A mai reggeli általános kihallgatásra 10 órakor került sor a Szent Péter téren, ahol XIV. Leó pápa az Olaszországból és a világ minden tájáról érkezett zarándokcsoportokkal és hívőkkel találkozott.

A pápa köszöntötte Őszentsége I. Aramot, az Örmény Apostoli Egyház katolikoszát, aki ezekben a napokban hivatalos látogatáson tartózkodik a Vatikánban, és delegációjával együtt jelen volt az általános kihallgatáson.

Olasz nyelvű beszédében XIV. Leó, folytatva „A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai” témájú katekézis-sorozatát, elmélkedését a következő témának szentelte: A Sacrosanctum Concilium konstitúció. A liturgia az Egyház misztériumában (Szentírási szakasz: Ef 1,9–10).

Miután katekézisét a különböző nyelveken is összefoglalták, a Szentatya külön köszöntötte a jelen lévő híveket.

Az általános kihallgatás a Miatyánk elimádkozásával és az Apostoli Áldással zárult.

A Szentatya köszöntése Őszentsége I. Aram, kilikiai katolikosz felé

Nagy örömmel köszöntöm Őszentsége I. Aramot, az Örmény Apostoli Egyház kilikiai katolikoszát, valamint a kíséretében lévő illusztris delegációt. Ez a testvéri látogatás jelentős alkalom arra, hogy megerősítsük a köztünk már létező egység kötelékeit, miközben együtt haladunk egyházaink teljes közössége felé.

Szentséged! Ezekben a napokban, amikor pünkösd ünnepére készülünk, a Szentlélek kegyelmét kérem az apostolfejedelmek, Péter és Pál sírjaihoz vezetett zarándoklatára, és arra hívok minden jelenlévőt, hogy buzgón imádkozzon az Úrhoz: az Ön látogatása és találkozói jelentsenek újabb lépést a teljes egység felé vezető úton. Imádkozzunk a békéért Libanonban és a Közel-Keleten is, amelyet az erőszak és a háború ismételten feszültté tesz és feldúl.

Szentséged! Külön kifejezésre szeretném juttatni hálámat az ökumenizmus iránti állandó személyes elkötelezettségéért, különösen pedig a Katolikus Egyház és a Keleti Ortodox Egyházak közötti nemzetközi teológiai párbeszédért.

Isten hozta, Szentséged, kedves püspöktestvéreim és kedves barátaim! Kérjük együtt Világosító Szent Gergely, Nareki Szent Gergely, Szent Nerszesz, a Kegyes, és mindenekelőtt Isten Szent Anyja, a Szűzanya közbenjárását, hogy világosítsák meg utunkat a mindannyiunk által áhított egység teljessége felé.

A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai. II. A Sacrosanctum Concilium konstitúció. 1. A liturgia az Egyház misztériumában

Kedves testvéreim, jó reggelt kívánok!

Ma egy olyan katekézis-sorozatot kezdünk el, amely a II. Vatikáni Zsinat által elsőként kihirdetett dokumentumról, a Sacrosanctum Concilium (SC) kezdetű, a szent liturgiáról szóló konstitúció szól.

E konstitúció kidolgozásával a zsinati atyák nem csupán a rítusok reformját kívánták elindítani, hanem arra akarták vezetni az Egyházat, hogy szemlélje és elmélyítse azt az élő köteléket, amely őt alkotja és egységbe fogja: Krisztus misztériumát. A liturgia ugyanis e misztérium legbelső lényegét érinti: egyszerre az a tér, idő és környezet, amelyben az Egyház magától Krisztustól kapja a saját életét. A liturgiában ugyanis „valósul meg a mi megváltásunk műve” (SC 2), amely minket választott nemzetséggé, királyi papsággá, szent nemzetté, Isten tulajdonul lefoglalt népévé tesz (vö. 1Pt 2,9).

Amint azt az Egyházat a 20. század folyamán átható hármas – biblikus, patrisztikus és liturgikus – megújulás megmutatta, a szóban forgó Misztérium nem egy homályos valóságot jelöl, hanem Isten üdvözítő tervét, amely az örökkévalóságtól fogva el volt rejtve, és Krisztusban nyilatkoztatott ki, Szent Pál tanítása szerint (vö. Ef 3,3–6). Íme tehát a keresztény misztérium: a húsvéti esemény, vagyis Krisztus szenvedése, halála, feltámadása és megdicsőülése, amely éppen a liturgiában válik számunkra szentségileg jelenvalóvá, így valahányszor részt veszünk a „nevében” (Mt 18,20) egybegyűlt közösségben, elmerülünk ebben a Misztériumban.

