A ma délelőtti általános audienciára 10 órakor került sor a Szent Péter téren, ahol XIV. Leó pápa olaszországi és a világ minden tájáról érkezett zarándokcsoportokkal és hívőkkel találkozott.

Olasz nyelvű beszédében a pápa – folytatva „A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai” című katekézis-ciklusát – elmélkedését a következő témának szentelte: Lumen gentium dogmatikus konstitúció. Az Egyház mint látható és spirituális valóság (Szentírási szakasz: Ef 4,15-16).

Miután összefoglalta katekézisét a különböző nyelveken, a Szentatya külön köszöntötte a jelen lévő hívőket.

An általános audiencia a Miatyánk elimádkozásával és apostoli áldással zárult.

A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai. II. Lumen gentium dogmatikus konstitúció. 2. Az Egyház mint látható és spirituális valóság

Kedves testvéreim, jó reggelt és Isten hozott benneteket!

Ma tovább folytatjuk elmélyülésünket a Lumen gentium zsinati konstitúcióban, az Egyházról szóló dogmatikus konstitúcióban.

Az első fejezetben, ahol a szöveg mindenekelőtt arra a kérdésre keresi a választ, hogy mi az Egyház, „összetett valóságként” (8. pont) határozza meg azt. Most tegyük fel a kérdést: miben áll ez az összetettség? Valaki azt válaszolhatná, hogy az Egyház azért összetett, mert „bonyolult”, s így nehéz megmagyarázni; másvalaki pedig úgy gondolhatná, hogy komplexitása abból fakad, hogy kétezer éves történelemmel bíró intézmény, amelynek jellemzői minden más társadalmi vagy vallási alakulattól eltérnek. A latin nyelvben azonban a „complexa” szó inkább különböző aspektusok vagy dimenziók rendezett egységét jelzi ugyanazon valóságon belül. Ezért állíthatja a Lumen gentium, hogy az Egyház egy szervesen felépített szervezet, amelyben az emberi és az isteni dimenzió elválasztás és elkeveredés nélkül él együtt.

Az első dimenzió azonnal érzékelhető, hiszen az Egyház olyan férfiak és nők közössége, akik – a maguk értékeivel és gyarlóságaival együtt – osztoznak a keresztény lét örömében és fáradalmaiban, hirdetik az evangéliumot, és jellé válnak Krisztus jelenlétére, aki elkísér minket életutunkon. Ez a szempont azonban – amely az intézményi szervezetben is megnyilvánul – nem elegendő az Egyház valódi természetének leírásához, mivel az isteni dimenzióval is rendelkezik. Ez utóbbi nem valamiféle ideális tökéletességben vagy a tagok spirituális felsőbbrendűségében rejlik, hanem abban a tényben, hogy az Egyház Isten emberiségre vonatkozó, Krisztusban megvalósult szeretettervéből született. Az Egyház tehát egyszerre földi közösség és Krisztus misztikus teste, látható gyülekezet és spirituális misztérium, a történelemben jelen lévő valóság és a menny felé tartó zarándok nép (vö. LG 8; KEK 771).

Az emberi és az isteni dimenzió harmonikus egységet alkot anélkül, hogy az egyik elnyomná a másikat. Így az Egyház ebben a paradoxonban él: egyszerre emberi és isteni valóság, amely befogadja a bűnös embert, és elvezeti őt Istenhez.

Ezen egyházi létmód megvilágítására a Lumen gentium Krisztus életére utal. Valóban, akik Jézussal találkoztak Palesztina útjain, az Ő emberségét tapasztalták meg: a szemét, a kezét, a hangját. Akik úgy döntöttek, hogy követik Őt, azokat éppen befogadó tekintete, áldó kezének érintése, felszabadító és gyógyító szavai ösztönözték erre. Ugyanakkor azonban ezen Embert követve a tanítványok megnyíltak az Istennel való találkozásra is. Krisztus teste, arca, gesztusai és szavai ugyanis látható módon teszik jelenvalóvá a láthatatlan Istent.

Jézus valóságának fényében most visszatérhetünk az Egyházhoz: ha közelebbről szemléljük, egy hús-vér emberekből álló emberi dimenziót fedezünk fel benne; olyanokból, akik olykor az evangélium szépségét sugározzák, máskor viszont – mint mindenki más – esendőek és tévednek. Mindazonáltal éppen tagjain és korlátozott földi mivoltán keresztül nyilvánul meg Krisztus jelenléte és üdvözítő működése. Amint XVI. Benedek mondta: nincs ellentét az evangélium és az intézmény között, sőt, az Egyház struktúrái éppen „az evangélium megvalósítását és korunkban való konkretizálását” szolgálják (Beszéd a svájci püspökökhöz, 2006. november 9.). Nem létezik egy eszmei, tiszta, a földtől elszigetelt Egyház; csak Krisztus egyetlen, a történelemben megtestesült Egyháza van.

Ebben áll az Egyház szentsége: abban a tényben, hogy Krisztus benne lakozik, és továbbra is önmagát adja tagjainak kicsinysége és törékenysége által. Ezt a benne végbemenő szüntelen csodát szemlélve megértjük „Isten módszerét”: Ő a teremtmények gyöngeségén keresztül válik láthatóvá, így nyilatkoztatja ki önmagát és cselekszik folyamatosan. Ezért Ferenc pápa az Evangelii gaudium kezdetű buzdításában arra hív mindenkit: tanuljuk meg „levetni sarunkat a másik ember szent földje előtt (vö. Kiv 3,5)” (169. pont). Ez tesz képessé bennünket arra, hogy ma is építsük az Egyházat: nem csupán látható formáinak szervezésével, hanem az egymás közötti közösség és a tevékeny szeretet által emelve azt a lelki épületet, amely Krisztus teste.

