Ma reggel a Vatikáni Apostoli Palotában XIV. Leó pápa audiencián fogadta a Pápai Gergely Egyetem által a Kánonjogi Kar 150. évfordulója alkalmából rendezett nemzetközi kongresszus résztvevőit (2026. október 20–24.).

Az alábbiakban közzétesszük a beszéd szövegét, amelyet a pápa a találkozó során intézett a jelenlévőkhöz:

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.
Béke veletek!

Bíboros Urak, Érsek és Püspök Urak,
kedves Testvéreim!

Nagy örömmel köszöntöm Önöket: Rektor Úr, Dékán Atya, professzorok és oktatók, hallgatók és kedves barátok, akik részt vesztek a Pápai Gergely Egyetem Kánonjogi Karának 150. évfordulója alkalmából rendezett nemzetközi kongresszuson.

Boldog IX. Piusz pápa akaratából 1876. augusztus 16-án a Tanulmányi Kongregáció elrendelte a Karotok létrehozását. Ez volt a beteljesedése a kánonjog tanulmányozása és oktatása azon hosszú hagyományának, amely végigkísérte a Collegium Romanum és a Jézus Társasága történetét. Az a dátum, amellyel a 150. évfordulót ünnepeljük, valójában egy évszázadokkal ezelőtt kezdődött történet alapvető állomása: ennek köszönhetően a kánonjog oktatása már saját tudományos hagyományt érlelt ki, köszönhetően azon számos mester hozzájárulásának, akik dicsőséget szereztek a Karnak, és jelentősen hozzájárultak a kánonjogtudomány fejlődéséhez. Ők egyfajta megszakítatlan szálat alkotnak, amely összeköti a nemzedékeket, s mindmáig értékes tudományos és egyházi örökséget hagyományoz ránk.

Ez a Kar – akárcsak az az Egyetem, amelynek keretébe illeszkedik – a Jézus Társasága apostoli műve. Ennélfogva részesedik abban a lelkiségben, amelynek forrása Loyolai Szent Ignác Lelkigyakorlatai, s amelynek jellegzetes vonásai közül az egyiket ez a kifejezés foglalja össze: Non multa, sed multum. Vagyis nem az a lényeges, hogy sok dolgot tudjunk, hanem az, hogy mélyen behatoljunk a valóságba, megértsük és bensővé tegyük azt. Szent Ignác így ír: „Mert nem a sok tudás telíti és elégíti ki a lelket, hanem a dolgok benső érzékelése és ízlelése” (vö. Lgy. 2 [4]).

Nem meglepő tehát, hogy ez a lelkiségi szemlélet tükröződik abban a módban is, ahogyan a Karotok az egyházjog oktatását felfogja. A cél ugyanis az egyházi életet szabályozó megfelelő normák ismeretén túl olyan személyek formálása, akik birtokolják a iustum egyházi érzékét, amelyet a források, a kánonjogi hagyomány és a normát megvilágító teológiai elvek alapos tanulmányozása révén szereznek meg. Ez akkor lehetséges, ha a kánonjog tanulmányozása az Egyház misztériumának fényében történik, amint azt a II. Vatikáni Zsinat a Lumen gentium kezdetű dogmatikus konstitúcióban kifejtette. Ha igaz is – amint azt Szent II. János Pál pápa írta a latin Egyház Kánonjogi Kódexét kihirdető Sacrae disciplinae leges kezdetű apostoli konstitúciójában (1983. január 25.) –, hogy „lehetetlen az Egyház képét tökéletesen lefordítani a »kánonjogi« nyelvre”, a kánonjognak mégis tükröznie kell azt. Lényegi szolgálatot teljesít az egyházi közösség megőrzésében, s ezért „rendkívül szükséges az Egyház számára”, célja pedig az, hogy „olyan rendet teremtsen az egyházi társadalomban, amely az elsőbbséget a szeretetnek, a kegyelemnek és a karizmának adva […] megkönnyíti azok szerves fejlődését”. A személy és az egyházi közösség java ugyanis nem létezhet egymástól függetlenül.

Ezért olvasható a Karotok tantervében: „Az Egyház jogának mindig az egyes hívek természetfeletti javára és az egyházi közösség építésére kell törekednie.” Arra buzdítalak benneteket, hogy hűségesen munkálkodjatok e célkitűzés szerint, vagyis a személyek természetfeletti javáért, amely a valódi igazságosság törekvésével valósul meg – az pedig az Egyházban soha nem választható el az igazságtól és az irgalmasságtól. Szent Ágoston ezt a keresztény hagyományban oly kedves megfogalmazással fejezi ki: „Ordinata dilectio est iustitia” („Az igazságosság nem más, mint rendezett szeretet”).

Szeretném továbbá hangsúlyozni identitásotok egy olyan jellemzőjét, amely a Statútumban is megtalálható: a Kar „elismeri különleges szerepét a péteri küldetés szolgálatában. Ezért az oktatásban hűséges az Egyház Tanítóhivatalához, és elsőbbséget biztosít azon szolgálatnak, amelyet professzorai az Apostoli Szék számára nyújtanak”. Ezért arra buzdítalak benneteket, hogy kínáljátok fel hallgatóitoknak az egyetemes Egyház élő tapasztalatát, amely Róma püspökében találja meg az egység örökös és látható elvét s alapját (vö. Lumen gentium, 23).

A hallgatóknak – klerikusoknak, megszentelt életűeknek és laikusoknak egyaránt –, akik a világ legkülönbözőbb részeiről érkeznek Rómába tanulmányaik elvégzésére, még az egyetemi életen keresztül is meg kell tapasztalniuk, hogy az Egyház egyetemes közösség. Miután pedig visszatérnek saját részegyházaikba, ezt a tapasztalatot megosztandó gazdagságként vigyék magukkal, s állítsák azt közösségeik szolgálatába.

Kedves Testvéreim! 150 év elteltével Karotok Istenbe és a kapott nagy örökségbe vetett bizalommal tekinthet a jövőbe. Így, az elődeitek nyomdokain járva, továbbra is meghozhatjátok a tanításnak, a tudománynak és az élet szentségének azokat a gyümölcseit, amelyeket az Úr és az Egyház vár tőletek.

Kísérjen benneteket ezen az úton a Boldogságos Szűz Mária, az Igazságosság tükre közbenjárása és az én apostoli áldásom!

forrás: Bollettino
kép: Vatican Media