Az alábbiakban közzétesszük azt az üzenetet, amelyet a Szentatya, XIV. Leó pápa küldött a Mexikóban, Puebla de los Ángelesben 2025. november 7-9. között megrendezésre kerülő XVII. Nemzeti Missziós Kongresszus résztvevőinek:

A Szentatya üzenete

Kedves testvéreim!

Szeretettel köszöntöm a püspököket, papokat, szerzeteseket és szerzetesnőket, valamint mindnyájatokat, kedves világi hívők, akik Puebla de los Ángelesben gyűltetek össze a XVII. Mexikói Nemzeti Missziós Kongresszus alkalmából. Mély örömmel tölt el, hogy ilyen sokan vagytok jelen ezen a fontos eseményen, még inkább pedig meghat, amikor látom, milyen nagylelkűen támogatjátok az Egyház missziós küldetését – kitartó imádságotokkal, vállalt áldozataitokkal, valamint lelki és anyagi segítségetekkel. Ily módon részt vállaltok az Egyetemes Egyház nagy evangelizációs feladatában, amelynek legnagyobb kiválsága és kötelessége, hogy Krisztust elvigye minden ember szívébe.

E közös küldetés fényében szeretnék felidézni egy rövid példabeszédet – mindössze egyetlen verset – amelyben az Úr egy mindennapi képen keresztül mutatja meg, miként terjed az Ő Igéje a történelemben: „A mennyek országa hasonlít a kovászhoz, amelyet fogott az asszony, belekeverte három mérő lisztbe, s az egész megkelt tőle” (Mt 13,33). A kovász, amelyről Jézus beszél, nem azonos a ma használt száraz vagy ipari élesztővel. Akkoriban a korábbi napokból megmaradt, már megkelt tésztából kis darabokat tettek félre, s ezeket az új liszthez és vízhez keverve az egész tésztát megkelesztették.

Szent Jeromos az asszonyt az Egyházzal azonosítja, amely türelemmel képes a hitet a népek történelmébe és kultúrájába beépíteni, és azokat belülről átalakítani (vö. Comm. in Matt. II, ad 13,33). Aranyszájú Szent János pedig így ír: „A kovász, ha el van rejtve, nem pusztul el, hanem mindent a maga természetére változtat” (Hom. in Matt., XLVII, 2). Ilyen Krisztus ereje: Ő az, aki mindent újjá teremt (vö. Jel 21,5).

Ugyanez történt Mexikóban is. Az evangélium kovásza néhány misszionárius kezében érkezett meg: ők voltak az Egyház kezei, amelyek gyúrni kezdték a magukkal hozott kovászt – a hit letéteményét – egy olyan kontinens új lisztjével, amely még nem ismerte Krisztus nevét. Amikor a kettő összeolvadt, megkezdődött a lassú és csodálatos „erjedés” folyamata. Az evangélium nem eltörölte, amit talált, hanem átalakította: a helyi népek gazdag öröksége – nyelveik, jelképeik, szokásaik és reményeik – a hittel összegyúrva új életre kelt, mígnem az evangélium gyökeret vert szívükben, és egyedülálló szentség és szépség gyümölcseit hozta.

A hit hajnalán Isten a tökéletes inkulturáció jelét ajándékozta az Egyháznak. A Tepeyac-hegyen megjelent „az igaz Isten Anyja, akiért élünk” látható tanúságot téve arról a szeretetről, amellyel az Úr közel jött e föld népeihez, valamint a hívő válaszról, amellyel ez a nép felemelte tekintetét Megváltója felé, készségesen elfogadva Szűz Mária szavait, hogy „tegyenek meg mindent, amit  csak mond” (vö. Jn 2,5), ahogyan Kánában is történt.

Guadalupe üzenete új missziós lendületet adott. Az első evanglizátorok – egyházmegyés papok, ferencesek, domonkosok, ágostonosok és jezsuiták – hűséggel vállalták, hogy megteszik mindazt, amit Krisztus parancsolt. Ahol ők hirdették az Igét, ott kivirágzott a hit, s vele együtt a kultúra, az oktatás és a szeretetszolgálat. Így a „tészta” tovább erjedt, és az evangélium kenyérré vált, amely képes volt táplálni a nép legmélyebb éhségét.

E föld missziós történetének szereplői közül Puebla városában különösen kiemelkedik Boldog Juan de Palafox y Mendoza, a hit hűséges szolgája, pásztor és misszionárius, aki püspöki szolgálatát igazi szolgálatként, „kovászként” élte meg. Amikor Pueblaba látogattam – még az ágostonos rend generálisaként – magam is megtapasztaltam, hogy e boldog emléke élénken él a városban: atyai gondoskodása olyan mély nyomot hagyott, hogy hatása ma is érzékelhető a hívők egyszerű hitében.

E példás püspök tanúsága ma is megszólítja a pásztorokat: arra tanít, hogy kormányozni annyit jelent, mint szolgálni; komolyan nevelni annyit tesz, mint evangelizálni; és minden hatalom, ha Krisztus lelkületében gyakorolják, a közösség és a remény forrásává válik. Palafox életével és írásai megmutatják, hogy az igazi misszionárius nem uralkodik, hanem szeret; nem kényszerít, hanem szolgál; s nem használja fel a hitet személyes előnyök – sem anyagi, sem hatalmi, sem tekintélybeli – megszerzésére, hanem megosztja a hitet, mint a kenyeret.

Korunk olyan, mint egy malomkő, amelyben a szegénység fájdalmai, a társadalmi megosztottság, az új technológiák kihívásai és a béke őszinte vágya tovább őrlődnek – mint új liszt, amely veszélyben van, hogy megromlik a „rossz kovász” miatt (vö. Mt 16,12). Ezért hív benneteket, mai misszionáriusokat az Úr, hogy legyetek az Egyház kezei, amelyek a Feltámadott kovászát belekeverik a történelem tésztájába, hogy újra megkeljen a remény.

Nem elég mondani: „Uram, Uram!”, hanem az Atya akaratát is tennünk kell (vö. Mt 7,21). Be kell vetnünk magunkat a világ valóságába! Nem elég a lisztről beszélni anélkül, hogy bepiszkítanánk a kezünket: meg kell érintenünk, ahogyan Aranyszájú Szent János mondja, „össze kell keverednünk” vele, hagyva, hogy az evangélium egyesüljön életünkkel, és belülről alakítsa át azt (vö. uo.). Így növekszik Isten Országa – nem erővel és nem számbeli fölénnyel, hanem azok türelmével, akik hittel és szeretettel együtt gyúrják a tésztát Istennel.

Tudom, hogy a mexikói Katolikus Egyház igyekszik hűségesen megélni Krisztus e hívását; ezért hálás vagyok nagylelkű erőfeszítéseitekért, és bátorítalak benneteket, hogy mindig az Ő isteni Szíve szerint legyetek misszionáriusok – a remény zarándokai és a béke építői. Az Úr Jézus tegye termékennyé minden kezdeményezéseteket, és a Guadalupei Szűz Mária, az evangelizáció Csillaga, kísérjen benneteket anyai gyöngédségével, és mutassa meg nektek utat, amely Istenhez vezet. Szeretettel adom szívből jövő apostoli áldásomat, biztosítva imáimról és közelségemről. Folytassátok hűségesen munkátokat, amíg „az egész tészta meg nem kel” (vö. Mt 13,33).

Vatikán, 2025. november 3., Porres Szent Márton emléknapja

XIV. Leó pápa

forrás: Bollettino
kép: Vatican News