A ma délelőtti általános audienciát 10 órakor tartották a Szent Péter téren, ahol a Szentatya, XIV. Leó pápa zarándokok és hívek csoportjaival találkozott Olaszországból és a világ minden tájáról.

Olasz nyelvű katekézisében a pápa – folytatva a jubileumi év egészét átfogó katekézissorozatot, „Jézus Krisztus, a mi reménységünk” címmel – elmélkedésének középpontjába állította Krisztus feltámadását és a mai világ kihívásait. A húsvét mint a nyugtalan szív kikötője.

Miután a Szentatya összefoglalta katekézisét a különböző nyelveken, különleges köszöntéseket intézett a jelen lévő hívekhez.

Az általános audiencia a Miatyánk elimádkozásával és az apostoli áldással zárult.

Általános audiencia – 2025. december 10. Katekézissorozat – Jubileum 2025. Jézus Krisztus, a mi reménységünk IV. Krisztus feltámadása és a mai világ kihívásai 8. A húsvét mint a nyugtalan szív kikötője

A Szentatya köszöntése a betegekhez a VI. Pál-teremben az általános audiencia előtt

Jó reggelt mindenkinek! Good morning! Welcome!

Szeretnék röviden köszönteni benneteket, és mindannyiótokra áldást kérni.

Ezen a napon egy kicsit meg akartunk védeni benneteket az időjárás viszontagságaitól, mindenekelőtt a hidegtől… Nem esik az eső, de így talán kényelmesebben vagytok. Később az audienciát kivetítőn is követhetitek, vagy ha szeretnétek, ki is mehettek, de használjuk ki ezt a rövid, személyesebb találkozást, hogy köszöntsük egymást, átadjuk az Úr áldását, és jókívánságot mondjunk. Már közel van a karácsony ünnepe, és kérjük az Urat, hogy e karácsonyi időszak öröme kísérjen benneteket, családjaitokat és szeretteiteket, és hogy mindig az Úr kezében maradjatok, abban a bizalomban és szeretetben, amelyet egyedül Isten tud megadni.

Most megadom mindannyiótoknak az áldást, majd személyesen is köszöntelek benneteket.

Áldás

Kedves testvéreim, jó reggelt és üdvözöllek benneteket!

Az emberi életet állandó mozgás jellemzi, amely cselekvésre, tevékenységre ösztönöz bennünket. Ma mindenütt gyorsaságot várnak el az optimális eredmények elérésében, a legkülönfélébb területeken. Hogyan világítja meg Jézus feltámadása tapasztalatainknak ezt a vonását? Amikor majd részesedünk az ő halál feletti győzelmében, megpihenünk-e? A hit azt mondja: igen, meg fogunk pihenni. Nem tétlenségre jutunk, hanem belépünk Isten nyugalmába, amely béke és öröm. De vajon csak várnunk kell erre, vagy ez már most képes átalakítani bennünket?

Sok tevékenység köt le bennünket, amelyek nem mindig töltenek el elégedettséggel. Tetteink nagy része gyakorlati, konkrét dolgokhoz kapcsolódik. Kötelezettségeket vállalunk, problémákat oldunk meg, fáradságokat viselünk. Jézus maga is teljesen belelépett az emberi életbe, nem kímélte magát, sőt egészen a végsőkig odaadta önmagát. Mégis gyakran tapasztaljuk, hogy a túlzott tevékenység – ahelyett, hogy teljességet adna – örvénnyé válik, amely elsodor bennünket, megfoszt a nyugalomtól, és megakadályozza, hogy igazán azt éljük, ami életünk szempontjából a legfontosabb. Ilyenkor fáradtnak és elégedetlennek érezzük magunkat; az idő mintha szétszóródna számtalan gyakorlati dologban, amelyek azonban nem adnak választ létünk végső értelmére. Előfordul, hogy egy tevékenységekkel teli nap végén ürességet érzünk. Miért? Mert nem gépek vagyunk: szívünk van, sőt, mondhatjuk, hogy szív vagyunk.

