A ma délelőtti általános audienciát 10 órakor tartották a Szent Péter téren, ahol a Szentatya, XIV. Leó zarándokok és hívek csoportjaival találkozott Olaszországból és a világ minden tájáról.

Olasz nyelvű beszédében a pápa – folytatva a jubileumi év során végigkísérő katekézissorozatot, „Jézus Krisztus a mi reménységünk” címmel – Jézus húsvétjáról  elmélkedett. „Lélekben elment, hogy a börtönben lévő lelkeknek is hirdesse az igét.” (1Pét 3,19)

Miután a Szentatya összefoglalta katekézisét a különböző nyelveken, különleges üdvözlő szavakat intézett a jelenlévő hívekhez. Ezután felhívással fordult a hívekhez, arra buzdítva, hogy október hónap minden napján imádkozzák a Szent Rózsafüzért a békéért.

Az általános audiencia a Pater Noster és az apostoli áldás elmondásával ért véget.

A Szentatya köszöntése a VI. Pál teremben az általános audiencia előtt

Egy áldás mindannyiotoknak!

Utána itt a kivetítőn megnézhetitek az audienciát, vagy egyébként, ha szeretnétek, elmehettek, de az időjárásra gondolva helyes döntés volt idejönni, mielőtt az általános audiencia elkezdődik.

Így hát megáldom mindannyiotokat, akik ma reggel eljöttetek. Nagyon örülök, hogy veletek lehetek, köszönöm, hogy itt vagytok! Jelenleg kint süt a nap, de esőt jósolnak, ezért szeretnénk, ha bent maradnátok. Így hát, anélkül, hogy tovább húznám az időt, Isten áldását adim mindannyiotokra, és az Úr adjon nektek békét a szívetekben. Köszönöm!

Kedves testvéreim, jó reggelt!

Ma is a nagyszombat misztériumán elmélkedünk. Ez a húsvéti misztérium napja, amelyen minden mozdulatlannak és csendesnek tűnik, miközben a valóságban egy láthatatlan üdvösségmű valósul meg: Krisztus leszáll az alvilág birodalmába, hogy elhozza a feltámadás hirdetését mindazoknak, akik a sötétségben és a halál árnyékában voltak.

Ez az esemény, amelyet a liturgia és a hagyomány ránk hagyományozott, Isten emberiség iránti szeretetének legmélyebb és legradikálisabb gesztusát jelenti. Valójában nem elég azt mondani vagy hinni, hogy Jézus meghalt értünk: fel kell ismerni, hogy szeretetének hűsége ott akart megkeresni minket, ahol mi magunk is elvesztünk, ahová csak a sötétség birodalmán áthatolni képes fény ereje juthat el.

A bibliai felfogás szerint az alvilág nem annyira egy hely, mint inkább egy egzisztenciális állapot: az az állapot, amelyben az élet ereje megfogyatkozik, és fájdalom, magány, bűntudat, Istentől és másoktól való elszakadás uralkodik. Krisztus is ebbe a mélységbe ér el bennünket, átlépve a sötétség eme országának kapuján. Mintegy belép a halál házába, hogy kiürítse azt, hogy kiszabadítsa lakóit, egyenként kézen fogva őket. Ez egy olyan Isten alázata, aki nem áll meg bűneink előtt, aki nem rettent meg az ember végsőkig menő elutasításától.

Péter apostol első levelének az imént hallott rövid szakaszában arról beszél, hogy a Szentlélekben életre keltett Jézus elment, hogy az üdvösséget hirdesse „a fogságban lévőknek is” (1Pét 3,19). Ez az egyik legmegrendítőbb kép, amelyet nem a kanonikus evangéliumokban, hanem egy apokrif szövegben, a Nikodémus evangéliumában találunk kidolgozva. E hagyomány szerint Isten Fia a legsűrűbb sötétségbe hatolt, hogy elérje az utolsó testvéreit is, hogy oda is elvigye világosságát. Ebben a gesztusban benne van a húsvéti igehirdetés minden ereje és gyengédsége: a halál soha nem az utolsó szó.

Szeretteim, Krisztusnak ez a leszállása nem csak a múltról szól, hanem mindannyiunk életét érinti. Az alvilág nemcsak azoknak az állapotát jelenti, akik meghaltak, hanem azokét is, akik a gonoszság és a bűn miatt tapasztalják a halált. Ez a magány, a szégyen, az elhagyatottság, az élet fáradtságának mindennapi pokla is. Krisztus belép mindezekbe a sötét valóságokba, hogy tanúságot tegyen nekünk az Atya szeretetéről. Nem azért, hogy ítélkezzen, hanem hogy megszabadítson. Nem azért, hogy hibáztasson, hanem hogy megmentsen. Csendesen, lábujjhegyen teszi ezt, mint aki egy kórházi szobába lép, hogy vigaszt és segítséget nyújtson.

