Ma reggel 10 órakor a Szent Péter téren került sor a jubileumi audienciára, amelynek során XIV. Leó pápa találkozott zarándokcsoportokkal és hívőkkel.

Olasz nyelvű beszédében a pápa elmélkedését a „Remélni azt jelenti, hogy ásni, Heléna császárné” (Mt 13,44) témára összpontosította.

Miután összefoglalta katekézisét a különböző nyelveken, a Szentatya külön üdvözölte a jelen lévő híveket.

A jubileumi audienciát az Úr imájának elmondásával és apostoli áldással zárták.

Katekézis 1. – Remélni azt jelenti, hogy ásni, Heléna császárné

Kedves testvéreim, jó reggelt!

Üdvözöllek mindannyiótokat, zarándokokat, akik sokféle helyről érkeztetek Rómába. Ebben a történelemmel gazdag városban megerősödhetünk a hitben, a szeretetben és a reményben. Ma a remény egy különleges aspektusára fogunk összpontosítani.

Egy emlékezéssel szeretném kezdeni: gyermekkorunkban különleges varázsa volt annak, hogy a kezünket a földbe dugtuk. Emlékszünk rá, és talán még ma is megfigyeljük: jót tesz nekünk, ha figyeljük a gyermekek játékát! Ásni a földben, megtörni a világ kemény kérgét, és megnézni, mi van alatta…

Amit Jézus a szántóföldben talált kincsről szóló példabeszédében elmond (vö. Mt 13,44), az már nem gyerekjáték, mégis ugyanaz az örömteli meglepetés. És az Úr azt mondja nekünk: ilyen az Isten országa. Sőt: így találjuk meg Isten országát. A remény újra felcsillan, amikor ásunk és feltörjük a valóság kérgét, a felszín alá merülünk.

Ma szeretném emlékeztetni önöket arra, hogy amint megkapták a szabadságot, hogy nyilvánosan keresztényként éljenek, Jézus tanítványai elkezdtek kutatni, különösen azoknak a helyeknek a környékén, ahol Jézus szenvedett, meghalt és feltámadt. A keleti és nyugati hagyomány Flavia Julia Helena, Konstantin császár anyját említi ezeknek a kutatásoknak a lelkeként. Egy kereső nő. Egy ásó nő. A reményt felkeltő kincs valójában Jézus élete: nyomába kell eredni.

Mennyi mindent megtehetett volna még egy császárné! Milyen nemes helyeket preferálhatott volna Jeruzsálem külvárosánál. Mennyi udvari élvezetet és kitüntetést. Mi is, testvérek és nővérek, berendezkedhetünk az elért pozíciókbaban és kisebb-nagyobb gazdagságban, amely biztonságot ad nekünk. Így elveszítjük azt az örömöt, amit gyermekkorunkban éreztünk, azt a vágyat, hogy ássunk és feltaláljunk, ami minden napot újjá tesz. A „feltalálni” – tudjátok – latinul azt jelenti „találni”. Heléna nagy „találmánya” a Szent Kereszt megtalálása volt. Itt a rejtett kincs, amiért mindent el kell adni! Jézus keresztje az élet legnagyobb felfedezése, az az érték, amely minden értéket megváltoztat.

Heléna ezt talán azért tudta megérteni, mert hosszú ideig hordozta a saját keresztjét. Nem az udvarba született: állítólag szerény származású fogadós volt, akibe a későbbi Constantinus beleszeretett. Feleségül vette, de hatalmi számításai miatt nem habozott megtagadni őt, és ezzel évekre elidegenített fiától, Konstantintól. Amikor császár lett, maga Constantinus okozott neki nem kevés fájdalmat és csalódást, de Heléna mindig is önmaga volt: egy kereső nő. Elhatározta, hogy keresztény lesz, és mindig is gyakorolta a szeretetet, soha nem feledve az alázatosokat, akiktől ő maga is származott.

