A mai reggeli általános audiencia délelőtt 10.00 órakor vette kezdetét a Szent Péter téren, ahol XIV. Leó pápa az Olaszországból és a világ minden tájáról érkezett zarándokcsoportokkal és hívőkkel találkozott.

Olasz nyelvű beszédében a pápa elmélkedésének középpontjába a következő témát állította: Apostoli látogatás Algériában, Kamerunban, Angolában és Egyenlítői-Guineában (Szentírási olvasmány: Mt 28,16–20).

Miután különböző nyelveken összefoglalta katekézisét, a Szentatya külön köszöntötte a jelen lévő híveket.

Az általános audiencia a Pater Noster elimádkozásával és apostoli áldással zárult.

Apostoli látogatás Algériában, Kamerunban, Angolában és Egyenlítői-Guineában

Kedves testvéreim, jó reggelt és Isten hozott titeket!

Ma arról az apostoli látogatásról szeretnék beszélni, amelyet április 13. és 23. között tettem, s melynek során négy afrikai országot kerestem fel: Algériát, Kamerunt, Angolát és Egyenlítői-Guineát.

Pontifikátusom kezdete óta gondoltam egy afrikai látogatásra. Hálát adok az Úrnak, aki megengedte, hogy Pásztorként megtegyem azt, hogy találkozzam Isten népével és bátorítsam őket; valamint, hogy a béke üzeneteként élhessem meg egy olyan történelmi pillanatban, amelyet háborúk, valamint a nemzetközi jog súlyos és gyakori megsértései jellemeznek. Legőszintébb »köszönetemet« fejezem ki a püspököknek és a polgári hatóságoknak, akik fogadtak engem, és mindazoknak, akik közreműködtek a szervezésben.

A Gondviselés úgy akarta, hogy az első állomás éppen az az ország legyen, ahol Szent Ágoston emlékhelyei találhatók: vagyis Algéria. Így abban a helyzetben találtam magam, hogy egyfelől saját lelki identitásom gyökereitől indulhattam el, másfelől pedig olyan hidakon kelhettem át és azokat erősíthettem meg, amelyek rendkívül fontosak a mai világ és az Egyház számára: a hidat az Egyházatyák termékeny korszaka felé; a hidat az iszlám világ felé; és a hidat az afrikai kontinens felé.

Algériában nem csupán tiszteletteljes, hanem szívélyes fogadtatásban részesültem; kézzelfoghatóan megtapasztalhattuk és megmutathattuk a világnak, hogy lehetséges testvérekként együtt élni – még különböző vallásúként is –, ha ugyanazon irgalmas Atya gyermekeinek ismerjük el magunkat. Emellett kedvező alkalom kínálkozott arra is, hogy Szent Ágoston iskolájába szegődjünk: élettapasztalata, írásai és lelkisége révén ő mesterünk az Isten és az igazság keresésében. Ez a tanúságtétel ma minden eddiginél fontosabb a keresztények és minden ember számára.

A következő három országban, amelyeket felkerestem, a lakosság túlnyomó többsége keresztény, így a hit ünnepi sodrásába és szívélyes fogadtatásba merülhettem, amelyet az afrikai emberek sajátos jellemvonásai is elősegítettek. Jómagam is megtapasztaltam – miként Elődeim is –, egy kevéskét abból, ami Jézussal történt a galileai tömegek körében: Ő látta, hogy szomjazzák és éhezik az igazságot, és hirdette nekik: »Boldogok a lelki szegények, boldogok a szelídek, boldogok a békességszerzők…«, majd elismerve hitüket, így szólt: »Ti vagytok a föld sója és a világ világossága« (vö. Mt 5,1–16).

A kameruni látogatás lehetővé tette számomra, hogy megerősítsem a közös megbékélésre és békére irányuló felhívást, mivel sajnos ezt az országot is feszültségek és erőszak sújtja. Örülök, hogy eljuthattam az angol nyelvű övezetben fekvő Bamendába, ahol a békéért való közös munkálkodásra buzdítottam. Kamerunt »miniatűr Afrikának« nevezik természetének és erőforrásainak változatossága és gazdagsága miatt; ám e kifejezést úgy is érthetjük, hogy az egész kontinens égető szükségei is fellelhetők Kamerunban: a javak igazságos elosztása; a fiataloknak biztosított tér, legyőzve az endemikus korrupciót; valamint az integrális és fenntartható fejlődés előmozdítása, szembeállítva a neokolonializmus különféle formáival egy jövőbe tekintő nemzetközi együttműködést. Köszönetet mondok a kameruni egyháznak és az egész kameruni népnek, akik oly nagy szeretettel fogadtak, és imádkozom, hogy a látogatásom során megnyilvánult egység szelleme életben maradjon, s vezesse a jövőbeli döntéseket és tetteket.