Az egyházatyák rendkívüli szépségű oldalakon, találkozásként írják le ezt a pillanatot: Krisztus és Ádám találkozását. Egy találkozás, amely szimbolikus az Isten és az ember közötti minden lehetséges találkozásra. Az Úr leszáll oda, ahova az ember félelmében elbújt, és nevén szólítja, kézen fogja, felemeli, és visszavezeti a fénybe. Teszi ezt teljes hatalommal, de ugyanakkor végtelen szelídséggel, mint egy apa a fiával, aki attól fél, hogy már nem szeretik.

A feltámadás keleti ikonjain Krisztus az alvilág kapuját áttörve, karjait kinyújtva, Ádám és Éva csuklóját megragadva jelenik meg. Nem csak önmagát menti meg, nem egyedül tér vissza az életbe, hanem magával viszi az egész emberiséget. Ez a Feltámadott igazi dicsősége: ez a szeretet ereje, ez az Isten szolidaritása, aki nem nélkülünk, hanem csak velünk együtt akar üdvözülni. Egy Isten, aki nem támad fel másként, mint úgy, hogy átöleli nyomorúságainkat és felemel minket egy új életre.

A nagyszombat tehát az a nap, amikor az ég a legmélyebben látogatja meg a földet. Ez az az idő, amikor az emberi történelem minden szegletét megérinti a húsvét fénye. És ha Krisztus ennyire le tudott szállni, akkor semmi sem maradhat ki az ő megváltásából. Még az éjszakáink sem, még a legősibb bűneink sem, még a szétszakadt kötelékeink sem. Nincs olyan romlott múlt, nincs olyan kompromittált történelem, amelyet nem érintene meg az irgalom.

Kedves testvéreim, Isten számára a leszállás nem vereség, hanem szeretetének beteljesedése. Nem kudarc, hanem az az út, amelyen keresztül megmutatja, hogy nincs olyan hely, amely túl messze lenne, nincs olyan szív, amely túlságosan el lenne zárva, nincs olyan sír, amely túlságosan le lenne zárva az ő szeretete számára. Ez vigasztal bennünket, ez tart meg bennünket. És ha időnként érezzük, hogy a mélypontra jutottunk, emlékezzünk: ez az a hely, ahonnan Isten képes elkezdeni az új teremtést. Egy olyan teremtés, amely felemelt emberekből, megbocsátott szívekből, letörölt könnyekből áll. A nagyszombat az a csendes ölelés, amellyel Krisztus az egész teremtést az Atyának ajándékozza, hogy visszahelyezze azt üdvösségtervébe.

Üdvözletek

Szívélyesen köszöntöm a francia nyelvű zarándokokat, különösen a szenegáli, kanadai, belga és francia híveket. A nagyszombatot beborító csend termékenységével szembesülve tanuljunk meg helyet adni neki az életünkben, mert a csend kedvez annak, hogy Krisztus üdvözítő műve lelkünkben kibontakozzék. Isten áldjon meg benneteket.

Örömmel üdvözlöm ma reggel az angol nyelvű zarándokokat és látogatókat, különösen azokat, akik Angliából, Skóciából, Írországból, Észak-Írországból, Dániából, Dél-Afrikából, Ugandából, Ausztráliából, Új-Zélandról, Bangladesből, Indiából, Indonéziából, Malajziából, Katarból, a Fülöp-szigetekről, Vietnamból, Kanadából és az Amerikai Egyesült Államokból érkeztek. Imádságos jókívánságaimmal, hogy a jelenlegi Remény Jubileuma számotokra és családjaitoknak kegyelem és lelki megújulás ideje legyen, mindnyájatokra kérem Urunk Jézus Krisztus örömét és békéjét.

Kedves német nyelvű testvéreim, amikor átlépünk a Szent Kapun, arra emlékeztetjük magunkat, hogy Krisztusban átmentünk a halálból az életbe. Újítsuk meg ezt a hitünket a Feltámadottban, aki világosságával beragyogja e világ és szívünk sötétségét.

Üdvözlöm a spanyol nyelvű zarándokokat. Kedves testvéreim, ha néha úgy érezzük, hogy elértük a mélypontot, emlékezzünk arra, hogy ez az a hely, ahonnan Isten új teremtést tud elindítani, amely megbocsátást nyert szívekből épül. Isten áldjon meg benneteket. Nagyon köszönöm.

Szívélyes üdvözletemet küldöm a kínaiul beszélő híveknek. Kedves testvéreim, arra buzdítalak benneteket, hogy tegyetek buzgó és derűs tanúságot a keresztény életről, amelyet az Isten és a felebarát iránti szeretet éltet. Áldásomat adom mindenkinek.

