Ma délelőtt a VI. Pál-teremben XIV. Leó pápa audiencián fogadta a Villanova Egyetem és a Notre Dame Egyetem zarándoklatának résztvevőit.
Az alábbiakban közzétesszük a pápa beszédét, amelyet a találkozó során a jelenlévőkhöz intézett:
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.
Békesség veletek!
Kedves Barátaim!
Örömmel üdvözlöm mindannyiukat a Vatikánban, római zarándoklatuk keretében. Különösen köszöntöm Peter Donohue atyát, a Villanova Egyetem rektorát, és Robert Dowd atyát, a Notre Dame Egyetem rektorát, valamint a két felsőoktatási intézmény jelen lévő hallgatóit, oktatóit, munkatársait, öregdiákjait és támogatóit.
Látogatásuk során számos programot terveztek, köztük természetesen a holnapi kosárlabda-mérkőzéseket is, amelyeken a két egyetem csapatai csapnak össze. Ezzel kapcsolatban – tekintettel az ezeket a mérkőzéseket övező lelkesedésre és széles körű érdeklődésre – megállapíthatjuk, hogy a sport mekkora lehetőséget hordoz magában: nagy hatást gyakorolhat mind az egyetemi közösség életére, mind pedig a társadalom egészére.
Az évszázadok során számos keresztény szerző, köztük több elődöm is, rámutatott a sporttevékenységekben való részvételből fakadó számos dicséretre méltó hatásra. E tekintetben az utóbbi években, különösen a pápák hangja által, a katolikus Egyház „olyan sportvíziót tárt fel, amely az emberi személy méltóságára, annak teljes kibontakozására, a nevelésre és a másokkal való kapcsolatra összpontosít, kiemelve annak egyetemes értékét, mint a testvériség, a szolidaritás és a béke értékeinek előmozdítását szolgáló eszközt” (Az élet bőségben kezdetű levél, 2026. február 6.).
Ahogyan azt sokan megtapasztaltuk, a sport – mint az embereket összekötő konkrét eszköz – megtaníthatja az együttműködés és a kölcsönös megosztás értékeit. Erre egyre nagyobb szükség van egy olyan korban, amelyet a technológia által teremtett távolságtartás jellemez (vö. Homília Szentháromság vasárnapján, a Sport Jubileuma, 2025. június 15.). Valójában „a sport, ha helyesen élik meg, orvosság a testnek és a léleknek” (Köszöntő az Olasz Úszószövetség tagjaihoz, 2026. június 25.).
A sportesemények során természetes, hogy szurkolni akarunk – gyakran nagy szenvedéllyel – a saját csapatunknak. Fontos emlékeznünk arra, hogy semmilyen versenyben a két csapat tagjai – még ha küzdősportbéli rivalizálás van is közöttük – semmiképpen sem ellenségek (vö. Az élet bőségben kezdetű levél). Remélem ezért, hogy az egyetemi kosárlabda versenyszerű jellege ellenére a két csapat játékosainak és szurkolóinak lesz lehetőségük arra, hogy közelebbről is megismerjék egymást római tartózkodásuk során.
A Gondviselés úgy hozta, hogy látogatásuk éppen annak a főünnepnek az előestéjén zajlik, amelyen az egyetemes Egyház „egyetlen ünnepen tiszteli […] minden szented érdemeit” (Római Misekönyv, Könyörgés Mindenszentek főünnepére). Mindenszentek napján emlékezünk arra, hogy Isten mindenkit szentségre hív. Szent Péter ugyanis hangsúlyozza, hogy mivel maga az Úr szent, nekünk is szentnek kell lennünk egész magatartásunkban (vö. 1Pét 1,15). Ezért arra kapunk meghívást, hogy életünk minden területe – még a sporttevékenységünk is – segítsen minket Isten és felebarátunk szeretetében. Sok szent számára, köztük Pier Giorgio Frassati számára – aki a sportolók egyik védőszentje –, a sport életük fontos része volt. Az ő élete, sok más szent férfi és nő életéhez hasonlóan arra emlékeztet minket, hogy senki sem születik bajnoknak, ahogyan senki sem születik szentnek. A szentséghez sokkal inkább a szeretetben való mindennapos edzésre van szükség (vö. Homília Szentháromság vasárnapján, a Sport Jubileuma, 2025. június 15.).
E tekintetben a keresztények arra kapnak meghívást, hogy úgy vegyenek részt az élet futásában, hogy céljuk a hervadhatatlan dicsőségkoszorú elnyerése legyen (vö. 1Kor 9,24–25). Imádkozom azért, hogy a zarándoklatuk során tervezett programok – különösen a hit védelmében életüket adó apostolok sírjainál tett látogatásaik – arra emlékeztessenek, hogy valódi célunk nem az, hogy győztesen kerüljünk ki egy-egy versenyből, hanem az, hogy elnyerjük az örök élet jutalmát.
Kedves Barátaim! Ezekkel a gondolatokkal még egyszer köszönetet mondok jelenlétükért, és mindannyiukat a Boldogságos Szűz Mária, Szent Ágoston, Villanovai Szent Tamás és Boldog Basil Moreau közbenjárásába ajánlom. Önöknek és egyetemi közösségeik tagjainak örömmel adom apostoli áldásomat. Köszönöm.
forrás: Bollettino
kép: Vatican Media
