Az alábbiakban közzétesszük azt az üzenetet, amelyet XIV. Leó pápa a 2026-os Élelmezési Világnap alkalmából küldött a FAO főigazgatójának, Őexcellenciája Qu Dongyu úrnak:
Őexcellenciája Qu Dongyu úr
A FAO főigazgatója
Excellenciás Úr!
1. Az idei Élelmezési Világnap témája: „Innováció ma a holnap táplálásáért”. Azzal, hogy segítjük a földet gyümölcsöt teremni, az emberiség nem csupán technikai műveletet hajt végre, hanem teljesíti a föld művelésére és őrzésére vonatkozó parancsot (vö. Ter 2,15) – egy olyan parancsot, amely megelőz minden jogi keretet és minden technológiai innovációt. Ennek ellenére jelenleg abban a paradox helyzetben vagyunk, hogy míg a globális fejlődés egyre gyorsabb ütemben halad előre, az éhség és a szegénység továbbra is fennmarad. Ez nem technikai vagy pénzügyi kérdés, hanem sokkal inkább mélyreható antropológiai és etikai válság.
2. Ma igen könnyedén beszélünk az innovációról. Ezt a kifejezést azonban gyakran csak az eszközök és algoritmusok fejlesztésére, vagy a teljesítmény optimalizálására használják azzal az egyetlen céllal, hogy gazdasági hasznot érjenek el. Ezért meg kell változtatnunk a haladásról alkotott felfogásunkat, mivel a valódi innováció nem helyettesíti a teremtést, hanem a Teremtő keze munkáját irányító összetett törvények tiszteletteljes kutatását jelenti. A föld megművelésére szolgáló megfelelő technológia alkalmazása annak az emberi hivatásnak a kifejeződése, amellyel az ember Isten munkatársa a teremtés művében. Mégis, amikor a modern technológiát a mezőgazdaságban olyan módon alkalmazzák, amely kizárólag gazdasági megfontolásoktól hajtva megfosztja a talajt természetes termékenységétől, vagy elűzi a gazdálkodókat földjeikről, az nem tekinthető haladásnak, hanem a pusztítás kifinomult formája. Ezenkívül a technológia felelőtlen, kizárólag önző érdekeket szolgáló használata a közjó helyett nemcsak a szolidaritás elvét sérti, hanem figyelmen kívül hagyja az emberiségnek a teremtett világ megóvására vonatkozó kötelességét is. A világnak tehát olyan típusú innovációra van szüksége, amely nem csupán a megtermelt gabona mennyiségén mérhető le, hanem az Isten által mindannyiunknak ajándékozott emberi méltóság védelmén és az ökoszisztéma épségén is, amelyet megőrizni hivatottak vagyunk.
3. Az éhséget nem lehet statisztikai rendellenességnek tekinteni, mivel azt elsősorban a politikai akarat és a kollektív szolidaritás hiánya okozza. Az élelmiszerhiány sem földrajzilag elkerülhetetlen. Valójában a példátlan technológiai fejlődés jellemezte korunkban elfogadhatatlan, hogy a kenyeret kiváltságnak, a vizet pedig vitatott árucikknek tekintsék. A biztonságos, megfelelő és elegendő táplálékhoz való rendszeres hozzáférés – minden ember méltóságával összhangban – alapvető emberi jog. E jog garantálása olyan igazságossági kötelesség, amely mind az egyes államokat, mind a nemzetközi közösséget kötelezi. Mégis, miközben az innovációk felgyorsítják a termelést, az elosztás háttérbe szorul. A gabonapiacok pénzügyi spekuláció tárgyává válnak a tőzsdén, miközben a talajban csírázó magvak olyan monopóliumok kezébe kerülnek, amelyek elfojtják a kisgazdaságokat.
4. Ahhoz, hogy garantálni tudjuk a holnap élelmiszer-szükségleteinek kielégítését, az élelmiszer-termelést meg kell szabadítani a tisztán spekulatív szemlélettől. A kenyér nem lehet sem a geopolitikai nyomásgyakorlás eszköze, sem ingadozó pénzügyi árucikk. És soha nem szabad háborús fegyverként sem használni. Valójában az, ha megakadályozzuk, hogy a kenyér eljusson egy emberhez, vagy megsemmisítjük az előállításához szükséges eszközöket, súlyos sérelem az emberi méltóság ellen. A kenyér értékes, mert az Isten által nekünk ajándékozott életet táplálja. Ezért le kell küzdenünk a rövid távú szemlélet kísértését. Az a mítosz, miszerint a növekedés a véges erőforrások ellenére is korlátlan lehet, elérte a töréspontját. Ma az innováció megköveteli a nemzedékek közötti felelősségvállalást, amely túlmutat az éves mérlegeken. Az innováció azt jelenti, hogy összehangoljuk a technológiát a bölcsességgel – beleértve az ősi, örökölt bölcsességet is –, miközben megőrizzük a jövőre tekintő távlatot. Nem a technológiai haladás elutasításáról van szó, hanem sokkal inkább annak ötvözéséről a földművesek bölcsességével, akik a földre és az éghajlatra vonatkozó tudásukat évszázadok lelkiismeretes megfigyelése révén érlelték ki. Ez magában foglalja a víz mint elidegeníthetetlen közjó védelmét is.
5. Főigazgató Úr! Arra buzdítom az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetet és tagállamait, hogy ne elégedjenek meg elvont elemzésekkel vagy korlátozott hatékonyságú nyilatkozatokkal. Eljött az ideje, hogy erkölcsi bátorságról tegyenek tanúságot. Elengedhetetlen egy új globális élelmezési rend, amelyben a technológiai innováció feltétel nélkül alárendelődik az Isten által ajándékozott emberi méltóság tiszteletének és az egyetemes közjónak. Ezen túlmenően sürgető etikai kötelességünk, hogy a hadiiparba fektetett erőforrásokat átirányítsuk a fenntartható mezőgazdasági kutatásra és a kimerült talajok megújítására. A holnap nem egy elvont időtartam, amelyre passzívan várunk, hanem annak a termése, amit ma döntéseinkkel elvetünk. Ha olyan etikátlan innovációt vetünk el, amely a föld feletti uralom vágyán és a gyengék kirekesztésén alapul, akkor kopárságot és konfliktusokat fogunk aratni. Ha viszont az innováció a természetes rend tiszteletéből és az éhezők iránti igazságosságból fakad, a holnap az emberiség táplálását szolgáló, terített asztalt hoz majd számunkra.
6. Ezekkel a gondolatokkal fordulva azok felé, akik a teremtett világ művelésének és megóvásának szentelik magukat, a Mindenható Isten áldását kérem mindannyiukra, és biztosítom a Szentszék állandó támogatásáról mindazokat a kezdeményezéseket, amelyek a FAO-t segítik nemes törekvéseiben.
Kelt a Vatikánban, 2026. október 12-én.
XIV. LEÓ PÁPA
forrás: Bollettino
kép: Kanizsa Médiaház