Maga Krisztus az Egyháznak – Isten szent népének, amely az Ő kereszten átdöfött oldalából született – a belső életerő-forrása. A szent liturgiában, Lelkének erejével Ő továbbra is cselekszik: megszenteli az Egyházat, az Ő jegyesét, és társul fogadja az Atyának bemutatott önfeláldozásában. Gyakorolja abszolút egyedülálló papságát Ő, aki jelen van a kikiáltott Igében, a szentségekben, az ünneplő szolgálattevőkben, az egybegyűlt közösségben és kiváltságos módon az Eucharisztiában (vö. SC 7). Így van az, hogy Szent Ágoston tanítása szerint (vö. Serm. 277) az Eucharisztia ünneplése által az Egyház „veszi az Úr Testét, és azzá válik, amit magához vesz”: Krisztus Testévé lesz, „Isten lakóhelyévé a Lélek által” (Ef 2,22). Ez „a mi megváltásunk műve”, amely Krisztushoz hasonóvá alakít és egységbe épít be minket.

A szent liturgiában ez a közösség „a szertartások és imádságok által” valósul meg (SC 48). Az Egyház rituális jellege kifejezi a maga hitét – a híres mondás szerint: lex orandi, lex credendi –, és ugyanakkor alakítja az egyházi identitást is: a kikiáltott Ige, a szentségi ünneplés, a gesztusok, a csendek, a tér – mindez megjeleníti és formába önti az Atya által egybehívott népet, amely Krisztus Teste, a Szentlélek Temploma. Minden ünneplés így az imádkozó Egyház valódi epifániájává válik, amint arra Szent II. János Pál emlékeztetett (Vicesimus quintus annus apostoli levél, 9).

Ha a liturgia Krisztus misztériumának szolgálatában áll, megérthetjük, miért nevezték azt „a csúcsnak, amely felé az Egyház tevékenysége törekszik, és ugyanakkor a forrásnak, amelyből minden ereje fakad” (SC 10). Igaz, hogy az Egyház tevékenysége nem korlátozódik csupán a liturgiára, mindazonáltal minden egyéb tevékenysége (az igehirdetés, a szegények szolgálata, az emberi valóságok kísérése) e „csúcs” felé konvergál. Ellenkező irányban pedig a liturgia azáltal táplálja a híveket, hogy mindig újra és újra elmeríti őket az Úr Húsvétjában, és így az Ige hirdetése, a szentségek ünneplése és a közös imádság által felüdülnek, bátorítást kapnak és megújulnak hitbéli elkötelezettségükben és küldetésükben. Más szavakkal: a hívek részvétele a liturgikus cselekményben egyszerre „belső” és „külső”.

Ez azt is jelenti, hogy a liturgia hivatott konkrétan kibontakozni a teljes mindennapi életben – egy etikai és spirituális dinamizmusban –, úgy, hogy az ünnepelt liturgia életté alakul át, és hűséges egzisztenciát követel, amely képes konkréttá tenni azt, amit a celebrációban megéltünk: ez az a mód, ahogyan a mi életünk „élő, szent és Istennek tetsző áldozattá” válik, megvalósítva a mi „szellemi istentiszteletünket” (Róm 12,1).

Ilyen módon „a liturgia nap mint nap szent templommá építi az Úrban azokat, akik az Egyházban vannak” (SC 2), és egy mindenki felé nyitott, befogadó közösséget formál. Valóban a Szentlélek lakozik benne, bevezet minket Krisztus életébe, az Ő Testévé tesz bennünket, és minden dimenziójában az egész emberi nem Krisztusban való egységének jeleként jelenik meg. Amint Ferenc pápa fogalmazott: „A világ még nem tudja, de mindenki meghívást kapott a Bárány menyegzős lakomájára (Jel 19,9)” (Desiderio desideravi apostoli levél, 5).

Legkedvesebb testvéreim! Engedjük, hogy a szertartások, a szimbólumok, a gesztusok és mindenekelőtt Krisztus élő jelenléte a liturgiában belsőleg alakítson bennünket – mindezzel a következő katekéziseinkben még részletesebben is foglalkozunk majd.

Köszöntések

Szeretettel köszöntöm a francia nyelvű zarándokokat, akik Szenegálból, Elefántcsontpartról és Franciaországból érkeztek, különösen is a különböző iskolák diákjait. Kedves barátaim! Engedjük, hogy a liturgia folyamán a szertartások, a szimbólumok, a gesztusok, a csendek és mindenekelőtt Krisztus élő jelenléte belsőleg átalakítson bennünket. Szívből adom rátok áldásomat! A Szentlélek hassa át életeteket az Ő ajándékaival! Szívből megáldalak benneteket.

