A ma délelőtti általános audiencia 10.00 órakor zajlott a VI. Pál-teremben, ahol a Szentatya, XIV. Leó pápa zarándokok és hívek csoportjaival találkozott Olaszországból és a világ minden részéről.

A pápa olasz nyelvű beszédében katekézisét a következő témának szentelte: „A II. Vatikáni Zsinat dokumentumain keresztül – a Dei Verbum dogmatikus konstitúció: Egyetlen szent letét. A Szentírás és a Hagyomány kapcsolata” (olvasmány: Jn 14,25–26).

Miután a Szentatya összefoglalta katekézisét a különböző nyelveken, különleges köszöntést intézett a jelenlévő hívekhez.

Az általános audiencia a Pater noster elimádkozásával és az apostoli áldással zárult.

Katekézis. A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai. Dei Verbum dogmatikus konstitúció. 3. Egyetlen szent letét. A Szentírás és a Hagyomány kapcsolata

Kedves testvérek, jó reggelt és Isten hozott benneteket!

Folytatva a Dei Verbum zsinati konstitúció olvasását az isteni kinyilatkoztatásról, ma a Szentírás és a Hagyomány kapcsolatáról elmélkedünk. Két evangéliumi jelenetet vehetünk háttérként. Az első a Cenákulumban játszódik, ahol Jézus a tanítványokhoz intézett nagy, végrendeletszerű beszédében így szól: „Ezeket mondtam nektek, amíg még veletek vagyok. De a Vigasztaló, a Szentlélek, akit az Atya elküld az én nevemben, megtanít majd titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindazt, amit mondtam nektek. […] Amikor pedig eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra” (Jn 14,25–26; 16,13).

A második jelenet a galileai hegyekre vezet bennünket. A feltámadt Jézus megjelenik a tanítványoknak, akik meglepődnek és kételkednek, majd küldetést bíz rájuk: „Menjetek tehát, tegyetek tanítványommá minden népet, […] tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek” (Mt 28,19–20). Mindkét jelenetben világosan kirajzolódik a Krisztus által kimondott szó és annak a századokon átívelő továbbadása közötti bensőséges kapcsolat.

Ezt a II. Vatikáni Zsinat egy kifejező képpel fogalmazza meg: „A Szentírás és a szent Hagyomány szorosan összetartozik és egymással közösségben áll. Mivel mindkettő ugyanabból az isteni forrásból fakad, bizonyos értelemben egyetlen egészet alkotnak, és ugyanarra a célra irányulnak” (Dei Verbum, 9). Az egyházi Hagyomány a történelem folyamán az Egyházon keresztül bontakozik ki, amely őrzi, értelmezi és megéli Isten Igéjét. A Katolikus Egyház Katekizmusa (vö. 113) ezzel kapcsolatban az egyházatyák egyik mondását idézi: „A Szentírás az Egyház szívében íródott meg, mielőtt anyagi hordozókra rögzítették volna”, vagyis mielőtt szent szöveggé vált volna.

Krisztus fent idézett szavai nyomán a zsinat kijelenti, hogy „az apostoli eredetű Hagyomány a Szentlélek segítségével halad előre az Egyházban” (DV 8). Ez a fejlődés megvalósul a hívők elmélkedése és tanulmányozása által, a lelki dolgok mélyebb megértéséből fakadó tapasztalat révén, és mindenekelőtt az apostolok utódainak igehirdetése által, akik az „igazság biztos karizmáját” kapták. Összefoglalva: „Az Egyház tanításában, életében és istentiszteletében mindörökre megőrzi és minden nemzedéknek továbbadja mindazt, ami ő maga, és mindazt, amiben hisz” (uo.).

