Az alábbiakban közzétesszük XIV. Leó pápa videóüzenetének szövegét, amelyet az október 25. és 27. között Assisiben zajló „Fegyvertelen és lefegyverző béke” nemzetközi találkozó résztvevőihez intézett:

Kedves testvéreim!

Negyven évvel az 1986. október 27-i békéért tartott imanap után gyűltetek össze Assisiben. Ezt az eseményt Szent II. János Pál pápa hívta életre, aki ebből az alkalomból hangsúlyozta azt a belső kapcsolatot, amely a hiteles vallásosságot a béke iránti élénk fogékonysággal összeköti.

Szívélyesen köszöntöm a pátriárkákat és a vallási vezetőket, akik közül sokan az évek során aktívan részt vettek az egymást követő különböző imanapokon és párbeszédeken. Szeretettel köszöntöm Felice Accrocca érseket, az assisi egyház pásztorát, a ferences családokat és mindazokat, akik egybegyűltek. Nagyon szerettem volna veletek lenni Szent Ferenc sírjánál ezen a fontos évfordulón, hogy láthassam az arcotokat, és együtt tehessünk szép tanúságot arról, hogy testvérekként élni máris lehetséges!

Köszönetet mondok a Vallásközi Párbeszéd Dikasztériumának és a Szent Egyed közösségnek, amiért elkötelezetten követték ezt az elődeim által kijelölt utat. Vigasztalással tölt el az elmúlt években megtett hosszú és hűséges út, amely bőséges gyümölcsöt hozott. Ferenc pápa az 1986. októberi felejthetetlen napról így nyilatkozott: „Nem maradhatott, s nem is volt szabad, hogy elszigetelt esemény maradjon. Ti folytattátok ezt az utat, és még nagyobb lendületet adtatok neki.” [1]

Valóban, Szent II. János Pál pápa az első történelmi találkozót követően arra hívott fel, hogy „továbbra is Assisi szellemében éljünk”. [2] Akkoriban a „hidegháború” kora volt ez, a maitól gyökeresen eltérő környezet. 1989 után nem kevesen állították, hogy a globalizáció stabil békét biztosít majd a világnak. Sajnos, ahogyan a Magnifica humanitas enciklikámban írtam: „szinte vakon a piacokra bízták a jólét, a demokrácia és a stabilitás megteremtésének képességét, miközben a valóságban a globalizáció nem hozott magával automatikusan egységet és békét, hanem fundamentalista, identitásalapú és nacionalista reakciókat váltott ki” (Magnifica humanitas enciklika, 201.).

Ebben a kontextusban „aggasztó módon rehabilitálták a háborút, mint a nemzetközi politika eszközét” (uo., 190). Ezzel elárulva a huszadik század emlékét és milliónyi emberélet hiábavaló mészárlását, ismét – amint azt a Katolikus Egyház Katekizmusa is megfogalmazza – „a fegyverek felhalmozása sokak számára paradox módon az esetleges ellenfelek háborútól való elrettentésének eszközének tűnik. Ők ebben látják a nemzetek közötti béke biztosításának leghatékonyabb módját” (2315. sz.). Éppen a hatalom kultúrájának ezen korszakában van szükség Assisi szellemének növekedésére, amely elutasítja a háború vallási legitimálását, és amely a közvetítés és a párbeszéd szelleme, a szemlélődő megtapasztalás és a békés jövőért végzett teremtő cselekvés. Igen, mert a békének újra a népek közös eszményévé kell válnia, azzá a csillaggá, amely minden döntésünket irányítja, az igazságtalanságot leleplező mércévé, minden nép közös horizontjává.

Mindenütt a békét kell újjáépítenünk, nem pedig újabb háborúkat előkészítenünk! A háborút soha nem lehet Isten nevében vívni! Számunkra, hívők számára „a vallás nevében harcolni valójában magát a vallást sújtja” (Magnifica humanitas, 223.). Nincs szent háború: csak a béke szent!

Éppen ezért az Assisiben, a béke közös keresésében megkezdett út mindenekelőtt az imádság útja. Az imádság gyengének tűnhet a világ hatalmai előtt, de ez a hívők alázatos ereje. Istenhez fordulunk, aki a békét ajándékozza: érintse meg azok szívét, akik háborút és terrorizmust akarnak. És ne feledjük: soha nem imádkozunk hiába!

Az imádság az Istennel, az emberekkel és minden teremtménnyel való párbeszéd iskolája. Gondoljunk Szent Ferencre, akiről halálának nyolcszázadik évfordulóján emlékeztünk meg. A világnak szüksége van a párbeszédre. Az assisi út arra kötelezi a vallási vezetőket, hogy erősítsék a párbeszéd légkörét a hívők között és a társadalomban, hogy az arrogancia nyelvét felváltsa a béke, a tárgyalás és a megértés nyelve. Ez „fokozatosan eltávolíthatja az emberiséget az erőszak ördögi köréből” (uo., 221.).

Testvéreim, imáink nyerjék el Istentől a vágyott békét a világ minden országának! Ő tegyen minket békéjének fegyvertelen eszközeivé. „Boldogok, akik békét teremtenek, mert Isten fiainak hívják majd őket.” (Mt 5,9)

[1] Ferenc pápa, Beszéd a Nemzetközi Béketalálkozó résztvevőihez, 2013. szeptember 30.

[2] Vö. Szent II. János Pál, Beszéd a nem keresztény vallások képviselőiből álló csoport előtt, 1986. október 29.

forrás: Bollettino
kép: Vatican News