Ma reggel a Vatikáni Apostoli Palotában XIV. Leó pápa kihallgatáson fogadta a Szenttéavatási Ügyek Dikasztériuma által szervezett „A szentség a történelemben” című konferencia résztvevőit.

Az alábbiakban közzétesszük a beszédet, amelyet a Szentatya a találkozón a jelenlévőkhöz intézett:

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.
Béke legyen veletek!

Olyan jó látni ezt a nagy lelkesedést a mai szentek iránt – köszönöm nektek!

Eminenciák, Excellenciák,
kedves testvéreim!

Örömmel találkozom veletek a Szenttéavatási Ügyek Dikasztériuma által szervezett „A szentség a történelemben” című konferenciátok zárónapján. Szeretettel köszöntöm és elkötelezett munkájukért köszönetet mondok a dikasztérium elöljáróinak, tagjainak, konzultorainak, tisztségviselőinek, a konferencia előadóinak, valamint mindazoknak, akik különféle tisztségükben a szenttéavatási ügyeken fáradoznak.

A tanulmányi napokra választott téma a szentség és a történelem kapcsolatának elmélyítését célozza, lehetőséget kínálva a különféle szempontok elmélyült vizsgálatára. Az első szempont a kanonizált szentségre vonatkozik, amelynek igazolásához hiteles, megbízható és minden gyanún felülálló tanúságtételekre van szükség. E célból mind az egyházmegyei szintű Történeti Bizottság munkája, mind a Dikasztérium relátorainak és konzultorainak tevékenysége az úgynevezett „régi ügyekben” kulcsfontosságú szerepet tölt be.

Éppen egy olyan tekintélyes történész, mint XI. Piusz pápa hozta létre az akkori Szent Rítuskongregáción belül a Történeti Osztályt, megnyitva a szenttéavatási ügyeket a történeti-kritikai módszer célzott alkalmazása előtt. A „közelmúltbeli ügyek” tárgyalása sem nélkülözheti az összes összegyűjtött anyag komoly és szigorú vizsgálatát. A szenttéavatási ügyek a történettudomány sajátos eszközeit használják, még ha céljuk nem is a történetírás, hanem a boldoggá és szentté avatásra jelöltek példaértékű életének, lelkiségének és szentségi hírének felmutatása.

A második szempont az, hogy a történelmi és kulturális fejlődés miként hat az egyes korszakokban magára a szentség fogalmára. Az évszázadok múlásával maguknak a szenteknek az alakja is fejlődésen mehet keresztül: nem azért, hogy az adott kor sztereotípiáit kövesse, hanem azért, hogy a jelenvaló tapasztalatot a megélt Evangélium kategóriáin keresztül értelmezze. Ezért rendkívül fontos egy-egy szent tanúságtételét abba a kontextusba helyezni, amelyben élt. Isten népe mintákat keres a jelen megéléséhez, olyan közbenjárókat, akik segítik az Egyház tagjait a kor kihívásaival való szembenézésben és a bennük rejlő lehetőségek felismerésében. Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy a szenttéavatás ünnepélyes aktusa meghaladja a történeti kötöttségeket. Ezzel ugyanis Péter utóda nem csupán jóváhagyja a szenteket, hanem az egész Egyház számára az Evangélium olyan hiteles tanúit mutatja fel, akik minden korhoz képesek szólni.

Végül figyelembe kell vennünk azt is, hogy a szentek jelenléte és tanúságtétele miként alakította át a történelmet. A kegyelem által megvilágosítva képesek voltak meghallani koruk hívását, összekapcsolva a hitet és a történelmet, s életüket Isten Országa új valóságának építésére áldozták. A világ történelme a szentek nélkül mérhetetlenül szegényebb, vagyis kevésbé emberi lenne.

Kedves Testvéreim! A szentek tanúságtétele, amely mélyen gyökerezik koruk konkrét valóságában, a húsvét megújító és átalakító erejére emlékeztet bennünket. Ők a hit által formált történelmet mutatják fel nekünk. Köszönöm, hogy munkátokkal hozzájárultok e csodálatos valóság napfényre tárásához. A Szűzanya, a Szentek Királynője oltalmába ajánllak benneteket, s szívből adom rátok apostoli áldásomat. Köszönöm!

forrás: Bollettino
kép: Vatican Media