Az ilyen méltóság és lelkiismereti hűség, kedves testvérek, ma is megváltoztatja a világot: közelebb visz a kincshez, mint a földműves munkája. Az ember szívének művelése erőfeszítést igényel. Ez a legnagyobb munka. De az ásással az ember megtalálja, az alászállással egyre közelebb kerül ahhoz az Úrhoz, aki levetkőzte magát, hogy hasonlóvá tegye magát hozzánk. Az Ő Keresztje a mi földünk kérge alatt van.

Büszkén sétálhatunk, szórakozottan tapsova a lábunk alatt rejlő kincset. Ha ehelyett olyanok leszünk, mint a gyermekek, akkor egy másik királyságot, egy másik erős ismerünk meg. Isten mindig alattunk van, hogy felemeljen minket.

—

Üdvözletek

Szívélyesen üdvözlöm a francia nyelvű népet, különösen a Szenegálból érkezett zarándokokat, akiket Monsignore Paul Abel Mamba püspök kísért, és azokat, akik Franciaországból érkeztek. Testvéreim, az Úr arra hív bennünket, hogy a gyermekek egyszerűségével lépjünk be az ő országába, kérjünk tőle ma kegyelmet, hogy olyanok legyünk, mint ők. Isten áldjon meg benneteket!

Üdvözlöm az angol nyelvű zarándokokat és látogatókat, akik részt vesznek a mai audiencián, különösen az ugandai és az amerikai csoportokat. Imádkozom, hogy ez a jubileum a lelki megújulás ideje legyen, újraélesztve reményünket bűneink bocsánatára, Isten kegyelmének segítségére és az örök életre. Mindannyiótokra és családjaitokra Jézus Krisztus erejét és békéjét kérem. Isten áldjon benneteket!

Kedves német ajkú testvéreim, jubileumi zarándoklatotok a kereszt jelképe alatt zajlik, amellyel Krisztus legyőzte a gonoszt. Tartsuk mindig életünk középpontjában reménységünknek ezt a jelképét, amely Krisztustól, a mi Megváltónktól származik.

Szeretettel üdvözlöm a spanyol nyelvű zarándokokat, különösen a Spanyolországból és Latin-Amerikából érkezett csoportokat. Arra buzdítom önöket, hogy mindig legyenek kereső magatartásban, hogy megtalálhassuk azt a kincset, amelyet Isten kínál nekünk. Az Úr áldja önöket. Nagyon köszönöm.

* * *

Szívélyesen üdvözlöm az olasz nyelvű híveket, különösen a következő egyházmegyék híveit: Ascoli Piceno, San Benedetto del Tronto-Ripatransone-Montalto, Őexcellenciája Giampiero Palmieri érsekkel; Sant’Angelo dei Lombardi-Conza-Nusco-Bisaccia, Őexcellenciája Pasquale Cascio érsekkel; Lodi, Őexcellenciája Maurizio Malvestiti püspökkel. Remélem, hogy a jubileumi zarándoklatotok inspiráció forrása lesz, és erősíti a vágyat, hogy a keresztény remény és öröm hordozói legyetek az egyházban és a társadalomban.

Ezután köszöntöm a plébániai csoportokat, különösen a Ruvo di Puglia, Archi és Francavilla in Sinni plébániákat; valamint az Ente Formedil Italia és az Edizioni Frate Indovino plébániákat.

Végezetül gondolataim a betegekre, a friss házasokra és a fiatalokra irányulnak, akik közül szeretettel köszöntöm a seregnói Marcello Candia Intézet diákjait, a varesei cserkészeket, valamint az agropoli és padovai cserkészeket. A holnaputáni liturgikus ünnep, a Boldogságos Szűz Mária születése azt sugallja, hogy arra buzdítsalak benneteket, hogy Máriához hasonlóan mindig az Úr ösvényein járjatok.

Áldásom mindenkinek!

forrás: Bollettino
fotó: Vatican Media