Közismert ezzel kapcsolatban Nagy Szent Gergely megállapítása: „A Szentírás együtt növekszik azokkal, akik olvassák.” [1] Már Szent Ágoston is hangsúlyozta, hogy „egy az Isten beszéde, amely az egész Szentírásban kibontakozik, és egy az Ige, amely sok szent ajkán megszólal”. [2] Isten Igéje tehát nem megmerevedett valóság, hanem élő és szerves, amely a Hagyományban növekszik és fejlődik. A Hagyomány a Szentlélek segítségével feltárja igazságának gazdagságát, és a történelem változó körülményei között meg is éli azt.

E gondolatmenetben különösen szemléletes, amit az Egyház szent doktora, John Henry Newman fejtett ki A keresztény tanítás fejlődése című művében. Newman szerint a kereszténység – akár közösségi tapasztalatként, akár tanításként – dinamikus valóság, ahogyan azt maga Jézus is kifejezte a magról szóló példabeszédekben (vö. Mk 4,26–29): élő valóság, amely belső életerőből növekszik és bontakozik ki. [3]

Pál apostol többször is buzdítja tanítványát és munkatársát, Timóteust: „Ó, Timóteus, őrizd meg a rád bízott letétet” (1Tim 6,20; vö. 2Tim 1,12.14). A Dei Verbum dogmatikus konstitúció visszhangozza ezt a páli tanítást, amikor kijelenti: „A szent Hagyomány és a Szentírás Isten Igéjének egyetlen szent letétjét alkotja, amelyet az Egyházra bíztak”, és amelyet „az Egyház élő Tanítóhivatala értelmez, amelynek tekintélyét Jézus Krisztus nevében gyakorolja” (10). A „letét” jogi eredetű kifejezés, amely a letéteményest arra kötelezi, hogy a rábízott tartalmat – ebben az esetben a hitet – sértetlenül megőrizze és változatlanul továbbadja.

Isten Igéjének szent letétje ma is az Egyház kezében van, és mindannyiunknak – különböző egyházi szolgálatainkban – kötelességünk azt épségben megőrizni, mint iránytűt és vezércsillagot a történelem és az emberi lét összetettségében.

Végül, kedves testvérek, hallgassuk meg ismét a Dei Verbum tanítását, amely magasztalja a Szentírás és a Hagyomány összefonódását: olyan szorosan kapcsolódnak és egybefonódnak egymással, hogy egyik sem létezhet a másik nélkül, és együtt – sajátos módjukon, az egyetlen Szentlélek működése alatt – hatékonyan járulnak hozzá a lelkek üdvösségéhez (vö. 10).

[1] Homiliae in Ezechielem I, VII, 8: PL 76, 843D

[2] Enarrationes in Psalmos 103, IV, 1.

[3] vö. J. H. Newman, A keresztény tanítás fejlődése, Milánó 2003, 104. o.

Üdvözletek

Szívélyesen köszöntöm a francia nyelvű zarándokokat, különösen a különböző iskolák tanulóit és a Vendée-i Katolikus Egyetem hallgatóit. Aquinói Szent Tamás, az Egyház doktora, akinek emlékét ma ünnepeljük, vezessen bennünket a Szentírás megértésében, amelyet oly nagy bölcsességgel magyarázott, hogy felismerjük, mennyire szeret bennünket Isten, és mennyire akarja üdvösségünket. Isten áldjon meg benneteket!

Üdvözlöm a mai audiencián részt vevő angol nyelvű zarándokokat és látogatókat, különösen a Skóciából, Írországból, Izlandról, Ausztráliából, Indiából és az Amerikai Egyesült Államokból érkezett csoportokat. Rátok és családjaitokra kérem Urunk Jézus Krisztus örömét és békéjét. Isten áldjon benneteket!

Kedves német nyelvű testvérek, Aquinói Szent Tamás, akinek liturgikus emléknapját ma ünnepeljük, műveivel segít bennünket abban, hogy egyre mélyebben megértsük az isteni kinyilatkoztatást. Az Egyház e doktorának példája ösztönözzön bennünket is arra, hogy keressük Isten arcát, és felfedezzük a hit szépségét.