A tevékeny szeretet ugyanis szüntelenül megszüli köztünk a Feltámadott jelenlétét. „Adja az ég – vallotta Szent Ágoston –, hogy mindenki egyedül a szeretetre figyeljen: egyedül ez győz le ugyanis mindent, és nélküle semmi sem ér semmit; bárhol is legyen, mindent magához vonz” (Serm. 354, 6, 6).

Köszöntések

Szeretettel köszöntöm a francia nyelvű híveket, különösen a franciaországi plébániákról és oktatási intézményekből érkezett zarándokokat. Kedves testvérek! Keresztségi elkötelezettségünkhöz híven törekedjünk arra, hogy nap mint nap építsük az Egyházat: ne csupán annak látható formáit szervezve, hanem a közösség, a tevékeny szeretet és a kölcsönös megbocsátás révén erősítve meg egymás közötti egységünket. Isten áldjon meg titeket!

Szeretettel köszöntöm a mai audiencián részt vevő angol nyelvű zarándokokat és látogatókat, különösen az Angliából, Indiából, a Fülöp-szigetekről, Szingapúrból, Vietnamból és az Amerikai Egyesült Államokból érkezett csoportokat. Imádságos jókívánságom, hogy ez a nagyböjt a kegyelem és a lelki megújulás ideje legyen számotokra és családjaitok számára. Mindannyiatokra az Úr Jézus Krisztus örömét és békéjét kérem. Isten áldjon meg benneteket!

Örömmel köszöntöm a német nyelvű zarándokokat. Folytassuk nagyböjti utunkat a bűnbánat és a megtérés lelkületével, Isten irgalmasságáért és békéjéért esengve önmagunk és az egész világ számára. Isten áldjon meg benneteket!

Szeretettel köszöntöm a spanyol nyelvű zarándokokat. Ebben a nagyböjti időszakban kérjük az Urat: segítsen nekünk, hogy hitéletünk hétköznapi megélése által továbbra is építsük az Egyházat, különös tekintettel az imádságra, a böjtre és a tevékeny szeretet gyakorlására. Isten áldjon meg benneteket! Köszönöm szépen!

Szeretettel köszöntöm a kínai nyelvű híveket. Kedves testvérek! Nyissátok meg szíveteket a jóságos és irgalmas Úr előtt, hogy kegyelme megújítson benneteket, és az Ő örvendező tanúivá válhassatok. Szívből áldalak meg titeket!

Szeretettel köszöntöm a portugál nyelvű híveket, különösen a portugáliai Meixomil ifjúsági csoportját! Bár az Egyház férfiakból és nőkből áll, mégis isteni: kicsinységünk és korlátaink ellenére is mindenkor eszközök lehetünk Isten kezében az Ő Egyházának építésére. Isten áldjon meg benneteket!

Szeretettel köszöntöm az arab nyelvű híveket. Az Egyház arra hivatott, hogy missziós küldetést töltsön be minden nép között, elvive az örömhírt: Jézus Krisztus a mi békénk. Az Úr áldjon meg mindannyiatokat, és oltalmazzon meg titeket mindenkor minden gonosztól!

Szeretettel köszöntöm a lengyel híveket. A mai liturgiában Szent Kázmér királyfira, Lengyelország és Litvánia, valamint számos egyházmegye és plébánia kiváló védőszentjére emlékezünk. Ő naponta imádkozta a „Minden napon mondj imádságot Máriának” (Omni die dic Mariae) kezdetű himnuszt, tanítva bennünket a Mária, az Anya és Királynő iránti fiúi szeretetre. Közbenjárása segítsen felismernünk, hogy a Boldogságos Szűzben minden nő valódi méltóságát és hivatását csodálhatjuk. Mindnyájatokat megáldalak!

* * *

Szeretettel köszöntöm az olasz nyelvű zarándokokat. Külön üdvözlöm a két szerzetesintézményt, amelyek alapításuk jelentős évfordulóját ünneplik: az Evangélium Ferences Nővéreit és a Szegények Ferences Missziós Önkéntes Nővéreit; közösségeik számára minden jót kívánok. Köszöntöm továbbá a Magnificat Közösség tagjait, az Ápolók Egyesületeinek Országos Szövetségét, valamint a különböző plébániák híveit – különösen Isola Capo Rizzuto, Siliqua és Vallermosa zarándokait –, mindnyájuk számára békét és keresztény virágzást kérve.

Végezetül gondolataim a betegekhez, az ifjú házasokhoz és a fiatalokhoz fordulnak. A nagyböjt arra buzdít bennünket, hogy Krisztust ismerjük el az ember legfőbb reménységeként. Titeket, kedves fiatalok, arra hívlak, hogy legyetek az evangélium bátor tanúi, és alakítsátok pozitív irányba életkörnyezeteteket. Nektek, kedves betegek, a türelem erényét ajánlom figyelmetekbe, hogy Krisztuséval egyesített szenvedésetek az Atya előtt kedves áldozattá váljon. Titeket pedig, kedves ifjú házasok, arra bátorítalak, hogy fedezzétek fel az imádság értékét az általatok alapított „családi egyházban”. Mindannyiatokra áldásomat adom!

forrás: Bollettino
kép: Vatican Media