A mai napon, 10.00 órakor került sor az általános audienciára a VI. Pál-teremben, ahol XIV. Leó pápa Olaszországból és a világ különböző részeiről érkezett zarándokok és hívek csoportjaival találkozott.

Olasz nyelvű beszédében a Szentatya folytatta a „A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai” című katekézissorozatát, elmélkedésének középpontjába állítva a következő témát: A Dei Verbum dogmatikus konstitúció. Jézus Krisztus, az Atya kinyilatkoztatója (Olvasmány: Jn 14,6–8).

A katekézis különböző nyelveken elhangzott összefoglalását követően a Szentatya külön köszöntötte a jelen lévő híveket.

Az általános audiencia a Miatyánk elimádkozásával és az apostoli áldással zárult.

Katekézis. A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai. A Dei Verbum dogmatikus konstitúció. 2. Jézus Krisztus, az Atya kinyilatkoztatója

Kedves testvéreim, jó reggelt és szeretettel köszöntelek benneteket!

Folytatjuk katekézisünket a II. Vatikáni Zsinat Dei Verbum dogmatikus konstitúciójáról, amely az isteni kinyilatkoztatásról szól. Láttuk, hogy Isten a szövetség párbeszédében nyilatkoztatja ki magát, amelyben barátként szólít meg bennünket. Ez tehát kapcsolati ismeret: nem pusztán eszméket közöl, hanem egy történetet oszt meg, és a kölcsönösségben megélt közösségre hív. E kinyilatkoztatás beteljesedése egy történelmi és személyes találkozásban valósul meg, amelyben maga Isten ajándékozza nekünk önmagát, jelenvalóvá teszi magát, és mi felfedezzük, hogy legmélyebb igazságunkban ismer bennünket. Ez történt Jézus Krisztusban. A dokumentum szerint „Isten és az ember üdvösségének benső igazsága Krisztusban ragyog fel számunkra, aki egyszerre közvetítője és teljessége az egész kinyilatkoztatásnak” (vö. DV 2).

Jézus úgy tárja fel nekünk az Atyát, hogy bevon bennünket az Ővele való kapcsolatába. Az Atya által küldött Fiúban „az emberek a Szentlélekben járulhatnak az Atyához, és részesévé válnak az isteni természetnek” (uo.). Isten teljes megismerésére tehát akkor jutunk el, amikor a Lélek működése által belépünk a Fiúnak az Atyával való kapcsolatába. Ezt tanúsítja Lukács evangélista is, amikor elbeszéli Jézus ujjongó imáját: „Abban az órában Jézus ujjongott örömében a Szentlélekben, és így szólt: »Magasztallak, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek. Igen, Atyám, mert így tetszett neked. Mindent átadott nekem az én Atyám, és senki sem tudja, ki a Fiú, csak az Atya, és ki az Atya, csak a Fiú és az, akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni«” (Lk 10,21–22).

Jézus által ismerjük meg Istent, miközben felismerjük, hogy Ő már ismer bennünket (vö. Gal 4,9; 1Kor 13,12). Krisztusban Isten közölte velünk önmagát, és ugyanakkor feltárta valódi identitásunkat is: azt, hogy az Ige képmására teremtett gyermekei vagyunk. Az „örök Ige, aki minden embert megvilágosít” (DV 4), az Atya tekintetében fedi fel igazságunkat: „Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz” (Mt 6,4.6.8); és „Atyátok tudja, mire van szükségetek” (vö. Mt 6,32). Jézus Krisztus az a hely, ahol felismerjük az Atya igazságát, miközben önmagunkat is felfedezzük mint a Fiúban megismert és szeretett gyermekeket, akiket a teljes életre hívott meg. Szent Pál így ír: „Amikor elérkezett az idő teljessége, Isten elküldte Fiát […], hogy elnyerjük a fogadott fiúságot. Hogy pedig fiak vagytok, Isten elküldte szívünkbe Fiának Lelkét, aki így kiált: »Abba, Atya!«” (Gal 4,4–6).

Végül Jézus Krisztus saját emberségében nyilatkoztatja ki az Atyát. Mivel Ő a megtestesült Ige, aki az emberek között lakik, Istent valódi és teljes emberségével tárja fel számunkra. „Ő – mondja a Zsinat –, aki látva láthatóvá teszi az Atyát (vö. Jn 14,9), egész jelenlétével és megnyilvánulásával, szavaival és tetteivel, jeleivel és csodáival, mindenekelőtt pedig halálával és dicsőséges feltámadásával, végül pedig az igazság Lelkének elküldésével beteljesíti a kinyilatkoztatást” (DV 4). Ahhoz, hogy Krisztusban megismerjük Istent, el kell fogadnunk Jézus teljes emberségét. Isten igazsága nem nyilatkozik meg teljesen ott, ahol az emberiből bármit elvonnak, ahogyan Jézus emberségének teljessége sem csökkenti az isteni ajándék teljességét. Jézus integrális embersége mondja el nekünk az Atya igazságát (vö. Jn 1,18).