Szívélyesen köszöntöm a spanyol nyelvű zarándokokat. Kérjük a Szentlélek segítségét, hogy „elmélkedés és tanulmányozás” által megértsük az Igét, és „a lelki dolgok bensőséges megtapasztalására” jussunk, az apostolok utódainak igehirdetése által, akik „az igazság biztos karizmáját” kapták (vö. DV, 8). Isten áldjon meg benneteket. Köszönöm szépen.

Szívélyes üdvözletemet küldöm a kínai nyelvű híveknek. Kedves testvérek, szeressétek egymást, ahogyan az Úr szeret benneteket. Szívből adom áldásomat mindnyájatokra.

Örömmel üdvözlöm a portugál nyelvű zarándokokat, különösen a brazíliai Curitiba városából érkezett Camerata Antiqua zenei együttest. Kedves nővérek és testvérek, gondolataim mindenekelőtt Mozambik szeretett népéhez fordulnak, amelyet pusztító áradások sújtottak. Miközben imádkozom az áldozatokért, kifejezem közelségemet a kitelepítettekhez és mindazokhoz, akik segítséget nyújtanak nekik. Az Úr segítsen és áldjon meg benneteket!

Köszöntöm az arab nyelvű híveket. Arra buzdítalak benneteket, hogy őrizzétek meg a hit letétjét, és hűségesen adjátok tovább, mindig a Szentlélek világosságában, aki az Egyházat az igazság teljessége felé vezeti. Az Úr áldjon meg mindnyájatokat, és oltalmazzon meg mindig minden gonosztól!

Szívélyesen köszöntöm a lengyel zarándokokat. Ezekben a napokban harmincöt éve annak, hogy Lengyelországban újjáalakult a Katonai Ordinariátus, amelynek feladata az Isten és a haza szolgálatára elkötelezett személyek lelkiismeretének formálása. Az Isten Igéjéhez és az Egyház hagyományához való hűség legyen a lelkipásztori szolgálat iránytűje, különösen a szentségek kiszolgáltatásában a megpróbáltatások és a bizonytalanság idején. Mindnyájatokra adom áldásomat!

FELHÍVÁS

Tegnap volt a holokauszt áldozatainak emlékére tartott nemzetközi emléknap, amely zsidók millióinak és számos más embernek a halálát okozta. E fájdalmas éves megemlékezés alkalmával kérem a Mindenhatót, hogy ajándékozzon meg bennünket egy olyan világgal, amelyben nincs többé antiszemitizmus, sem előítélet, elnyomás vagy üldözés egyetlen emberi teremtménnyel szemben sem. Megújítom felhívásomat a nemzetek közösségéhez, hogy maradjanak mindig éberek, nehogy a népirtás borzalma ismét bármely népre lesújtson, és hogy egy kölcsönös tiszteletre és a közjóra épülő társadalom épüljön fel.

* * *

Szívélyesen köszöntöm az olasz nyelvű zarándokokat, különösen az anconai Cristo Divino Lavoratore és a manfredoniai San Michele Arcangelo plébániákat. Szeretettel üdvözlöm a campobassói tűzoltókat, a Marche régió Szociális Központjainak és Idősügyi Bizottságainak Szövetségét, valamint az Eboli–Battipaglia Lions Clubot.

Végül gondolataim a fiatalokra, a betegekre és az ifjú házasokra irányulnak. Ma Aquinói Szent Tamás liturgikus emléknapját ünnepeljük. Példája buzdítson benneteket, kedves fiatalok – különösen titeket, a civitavecchiai Flavoni Iskola és a legnano–cislagói Tirinnanzi Intézet diákjait –, hogy Jézust kövessétek mint az élet és a szentség hiteles mesterét. Az Egyház e szent doktorának közbenjárása nyerjen számotokra, kedves betegek, békét és vigaszt a kereszt misztériumából, és számotokra, kedves ifjú házasok, a szív bölcsességét, hogy nagylelkűen teljesíthessétek küldetéseteket a társadalomban.

Mindnyájatokra adom áldásomat!

forrás: Bollettino
kép: Vatican Media