Látogatásom harmadik állomása Angola volt, az Egyenlítőtől délre fekvő hatalmas ország, amelynek több évszázados keresztény hagyománya a portugál gyarmatosításhoz kötődik. Sok afrikai országhoz hasonlóan, a függetlenség elnyerése után Angola is gyötrelmes időszakon ment keresztül, amelyet az ő esetében egy hosszú belső háború vérzett be. E történelem kohójában Isten vezette és megtisztította az Egyházat, egyre inkább az Evangélium, az emberi felemelkedés, a megbékélés és a béke szolgálatára térítve őt. Szabad Egyházat a szabad népnek! Mamã Muxima – ami annyit tesz: »a Szív Anyja« – Mária-kegyhelyén éreztem az angolai nép szívének lüktetését. A különféle találkozások során örömmel láttam oly sok, minden korosztályhoz tartozó szerzetest és szerzetesnőt, akik Isten országának prófétai jelei népük körében; láttam katekétákat, akik teljes mértékben a közösségek javának szentelik magukat; láttam idősek arcát, melyet fáradalmak és szenvedések barázdáltak, mégis átragyogott rajtuk az Evangélium öröme; láttam nőket és férfiakat táncolni a feltámadott Úr dicsőítő énekeinek ritmusára – arra a reményre alapozva, amely ellenáll az ideológiák és a hatalmasok üres ígéretei okozta csalódásoknak.

Ez a remény konkrét elkötelezettséget követel, az Egyház felelőssége pedig az – a tanúságtétel és Isten Igéjének bátor hirdetése által –, hogy elismerje mindenki jogait, és előmozdítsa azok tényleges érvényesülését. Az angolai állami vezetőknek, de a többi ország hatóságainak is megerősítettem a Katolikus Egyház szándékát: továbbra is kész kivenni részét ebből a feladatból, különösen az egészségügy és az oktatás területén.

Az utolsó ország, amelyet felkerestem, Egyenlítői-Guinea volt, 170 évvel az első evangelizáció után. A hagyomány bölcsességével és Krisztus világosságával a guineai nép végigkísérte történelme eseményeit, majd az elmúlt napokban, a pápa jelenlétében, nagy lelkesedéssel megújította azon szándékát, hogy egységben haladjon a reményteli jövő felé.

Nem tudom elfelejteni azt sem, ami az egyenlítői-guineai Bata börtönében történt: a foglyok teli torokból énekeltek hálaadó éneket Istennek és a pápának, kérve, hogy imádkozzam »bűneikért és szabadságukért«. Soha nem láttam még ehhez hasonlót. Azután velem együtt imádkozták a »Miatyánkot« a szakadó esőben. Isten országának tiszta jele volt ez! Ugyancsak az esőben kezdődött a nagy ifjúsági találkozó a batai stadionban: a keresztény öröm ünnepe, olyan fiatalok megható tanúságtételeivel, akik az Evangéliumban találták meg a szabad és felelősségteljes növekedés útját. Ez az ünnepség a másnapi eucharisztikus ünneplésben csúcsosodott ki, amely méltó koronája volt az egyenlítői-guineai látogatásnak és egyben az egész apostoli útnak is.

Kedves testvéreim! A pápa látogatása az afrikai népek számára alkalom arra, hogy hallassák szavukat, kifejezzék örömüket, amiért Isten népéhez tartoznak, és hangot adjanak egy jobb, mindenki számára méltó jövőbe vetett reményüknek. Boldog vagyok, hogy megadhattam nekik ezt a lehetőséget, ugyanakkor hálát adok az Úrnak azért is, amit ők adtak nekem: szívem és szolgálatom számára ez felbecsülhetetlen gazdagság.

Köszöntések

Szeretettel köszöntöm a francia nyelvű zarándokokat, akik Belgiumból, Hollandiából és Franciaországból érkeztek, különösen a versailles-i plébániai csoportot és a különféle iskolák diákjait. Adja Isten, hogy ezek az afrikai földön tett apostoli látogatások továbbadják a hit örömét, amely az élet viszontagságai közepette is a kitartó reményben gyökerezik. Megáldalak titeket, és szép Mária-hónapot kívánok mindannyiótoknak!

