A ma délelőtti általános kihallgatásra 10 órakor került sor a Szent Péter téren, ahol XIV. Leó pápa az Olaszországból és a világ minden tájáról érkezett zarándokcsoportokkal és hívekkel találkozott.

Olasz nyelvű beszédében a pápa katekézisét a következő témának szentelte: „A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai: a Lumen gentium dogmatikus konstitúció. Életszentség és evangéliumi tanácsok az Egyházban” (Szentírási olvasmány: 1Tessz 4,1–3).

Miután különböző nyelveken összefoglalta tanítását, a Szentatya külön köszöntötte a jelen lévő híveket. Ezt követően felhívást tett a Közel-Keleten és az egész világon tapasztalható feszült órák miatt, sürgetve, hogy imádsággal kísérjék e kényes diplomáciai munka idejét.

XIV. Leó emellett megújította felhívását a békéért végzett imavirrasztásra, melyet a Szent Péter-bazilikában tartanak 2026. április 11-én, szombaton.

Az általános kihallgatás a Pater noster elmondásával és az apostoli áldással zárult.

A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai. II. A Lumen gentium dogmatikus konstitúció. 7. Életszentség és evangéliumi tanácsok az Egyházban

Kedves testvéreim, jó reggelt és Isten hozott benneteket!

A II. Vatikáni Zsinat Egyházról szóló, Lumen gentium (LG) kezdetű konstitúciója egy teljes fejezetet, az ötödiket szenteli az összes hívő életszentségre szóló egyetemes meghívásának: mindannyian arra hivattunk, hogy Isten kegyelmében éljünk, gyakoroljuk az erényeket és Krisztushoz alakuljunk. Az életszentség a zsinati konstitúció szerint nem kevesek kiváltsága, hanem olyan ajándék, amely minden megkereszteltet kötelez, hogy törekedjen a szeretet tökéletességére, azaz az Isten és a felebarát iránti szeretet teljességére. A szeretet ugyanis az életszentség szíve, melyre minden hívő meghívást kapott: ez az erény, melyet az Atya áraszt belénk Fia, Jézus által, »irányítja, formálja és célhoz vezeti az életszentség minden eszközét« (LG 42). Az életszentség legmagasabb foka – miként az Egyház kezdetén – a vértanúság, »a hitnek és a szeretetnek ez a legfőbb bizonyságtétele« (LG 50). Ezért a zsinati szöveg tanítja, hogy minden hívőnek készen kell állnia Krisztus megvallására akár a vérontásig is (vö. LG 42), amint ez mindig történt, és ma is történik. A tanúságtételre való e készség valósul meg minden alkalommal, amikor a keresztények a hit és a szeretet nyomait hagyják a társadalomban, elköteleződve az igazságosság mellett.

Minden szentség – kiváltképpen az Eucharisztia – olyan táplálék, amely növeli az életszentséget, s minden embert Krisztushoz, az életszentség mintájához és mértékéhez hasonít. Ő szenteli meg az Egyházat, melynek Feje és Pásztora: ebből a távlatból az életszentség az Ő ajándéka, mely akkor mutatkozik meg mindennapi életünkben, amikor örömmel befogadjuk Őt, és készséggel válaszolunk rá. E tekintetben Szent VI. Pál az 1965. október 20-i általános kihallgatáson emlékeztetett: az Egyház, hogy hiteles legyen, azt kívánja, hogy minden megkeresztelt »szent legyen, vagyis valóban az ő méltó, erős és hűséges gyermeke«. Ez belső átalakulásként valósul meg, mely által minden ember élete a Szentlélek erejéből Krisztushoz hasonul (vö. Róm 8,29; LG 40).