A szív egész emberségünk jelképe: gondolataink, érzéseink és vágyaink összefoglalása, személyünk láthatatlan központja. Máté evangélista arra hív bennünket, hogy elgondolkodjunk a szív jelentőségén, amikor Jézusnak ezt a gyönyörű mondását idézi: „Ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is.” (Mt 6,21)

Az igazi kincs tehát a szívben őrződik, nem a földi páncélszekrényekben, nem a nagy pénzügyi befektetésekben, amelyek soha nem látott módon váltak esztelenül koncentrálttá és igazságtalanul elosztottá, bálvánnyá emelve őket milliók életének véres árán és Isten teremtett világának pusztulásával.

Fontos, hogy elidőzzünk ezeknél a kérdéseknél, mert a számtalan kötelezettség közepette, amelyekkel nap mint nap szembesülünk, egyre inkább felszínre kerül a szétszóródás veszélye, olykor a kétségbeesésé, az értelemhiányé – még a látszólag sikeres emberek életében is. Ezzel szemben az életet a húsvét fényében olvasni, a feltámadt Jézussal együtt szemlélni, azt jelenti, hogy eljutunk az emberi személy lényegéhez, a szívünkhöz: cor inquietum. Ezzel a „nyugtalan” jelzővel Szent Ágoston azt az emberi lendületet fejezi ki, amely a teljes beteljesedés felé irányul. A teljes mondat a Vallomások elejére utal, ahol Ágoston így ír: „Magadnak teremtettél minket, Urunk, és nyugtalan a szívünk, amíg meg nem nyugszik benned.” (I, 1,1)

A nyugtalanság annak a jele, hogy szívünk nem véletlenszerűen, rendezetlenül, cél és irány nélkül mozog, hanem végső rendeltetése felé tart: a „hazatérés” felé. A szív igazi kikötője pedig nem e világ javainak birtoklásában rejlik, hanem annak elnyerésében, ami képes teljesen betölteni: Isten szeretetében, sőt, magában Istenben, aki a Szeretet. Ezt a kincset azonban csak úgy találjuk meg, ha szeretjük a felebarátot, akivel utunk során találkozunk: a hús-vér testvéreket, akiknek jelenléte megszólítja és kérdőre vonja a szívünket, arra hívva, hogy megnyíljon és odaadja önmagát. A felebarát arra kér, hogy lassítsunk, hogy a szemébe nézzünk, néha arra, hogy változtassunk a terveinken, talán még az irányunkon is.

Kedveseim, ez az emberi szív mozgásának titka: visszatérni létezésének forrásához, és részesülni abban az örömben, amely nem múlik el, amely nem okoz csalódást. Senki sem képes élni olyan értelem nélkül, amely túlmutat a múlón, az esetlegesen. Az emberi szív nem élhet remény nélkül, anélkül a tudat nélkül, hogy a teljességre teremtetett, nem a hiányra.

Jézus Krisztus megtestesülésével, szenvedésével, halálával és feltámadásával szilárd alapot adott ennek a reménynek. A nyugtalan szív nem fog csalódni, ha belép abba a szeretetdinamikába, amelyre teremtetett. A kikötő biztos: az élet győzött, és Krisztusban a mindennapok halálaiban is továbbra is győzni fog. Ez a keresztény remény. Áldjuk és adjunk érte hálát mindig az Úrnak, aki ezt nekünk ajándékozta!

Üdvözletek

Szívélyesen köszöntöm a francia nyelvű híveket, különösen a Franciaországból érkezett egyházközségeket és fiatalokat. Karácsony közeledtével ügyeljünk arra, hogy ne ragadjon magával bennünket az ünnepi előkészületek frenetikus tevékenysége, amely végül felületessé teheti az ünnep megélését, és teret engedhet a csalódásnak. Inkább szánjunk időt arra, hogy figyelmessé és éberré tegyük szívünket Jézus várásában, hogy szerető jelenléte örökre életünk és szívünk kincsévé váljon. Isten áldjon meg benneteket!