Szeretettel köszöntöm a mai kihallgatáson részt vevő valamennyi angol nyelvű zarándokot és látogatót, különösen az Írországból, Máltáról, Norvégiából, Nigériából, Indiából, a Fülöp-szigetekről, Trinidad és Tobagóból, valamint az Amerikai Egyesült Államokból érkezett csoportokat. Mindannyiótokra és családtagjaitokra lehívom a feltámadott Jézus örömét és békéjét! Isten áldjon meg benneteket!

Kedves német nyelvű testvéreim! Az afrikai apostoli látogatás kedves alkalom volt számomra, hogy ismét Szent Ágoston nyomdokaiba eredjek. E nagy egyháztanító példája segítsen minket Isten keresésében, aki Jézus Krisztusban »a bölcsesség és a tudás minden kincsét« (Kol 2,3) és az igazi békét ajándékozza nekünk.

Szeretettel köszöntöm a spanyol nyelvű zarándokokat. Kérjük az Urat, érintse meg mindenki szívét és elméjét, hogy Evangéliuma megtestesülhessen életünkben. Fájdalommal és aggodalommal értesültem a Kolumbia délnyugati régióját sújtó tragikus erőszakhullámról, amely súlyos emberáldozatokat követelt. Imádságos közelségemről biztosítom az áldozatokat és hozzátartozóikat, és mindenkit arra buzdítok, hogy vessen el minden erőszakot, és határozottan a béke útját válassza. Az Úr áldjon meg benneteket! Köszönöm szépen.

Szeretettel köszöntöm a kínai nyelvű zarándokokat. Kedves testvéreim, a Szentlélek növelje bennetek a hit és a szeretet erejét, melyek a jó szándékot és a jócselekedeteket táplálják. Szívből áldalak meg benneteket!

Szeretettel köszöntöm a portugál nyelvű zarándokokat, különösen a lisszaboni Laura Vicuña Kollégium csoportját, valamint a Rio de Janeiróból érkezett Chiquinha Gonzaga Zenekar fiatal hölgyeit! Afrikában olyan egyházi közösségekkel találkoztam, amelyek a maguk sajátos módján mind az élő hitről tesznek tanúságot. Kérjük az Urat, hogy újítsa meg hitünket! Isten áldjon meg benneteket!

Szeretettel köszöntöm az arab nyelvű híveket, különösen a Libanonból, Irakból és Szíriából érkezőket. A keresztény ember arra hivatott, hogy mindig Istenre hagyatkozzon, kiváltképp a gyengeség és az aggodalom pillanataiban, hiszen Ővele békében és biztonságban élhetünk. Az Úr áldjon meg mindannyiótokat, és oltalmazzon meg titeket mindenkor minden rossztól!

Szeretettel köszöntöm a lengyel híveket. Ma, a dachaui német náci koncentrációs tábor felszabadításának évfordulóján tartjátok a lengyel papság második világháború alatti vértanúságának emléknapját. Kérjétek a püspökök, papok és papnövendékek – a 20. századi totalitárius rendszerek mártírjai – közbenjárását és oltalmát. Járjanak közben különösen a fiatalokért, hogy bátran válaszoljanak Isten hívására. Mindannyiótokra áldásomat adom!

* * *

Szeretettel köszöntöm az olasz nyelvű zarándokokat. Isten hozta különösen is a Fokoláre Mozgalom családjait, a »Regnum Christi« munkatársait, valamint a canepinai Nagyboldogasszony és a colletortói Keresztelő Szent János plébániák híveit.

Köszöntöm továbbá a velencei »Serenissima« Lagunari ezredet, a pisai Ejtőernyős Kiképző Központot és a pesarói 28. »Pavia« ezredet.

Végezetül gondolatom a fiatalok, a betegek és az újházasok felé fordul. A liturgia ma Sziénai Szent Katalin domonkos szüzet és egyháztanítót ünnepli. Kedves fiatalok, legyetek Krisztus szerelmesei – miként Katalin is az volt –, hogy lelkesedéssel és hűséggel kövessétek Őt! Ti, kedves betegek, merítsétek szenvedéseiteket a Megváltó Vérének szeretet-misztériumába, melyet a sziénai szent oly különleges áhítattal szemlélt! Ti pedig, kedves újházasok, kölcsönös szeretetetekkel legyetek Krisztus Egyház iránti szeretetének jelei!

Mindenkire áldásomat adom!

forrás: Bollettino
kép: Vatican Media