Szeretettel köszöntöm a mai audiencián részt vevő angol nyelvű zarándokokat és látogatókat, különösen is az Angliából, Írországból, Tanzániából, Indiából, Japánból, Malajziából, a Fülöp-szigetekről, Vietnamból, Kanadából és az Amerikai Egyesült Államokból érkezett csoportokat, valamint a Vatikáni Múzeumok Kanadából érkezett Művészetpártolóit. Mindannyiótokra és családtagjaitokra a feltámadott Jézus örömét és békéjét kérem! Isten áldjon meg benneteket!

Kedves német nyelvű testvéreim! Arra hívlak benneteket, hogy a liturgia ünneplésében mind mélyebben merüljetek el Krisztus titkába, hogy Ő a maga Szava és szentségei által gazdagíthassa és átalakíthassa életeteket. Pünkösd ünnepének várásában Jézus Anyjával és az apostolokkal együtt hívjuk a Szentlelket, hogy újítsa meg szívünket és a föld arcát.

Szeretettel köszöntöm a spanyol nyelvű zarándokokat. Kérjük a Szentlelket, segítsen bennünket abban, hogy engedjük magunkat belsőleg alakítani a liturgia által, hogy egész életünk egyetlen folyamatos „hálaadássá” váljon. Isten áldjon meg benneteket! Nagyon köszönöm.

Szeretettel köszöntöm a kínai nyelvű híveket. Kedves testvéreim! Maradjatok állhatatosak a hit útján: a feltámadott Krisztus közel van hozzátok, és veletek jár. Szívből adom rátok áldásomat!

Szeretettel köszöntöm a portugál nyelvű híveket, különösen is a Maringái Főegyházmegye papjait, valamint a Brazíliából és Portugáliából érkezett zarándokcsoportokat. Ugyanabban a hitben egyesülve kérjük az Urat, hogy adja meg a Szentlélek új kiáradását az Ő Egyházára! Isten áldjon meg benneteket!

Szeretettel köszöntöm az arab nyelvű híveket. Arra kaptunk meghívást, hogy kövessük Szűz Mária példáját, aki földi élete során mindvégig az Úr alázatos szolgálóleánya volt. Isten áldjon meg mindannyiótokat, és oltalmazzon meg benneteket mindig minden gonosztól!

Szeretettel köszöntöm a lengyel híveket. Negyven évvel ezelőtt Szent II. János Pál pápa tette közzé Dominum et Vivificantem kezdetű enciklikáját, amelyben emlékeztetett arra, hogy a Szentlélek a „lelkiismeretek világossága”, és lehetővé teszi számunkra, hogy „nevén nevezzük a jót és a rosszat”. Pünkösd várásában kérjük Isten Lelkét, hogy ajándékaival ébressze fel az emberi lelkiismeretet, fordítsa el azt a gonoszságtól, az erőszaktól és a háborútól, és újítsa meg a föld arcát! Mindannyiótokat megáldalak!

* * *

Szeretettel köszöntöm az olasz nyelvű zarándokokat. Különösen is köszöntöm az angri Regina Pacis plébánia híveit, akik alapításuk centenáriumát ünneplik, és buzdítom őket, hogy tekintsenek Máriára, engedve, hogy az Ő példája és szentsége vonzza őket. Köszöntöm a casciai Szent Rita-bazilika csoportját is; örömmel áldom meg a megbocsátás és a béke fáklyáját, amely a Chicago városával való testvérvárosi kapcsolat szimbóluma.

Szeretettel köszöntöm a Sportetikai Mozgalom által kezdeményezett rendezvény résztvevőit, és köszönetet mondok a fiatal sportolóknak, akik sporttevékenységük által ihletett bemutatót tartottak. Kedves barátaim! Nemes küldetés a tiétek: őrizzétek meg a sport lelkét! Ne feledjétek, hogy az igazi cél nem a materiális győzelem, hanem az ellenfél tisztelete, a játék tisztasága és mindenki befogadása.

Végül a fiatalokhoz, a betegekhez és az ifjú házasokhoz fordulok, azt kívánva mindannyiuknak, hogy mindig örömmel szolgálják Istent, és evangéliumi lelkülettel szeressék felebarátjukat.

Mindenkire áldásomat adom!

forrás: Bollettino
kép: Vatican Media