A Lumen gentium a katolikus Egyház életszentségét annak konstitutív jellemzőjeként írja le, melyet hitben kell elfogadnunk, amennyiben az Egyházat »fogyatkozhatatlanul szentnek« (LG 39) hisszük. Ez nem azt jelenti, hogy az Egyház már most teljes és tökéletes módon szent, hanem azt, hogy hivatása ezen isteni ajándékot igazolni az örök cél felé tartó zarándokútja során, miközben »a világ üldözései és Isten vigasztalásai közepette« halad (Szent Ágoston, De civ. Dei 18, 51, 2; LG 8). A bűn szomorú valósága az Egyházban – vagyis mindannyiunkban – arra hív mindenkit, hogy életének komoly megjobbítására törekedjen, rábízva magát az Úrra, aki megújít minket a szeretetben. Éppen ez a végtelen kegyelem, mely megszenteli az Egyházat, bíz ránk nap mint nap teljesítendő küldetést: saját megtérésünk feladatát. Az életszentségnek tehát nem csupán gyakorlati jellege van – mintha redukálható lenne egy bármilyen nagyívű etikai elkötelezettségre –, hanem a keresztény élet lényegét érinti, személyes és közösségi szinten egyaránt.

Ebből a szempontból döntő szerep hárul a megszentelt életre, mellyel a zsinati konstitúció a hatodik fejezetben foglalkozik (vö. 43–47. pont). Isten szent népén belül ez a történelem »itt és mostjában« megélt új világ prófétai jele. Valóban, Isten országának – mely már jelen van az Egyház misztériumában – jelei azok az evangéliumi tanácsok, melyek alakot adnak a megszentelt élet minden formájának: a szegénység, a tisztaság és az engedelmesség. Ez a három erény nem a szabadságot béklyóba verő előírás, hanem a Szentlélek felszabadító ajándéka, melyek által egyes hívek teljesen Istennek szentelik magukat. A szegénység a Gondviselésre való teljes hagyatkozást fejezi ki, megszabadítva a számítgatástól és a haszonleséstől; az engedelmesség modellje Krisztus önátadása az Atyának, mely megszabadít a gyanakvástól és a hatalomvágytól; a tisztaság pedig az osztatlan és tiszta szív felajánlása a szeretetben, Isten és az Egyház szolgálatára.

Ezen életstílushoz alakulva a megszentelt életű személyek az egész Egyház életszentségre szóló egyetemes meghívásáról tanúskodnak, a radikális Krisztus-követés formájában. Az evangéliumi tanácsok a Krisztus életében való teljes részvételt nyilvánítják ki, egészen a keresztig: hiszen éppen a Megfeszített áldozata által nyerünk mindannyian megváltást és szentelődünk meg! E titkot szemlélve tudjuk, hogy nincs olyan emberi tapasztalat, melyet Isten meg ne váltana: még a szenvedés is – ha az Úr szenvedésével egyesülve éljük meg – az életszentség útjává válik. Az életet megtérítő és átalakító kegyelem így megerősít minket minden próbatételben, s célként nem egy távoli ideált mutat fel, hanem a találkozást Istennel, aki szeretetből emberré lett. A Szűzanya, a megtestesült Ige minden szent Anyja, támogassa és oltalmazza mindenkor utunkat!

Köszöntések

Szívből üdvözlöm a francia nyelvű zarándokokat, különösen a Franciaországból érkezőket: a különböző plébániák híveit és a katolikus iskolák növendékeit; valamint a Belgiumból és Svájcból érkező zarándokokat. Legyetek a szeretet és a béke örömteli tanúi, melyekre a világnak oly nagy szüksége van! Isten áldjon meg benneteket!

Üdvözlöm a mai kihallgatáson részt vevő angol nyelvű zarándokokat és látogatókat, különösen az Angliából, Írországból, Nigériából, Ausztráliából, a Fülöp-szigetekről, Vietnámból és az Amerikai Egyesült Államokból érkezett csoportokat. A feltámadott Krisztus örömében kérve kérem reátok és családjaitokra az Atyaisten szerető irgalmát. Az Úr áldjon meg mindnyájatokat, és az Ő békéje legyen veletek!