Köszöntöm a Portugáliából és Brazíliából érkezett zarándokokat és a mai audiencián jelenlévő portugál nyelvű híveket. A Feltámadott Úr soha nem szűnik meg keresni minket, és amikor a sötétség foglyai vagyunk, örömmel vezet vissza az élet világosságára. Kedves testvéreim, a mi időnkben, a gyilkos gyűlölet romjai között legyünk Jézus szeretetének hordozói, amely megvilágosítja és felemeli az emberiséget. Isten áldjon meg benneteket.

Üdvözlet az arabul beszélő híveknek. Kedves diákok, az új tanév kezdetén arra hívlak benneteket, hogy őrizzétek meg hiteteket és gyarapodjatok a tudásban, egy jobb jövő érdekében, amelyben az emberiség élvezheti a békét és a nyugalmat. Az Úr áldjon meg mindannyiotokat és óvjon meg mindig minden bajtól és rossztól.

Szívélyesen köszöntöm a lengyeleket, különösen a Gdański főegyházmegye zarándokait a metropolita érsekkel és a segédpüspökökkel, akik hálát adnak az egyházmegye centenáriumáért, valamint a Drohiczyni egyházmegye zarándokait püspökükkel. Isten irgalmassága megnyilvánult az Önök szülőföldjén. Éltesse folyamatosan hiteteket, reményeteket és szereteteteket, amelyek az Úrral való találkozásból fakadnak a húsvéti misztériumban, különösen a szentségekben. Szívemből áldalak benneteket.

Szívélyes üdvözletemet küldöm a román és magyar nyelvű híveknek, különösen a Máramarosi görögkatolikus egyházmegye híveinek, valamint a romániai szenátorok, jogászok, tanárok és a romániai civil társadalom képviselői küldöttségének. Péter és Pál apostolok városában tett látogatásotok erősítse meg bennetek a hitet, hogy családotokban és a társadalomban még hitelesebb tanúi legyetek az evangéliumnak. Áldásom mindnyájatokra.

Szívélyes üdvözletet intézek a szlovákul beszélő hívekhez. Különösen a Szlovák Köztársaság Fegyveres Erők és Fegyveres Testületek Ordinariátusa 19. zarándoklatának résztvevőihez, a plébániai csoportokkal együtt. Kedves testvéreim, a jubileumi évben azért jöttetek ide, hogy átlépjétek a Szent Kapukat. Kívánom, hogy legyetek bátor tanúi a remény evangéliumának abban a környezetben, amelyben éltek és dolgoztok. Örömmel adom át az apostoli áldást nektek, szolgálatotokra és szeretteiteknek hazátokban. Dicsértessék Jézus Krisztus!

KÖZLEMÉNY

Kedves testvéreim, a most közelgő október hónapot az Egyházban különösen a Szent Rózsafüzérnek szenteljük. Ezért mindenkit arra hívok, hogy az elkövetkező hónap minden napján imákozza a rózsafüzért a békéért, személyesen, a családban és a közösségben.

A Vatikánban szolgálatot teljesítőket is meghívom, hogy minden nap 19 órakor a Szent Péter-bazilikában végezzék ezt az imát.

Különösen október 11-én, szombaton 18 órakor, a Szent Péter-téren, a Mária-lelkiség jubileumi virrasztásán, a II. Vatikáni Zsinat megnyitásának évfordulójára is emlékezve, együtt fogjuk imádkozni.

* * *

Szívélyesen üdvözlöm az olasz nyelvű zarándokokat. Szeretettel üdvözlöm a szerzetesi intézeteket, különösen a Claver Szent Péter Missziós Nővéreit, akik most ünneplik általános káptalanjukat, a Jézus és Mária Szent Szíve Ferences Nővéreit, az Elhagyott Idősek Kis Nővéreit, a San Miniató-i egyházmegye szerzeteseit és az Urunk Jézus Krisztus Szent Sebeiről nevezett Kongregáció szerzeteseit. Kedves testvéreim és nővéreim, arra bátorítalak benneteket, hogy újítsátok meg a boldogságok szellemét, hogy mindenhová elvigyétek az üdvösség örömhírét.

Köszöntöm a sok plébániai csoportot, különösen Grossetóból, Apriliából, Montoróból, Istranából és Morganóból, valamint Serramazzoniból és Zoccából érkezett plébániai csoportokat, továbbá az Európai Fogorvosi Kongresszust, a Római Tenisz Társaság és a Modenai Katonai Akadémia résztvevőit.

Végül gondolataim a fiatalokra, a betegekre és az ifjú házasokra fordulnak. A Jézussal való barátság legyen számotokra örömforrás, minden döntésetekhez inspiráció, vigasz a szenvedés és a megpróbáltatás pillanataiban. Áldásomat adom mindannyiótoknak!

 

forrás: Bollettino
kép: Vatican Media