mária-bajnokság résztvevőit, valamint a Boldog Angelo da Furci Confraternitas tagjait: mindnyájukat arra bátorítom, hogy legyenek az autentikus keresztény élet és a mások felé való szolidáris nyitottság tanúi.

Végül a fiatalokhoz, a betegekhez és az ifjú házasokhoz fordulok. Római zarándoklatotok, és különösen az apostolok sírjainál tett látogatásotok erősítse meg Krisztusba vetett hiteteket: legyen Ő az út és a fény életetekben!

Mindnyájukra szívből adom áldásomat!

forrás: Bollettino
kép: Vatican Media