Nem csupán Jézus halála és feltámadása üdvözít és hív össze bennünket, hanem maga az Ő személye: az Úr, aki megtestesül, megszületik, gyógyít, tanít, szenved, meghal, feltámad, és közöttünk marad. Ezért az inkarnáció nagyságának tiszteletéhez nem elegendő Jézust pusztán az értelmi igazságok közvetítőjének tekinteni. Ha Jézusnak valóságos teste van, akkor Isten igazságának közlése ebben a testben valósul meg: abban, ahogyan érzékel, ahogyan a világban él és azon áthalad. Jézus maga hív bennünket arra, hogy osszuk meg az Ő tekintetét a valóságra: „Nézzétek az ég madarait – mondja –, nem vetnek, nem aratnak, és nem gyűjtenek csűrökbe, mégis eltartja őket mennyei Atyátok. Nem értek-e ti többet náluk?” (Mt 6,26).

Testvéreim, Jézus útját mindvégig követve eljutunk annak bizonyosságára, hogy semmi sem választhat el bennünket Isten szeretetétől: „Ha Isten velünk van – írja Szent Pál –, ki lehet ellenünk? Aki tulajdon Fiát sem kímélte […], hogyan ne ajándékozna nekünk vele együtt mindent?” (Róm 8,31–32). Jézus által a keresztény megismeri az Atyaistent, és bizalommal rábízza magát.

Üdvözletek

Üdvözlöm a francia zarándokokat, különösen a 13. ejtőernyős dragonyos ezred katonáinak és a tengerészeti tűzoltók küldöttségét, valamint a lyoni tartományi szemináriumot. Krisztus személyének szemléléséből tanuljuk meg, miként szeressünk és cselekedjünk úgy, ahogyan Ő kinyilatkoztatja számunkra, hogy a lehető legjobban szolgáljuk testvéreinket, és lehetővé tegyük számukra, hogy bennünk Isten arcának visszfényét lássák. Isten áldjon meg benneteket.

Üdvözlöm mindazokat az angol nyelvű zarándokokat és látogatókat, akik részt vesznek a mai audiencián, különösen a Nagy-Britanniából, Hollandiából és az Amerikai Egyesült Államokból érkezett csoportokat. Miközben továbbra is imádkozunk a keresztények egységéért, köszöntöm a Katolikus Ökumenikus Egyesület és a Holland Egyházak Tanácsa ökumenikus küldöttségét. Mindnyájatokra és családjaitokra Urunk Jézus Krisztus örömét és békéjét kérem. Isten áldjon meg mindannyiótokat!

Kedves német nyelvű testvéreim, Jézus Krisztus szenvedése előtt tanítványai egységéért imádkozott. Ezen, a keresztények egységéért tartott imahéten imádkozzunk vele együtt azért, hogy valamennyi tanítványa eljusson az egységre, hogy a világ higgyen benne és az ő kinyilatkoztatásában.

Szeretettel köszöntöm a spanyol nyelvű zarándokokat. Kérjük a Szentlelket, hogy világosítson meg bennünket, és segítsen egyre mélyebben megismernünk Jézust, az Atya kinyilatkoztatóját, az evangélium imádságos olvasása által. Isten áldjon meg benneteket. Köszönöm!

Szívélyesen köszöntöm a kínai nyelven beszélő híveket. Kedves testvéreim, az Úr segítsen benneteket abban, hogy tanítása szerint éljetek, és a társadalom javára munkálkodjatok. Szívből adom rátok áldásomat.

Üdvözlöm a portugál nyelvű zarándokokat, különösen a The Brazilian Tropical Violins zenei együttest. Kedves testvéreim, imádkozzunk a békéért egy olyan történelmi időszakban, amelyet az emberi méltóság értékének egyre növekvő háttérbe szorulása jellemez, és amelyben a háború ismét teret nyer. Jézus embersége, aki kinyilatkoztatja az Atyát, segítsen bennünket az igazságosság és a kiengesztelődés útjainak megtalálásában. Isten áldjon meg benneteket!

Köszöntöm az arab nyelvű híveket. Arra buzdítalak benneteket, hogy mindig bízzatok Istenben, mert Ő a mi támaszunk, békénk és reményünk minden körülmények között. Az Úr áldjon meg mindnyájatokat, és óvjon meg benneteket minden rossztól!

Szívélyesen köszöntöm a lengyeleket. A keresztség szentsége által Isten szövetséget kötött mindegyikünkkel, amelyet emberségünk által valósítunk meg. Használjuk fel az emberi jóság minden gesztusát és a keresztény értékek előmozdítását arra, hogy Istent nyilvánítsuk ki a világban, és építsük Krisztus országát. Ez a boldog élet biztos receptje. Mindnyájatokra áldásomat adom!

* * *

Az itt jelen lévő olasz zarándokokat köszöntve külön gondolattal fordulok a római „Celio” katonai kórház küldöttségéhez, valamint Lomagna, Civitavecchia, Ruvo di Puglia, Pisticci Scalo és Messina plébániai csoportjaihoz.

Üdvözletemet kiterjesztem továbbá a fiatalokra, a betegekre és az ifjú házasokra is. A keresztények egységéért tartott imahétben vagyunk, amelynek idei témája: „Egy a test és egy a Lélek, amint egy a reménység is, amelyre meghívást kaptatok” (Ef 4,4). Kérjük az Urat, hogy adja meg Lelkének ajándékát a világban szétszórtan élő egyházaknak, hogy annak erejével a keresztények leküzdjék a megosztottságot, és szilárd kötelékeket építsenek az egységben.

Mindnyájatokra áldásomat adom.

forrás: Bollettino
kép: Vatican Media