Szeretettel köszöntöm ma reggel az angol nyelvű zarándokokat és látogatókat, akik részt vesznek a mai audiencián, különösen azokat, akik Nigériából, Indonéziából és az Amerikai Egyesült Államokból érkeztek. Imádkozom azért, hogy mindannyian – családjaitokkal együtt – áldott adventi időt éljetek meg, készülve az újszülött Jézus, Isten Fia és a világ Üdvözítője eljövetelére. Isten áldjon meg mindnyájatokat!

Kedves német nyelvű testvéreim és nővéreim! Az advent arra hív bennünket, hogy karácsonyra készülve fenntartás nélkül befogadjuk Jézust. Ő a mi reménységünk. Ezért örömmel várjuk születésének ünnepét, és bizalommal imádkozzuk együtt: „Jöjj, Uram Jézus!”

Szívélyesen köszöntöm a spanyol nyelvű zarándokokat. Kérjük az Urat, hogy tanítson meg bennünket Szent Ágoston szavaival imádkozni: „Magadnak teremtettél minket, és nyugtalan a szívünk, amíg meg nem nyugszik benned”, és ezzel a vággyal lépjünk be abba a szeretetdinamikába, amelyre teremtettünk, Krisztus felé haladva, aki az a remény, amely nem csal meg. Isten áldjon meg benneteket! Köszönöm szépen!

Szívélyes üdvözletemet küldöm a kínai nyelvű híveknek. Kedves testvéreim és nővéreim, ebben az adventi időszakban nyissátok meg szíveteket az Úr előtt, aki azért jön, hogy elhozza a béke és az öröm ajándékait. Mindnyájatokra áldásomat adom!

Kedves portugál nyelvű zarándokok, üdvözöllek benneteket! A karácsonyi kilenced idejében járunk, amely – néhány közösségetekben gazdag hagyományokkal ápolva – mindannyiunk számára megújult lehetőséget kínál arra, hogy könnyítsünk szívünkön, és felkészítsük azt Isten Fiának közelgő születésére. A Reménység Szűzanyja kísérjen benneteket ebben a lelki elköteleződésben, és őrizzen meg mindig titeket és családjaitokat. Az Úr áldjon meg benneteket!

Köszöntöm az arab nyelvű híveket. A keresztény arra kap meghívást, hogy megnyissa szívét Isten és a felebarát szeretete előtt, hogy az valódi békével és örömmel teljék meg. Az Úr áldjon meg mindnyájatokat, és oltalmazzon meg mindig minden rossztól!

Szívélyesen köszöntöm a lengyel híveket! Advent utolsó napjai legyenek számotokra az elmélyülés és az imádság ideje. Készüljetek Jézus eljövetelére, különösen a bűnbocsánat szentsége és a lelkigyakorlatok által, amelyek révén megtapasztalhatjátok az igazi békét, az örömöt és az élet értelmét. Mindnyájatokra áldásomat adom!

* * *

Szívélyesen köszöntöm az olasz nyelvű híveket. Külön üdvözlöm Torino di Sangro, Teramo és San Marco Argentano híveit, utóbbiakat Őexcellenciája Stefano Rega püspökkel együtt, valamint Fermo Centro híveit Őexcellenciája Rocco Pennacchio érsekkel. Szeretettel köszöntöm a viterbói Olasz Hadsereg Altiszti Iskoláját, továbbá az Olasz Állami Rendőrség Közbiztonsági Őrségének 72. tiszthelyettes-képző tanfolyamán részt vevő hallgatókat.

Végül köszöntöm a betegeket, az ifjú házasokat és a fiatalokat, különösen a Sala Consilinában működő Cicerone Intézet, valamint a San Benedetto del Trontó-i Capriotti Intézet diákjait. Néhány nap múlva karácsony lesz, és elképzelem, hogy otthonaitokban már elkészült, vagy éppen most fejeződik be a betlehem felállítása, amely Krisztus születésének misztériumát megjelenítő, megragadó ábrázolás. Kívánom, hogy ez az elem – amely nemcsak hitünk, hanem a keresztény kultúra és művészet fontos része is – továbbra is szervesen hozzátartozzon a karácsony ünnepéhez, emlékeztetve bennünket Jézusra, aki emberré lett, és „közöttünk lakott.”

Mindnyájatokra áldásomat adom!

forrás: Bollettino
kép: Vatican Media