A ma délelőtti általános kihallgatásra 10 órakor került sor a Szent Péter téren, ahol XIV. Leó pápa az Olaszországból és a világ minden tájáról érkezett zarándokok és hívek csoportjaival találkozott.

Olasz nyelvű beszédében a Szentatya – folytatva „A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai” témakörében megkezdett katekézissorozatát – elmélkedését a Lumen gentium dogmatikus konstitúciónak szentelte: Az Egyház misztériuma, az Istennel való egyesülés és az egész emberi nem egységének szentsége (Szentírási olvasmány: Kol 1,15.18.19-20).

Miután összefoglalta katekézisét a különböző nyelveken, a Szentatya külön köszöntötte a jelenlévő hívek egyes csoportjait.

Az általános kihallgatás a Miatyánk elimádkozásával és az apostoli áldással zárult.

A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai. II. Lumen gentium dogmatikus konstitúció. 1. Az Egyház misztériuma, az Istennel való egyesülés és az egész emberi nem egységének szentsége.

Kedves Testvéreim! Jó reggelt és Isten hozott benneteket!

A II. Vatikáni Zsinat – amelynek dokumentumainak jelenlegi katekéziseinket szenteljük –, amikor le akarta írni az Egyházat, mindenekelőtt azzal foglalkozott, hogy megmagyarázza: honnan meríti az Egyház az eredetét. Ennek érdekében az 1964. november 21-én elfogadott Lumen gentium dogmatikus konstitúcióban Szent Pál leveleiből a „misztérium” (titok) kifejezést hívta segítségül. E szó megválasztásával nem azt kívánta mondani, hogy az Egyház valami homályos vagy érthetetlen dolog – amint azt olykor gondolni szokták, amikor a „misztérium” szót hallják. Éppen ellenkezőleg: amikor Szent Pál – főként az Efezusiaknak írt levélben – ezt a szót használja, egy olyan valóságra utal, amely korábban rejtve volt, mostanra azonban kinyilatkoztatást nyert.

Isten üdvtervéről van szó, amelynek meghatározott célja van: minden teremtményt egyesíteni Jézus Krisztus kiengesztelő műve által; ez a mű az Ő kereszthalálában teljesedett be. Ezt mindenekelőtt a liturgikus ünneplésre összegyűlt közösségben tapasztaljuk meg: ott a különbségek relativizálódnak, s ami valóban számít, az az együttlét, hiszen Krisztus szeretete vonz bennünket, aki lerombolta az emberek és társadalmi csoportok közötti elválasztó válaszfalat (vö. Ef 2,14). Szent Pál számára a misztérium annak kinyilvánítása, amit Isten az egész emberiségért végbe kívánt vinni, s ez a helyi tapasztalatokban válik ismertté, amelyek fokozatosan tágulnak, mígnem magukba foglalják az összes embert, sőt az egész kozmoszt is.

Az emberiség állapota olyan széttöredezettség, amelyet az emberi lények önmaguktól képtelenek orvosolni, noha szívükben ott lakozik az egység utáni vágyakozás. Ebbe az állapotba lép be Jézus Krisztus cselekvése, aki a Szentlélek által legyőzi a megosztottság erőit és magát a Megosztót is. Az ünneplésre való egybegyűlést – miután hitre jutottak az evangélium hirdetése által – Krisztus keresztjének vonzásaként élik meg, amely Isten szeretetének legfőbb kinyilatkoztatása. Ez annak megtapasztalása, hogy Isten hívott egybe bennünket: ezért használjuk az ekklészia kifejezést, vagyis azoknak a gyülekezetét, akik felismerik, hogy egybehívták őket. Így tehát bizonyos értelemben e titok és az Egyház egybeesik: az Egyház a láthatóvá, érzékelhetővé tett misztérium.

Mivel ezt az egybehívást maga Isten valósítja meg, az nem korlátozódhat csupán az emberek egy meghatározott csoportjára, hanem arra hivatott, hogy minden emberi lény tapasztalatává váljon. Ezért a II. Vatikáni Zsinat a Lumen gentium konstitúció kezdetén így fogalmaz: „Az Egyház Krisztusban mintegy szentség, azaz az Istennel való bensőséges közösségnek és az egész emberi nem egységének jele és eszköze” (1. sz.). A „szentség” kifejezés használata és az azt követő magyarázat arra mutat rá, hogy az Egyház az emberiség történelmében annak a kifejeződése, amit Isten véghez akar vinni; ezért ha az Egyházra tekintünk, bizonyos mértékig megragadjuk Isten tervét, a misztériumot: ebben az értelemben az Egyház „jel”. Ezenkívül a „szentség” fogalma mellett megjelenik az „eszköz” kifejezés is, éppen annak jelzésére, hogy az Egyház hatékony jel. Amikor ugyanis Isten cselekszik a történelemben, tevékenységébe bevonja azokat az embereket is, akik e cselekvés címzettjei. Isten az Egyház által valósítja meg célját: hogy az embereket magához vonja, és egymással is egységbe forrassza.

Az Istennel való közösség az emberi személyek közötti egységben tükröződik: ez az üdvösség megtapasztalása. Nem véletlen, hogy a Lumen gentium konstitúció VII. fejezete, amely a zarándokegyház eszkatologikus jellegével foglalkozik, a 48. pontban ismét szentségként írja le az Egyházat, az „üdvösség” jelzővel kiegészítve: „Krisztus ugyanis – mondja a Zsinat –, miután felemeltetett a földről, mindenkit magához vonzott (vö. Jn 12,32); feltámadva a halálból (vö. Róm 6,9) elküldte apostolainak éltető Lelkét, és Általa építette fel testét, az Egyházat, mint az üdvösség egyetemes szentségét; az Atya jobbján ülve szüntelenül munkálkodik a világban, hogy az embereket az Egyházba vezesse, s rajta keresztül szorosabban magával egyesítse őket, és saját testének és vérének táplálékával dicsőséges életének részeseivé tegye őket.”