Kedves német nyelvű testvéreim! Ezekben a napokban hálát adunk Istennek megváltásunk ajándékáért, hiszen Krisztus keresztáldozata által üdvözültünk és megszentelődtünk. Szeretetétől megerősödve és a feltámadás biztos reményében akarjuk követni az Urat, és Megváltónkként megvallani Őt az emberek előtt.

Szívből üdvözlöm a spanyol nyelvű zarándokokat. Kérjük a Boldogságos Szűz Máriát, a Mindenszentek Királynőjét, járjon közben értünk, hogy állhatatosak és örömteliek maradjunk az életszentség útján, nap mint nap tanúságot téve a feltámadott Krisztusba vetett hitünkről. Isten áldjon meg benneteket! Köszönöm szépen!

Szívből üdvözlöm a kínai nyelvű híveket. Kedves testvéreim! Lehívom mindannyiótokra a kegyelem és a béke azon ajándékait, melyek Krisztus feltámadásából fakadnak. Szívből áldalak meg benneteket!

Kedves portugál nyelvű testvéreim, Isten hozott benneteket! Külön köszöntöm a portugáliai Vila Flor fiatal cserkészeit. Szent Carlo Acutis mondta: »A napon lebarnulunk, az Eucharisztia előtt azonban szentté válunk!« Menjetek tehát a feltámadott Jézushoz, és fűzzétek szorosabbra barátságotokat Vele: keressétek Őt minden vasárnap, térjetek be Hozzá a templomba, fogadjátok be Lelkének ajándékát, és őrizzétek meg mindenkor az Ő békéjét! Az Úr áldjon meg benneteket és családjaitokat!

Köszöntöm az arab nyelvű híveket. Jézus feltámadásával a rossznak nincs többé hatalma rajtunk, a halál pedig az új élet kezdetére nyíló átmenetté vált. Áldott Húsvétot kívánok mindannyiótoknak!

Szeretettel köszöntöm a lengyeleket. A feltámadott Krisztus örömet és reményt hoz minden embernek. A rossz és a halál felett aratott győzelme adjon bátorságot – különösen a fiataloknak –, hogy hűségesen kövessék az evangéliumi tanácsokat, kiváltképpen a megszentelt élet különféle formáira szóló hivatás útján. Mindannyiótokra áldásomat adom!

FELHÍVÁS

A Közel-Keletet és az egész világot érintő, az elmúlt órákban kialakult nagy feszültség után megelégedéssel és az élő remény jeleként fogadom a kéthetes, azonnali fegyverszünet bejelentését. Csak a tárgyalásokhoz való visszatérés útján juthatunk el a háború végéhez.

Buzdítok mindenkit, hogy imádsággal kísérje ezt a kényes diplomáciai munka idejét, abban a reményben, hogy a párbeszédre való készség eszközzé válik a világ többi konfliktusának megoldásához is.

Ismételten hívok mindenkit: csatlakozzanak hozzám a békéért végzett imavirrasztáson, melyet itt, a Szent Péter-bazilikában tartunk április 11-én, szombaton.

* * *

Szeretettel köszöntöm az olasz nyelvű zarándokokat. Külön is köszöntöm a Milánói Főegyházmegye fiataljait, akik azért jöttek Rómába, hogy hitoktatási felkészülésüket az apostolok sírjánál tett hitvallással koronázzák meg; a Trevisói Egyházmegye bérmálkozóit, valamint a cremonai misztagógiában részt vevő fiatalokat. Kedves fiatalok, tegyetek tanúságot fiatal korotok lelkesedésével és nagylelkűségével az evangélium iránti hűségről, követve mindenkor Krisztust, az Utat, az Igazságot és az Életet!

Végül gondolattal fordulok a betegekhez, az ifjú házasokhoz és a többi fiatalhoz, különösen az iskolás csoportokhoz, köztük a rieti-i Maraini Iskola növendékeihez. Buzdítok mindenkit: engedjék szívükben növekedni a húsvéti örömhír vigasztaló fényét.

Mindenkire áldásomat adom!

forrás: Bollettino
kép: Vatican Media