Ez a szöveg rávilágít Jézus húsvéti titkának – vagyis szenvedése, halála és feltámadása misztériumának – egységteremtő ereje és az Egyház identitása közötti kapcsolatra. Ugyanakkor hálával tölt el bennünket, hogy az Egyházhoz tartozhatunk: a feltámadt Krisztus testéhez és Isten egyetlen, a történelemben zarándokló népéhez, amely megszentelő jelenlétként él a még mindig széttöredezett emberiség közepette, s amely a népek közötti egység és kiengesztelődés hatékony jele.

Köszöntések

Szívélyesen köszöntöm a francia nyelvű zarándokokat, különösen a párizsi és egész franciaországi iskolák tanulóit, az ifjúsági csoportokat és az Elefántcsontpartról érkezett zarándokokat. Kedves Barátaim! Az Egyházhoz tartozni olyan kegyelem, amelyet nektek kell gyümölcsözővé tennetek, hiszen az Egyház megszentelő jelenlét a még mindig széttöredezett, de az egység után vágyakozó emberiség közepette. Megáldalak benneteket, és áldott nagyböjti időszakot kívánok nektek!

Szeretettel köszöntöm ma reggel az angol nyelvű zarándokokat és látogatókat, akik részt vesznek a mai kihallgatáson, különösen azokat, akik Angliából, Skóciából, Írországból, Finnországból, Hollandiából, a Fülöp-szigetekről és az Amerikai Egyesült Államokból érkeztek. Külön köszöntöm a chicagói Loyola Egyetem római központjának hallgatóit. Ma, amikor megkezdjük nagyböjti utunkat, kérjük az Urat, adja meg nekünk a valódi szívbéli megtérés ajándékát, hogy jobban válaszolhassunk az irántunk tanúsított szeretetére, és megoszthassuk ezt a szeretetet a környezetünkben élőkkel. Mindannyiótokra és családtagjaitokra Urunk, Jézus Krisztus örömét és békéjét kérem. Isten áldjon meg mindnyájatokat!

Kedves német nyelvű testvéreim! Ma, hamvazószerdán kérjük az Urat, segítsen nekünk, hogy nyitott szívvel fogadjuk a kegyelmeket, amelyeket ebben a nagyböjti időszakban nekünk kíván ajándékozni; így azok bőséges gyümölcsöt teremhetnek saját magunk és testvéreink üdvösségére.

Szívélyesen köszöntöm a spanyol nyelvű zarándokokat. Ma, hamvazószerdán megkezdjük a nagyböjtöt, a kegyelem és a megtérés idejét. Kérjük az Urat, tegye késszé szívünket arra, hogy meghallgassuk és életre váltsuk az Ő Igéjét, böjtölve az olyan gesztusoktól és megjegyzésektől, amelyek bántanak másokat, és eltávolítanak minket az Ő irgalmas Szívétől. Isten áldjon meg benneteket! Nagyon köszönöm.

Szívélyesen köszöntöm a kínai nyelvű híveket. Kedves Testvéreim! A ma kezdődő nagyböjti időszak találjon benneteket buzgónak az imádságban és a testvéri szeretet gyakorlásában. Szívemből áldalak meg benneteket!

Szívélyesen köszöntöm a portugál nyelvű híveket! Ezzel a böjtnek és imádságnak szentelt nappal megkezdjük nagyböjti utunkat. Az Úr az Ő kegyelmével sarkalljon minket a valódi megtérésre! Isten áldjon meg benneteket!

Köszöntöm az arab nyelvű híveket. A keresztény ember arra hivatott, hogy a népek közötti egység és megbékélés hatékony jele legyen. Az Úr áldjon meg mindannyiatokat, és oltalmazzon meg titeket mindenkor minden gonosztól!

Szívélyesen köszöntöm a lengyel híveket. Február 22-én ünnepeljük az Irgalmas Jézus Szent Fausztina Kowalska nővér előtti első megjelenésének 95. évfordulóját. Ezzel új fejezet kezdődött az Isteni Irgalmasság tiszteletének terjesztésében az irgalmasság rózsafüzére és a „Jézusom, bízom Benned” kegykép révén. A nagyböjt legyen a Krisztussal való találkozás ideje a bűnbocsánat szentsége és az irgalmasság cselekedetei által. Mindnyájatokat megáldalak!

* * *

Szívélyesen köszöntöm az olasz nyelvű zarándokokat; külön köszöntöm a Ferences Mária Ligát, a milánói Teulié Katonai Iskola növendékeit, valamint Bassano del Grappa és Novaledo híveit.

Gondolataim végül a fiatalok, a betegek és az ifjú házasok felé fordulnak. A nagyböjt kezdetén arra buzdítalak benneteket, hogy az imádság mély szellemében éljétek meg ezt a liturgikus időszakot, hogy belsőleg megújulva jussatok el Krisztus húsvétja nagy titkának megünnepléséhez, amely Isten irgalmas szeretetének legfőbb kinyilatkoztatása.

Mindnyájatokra áldásomat adom!

forrás: Bollettino
kép: Vatican Media