Ma délelőtt a Vatikáni Apostoli Palotában XIV. Leó pápa audiencián fogadta a világ minden tájáról érkezett múzeumigazgatók találkozójának résztvevőit.

Az alábbiakban közzétesszük a pápa köszöntőjét, amelyet a jelenlévőkhöz intézett:

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.
Béke legyen veletek!

Hölgyeim és Uraim!

Örömmel éltem a lehetőséggel, hogy találkozhassak Önökkel, a Bizot Group tagjaival, akik a világ legrangosabb múzeumai közül képviselnek néhányszázat. Köszöntöm elnöküket, Dr. Taco Dibbitset és Önöket egyenként. Munkájuk és elhivatottságuk révén jól tudják, hogy minden múzeum az emlékezet, a szépség és a történelem otthona, amely elősegíti a nemzedékek közötti találkozást, előmozdítva a kultúrát és az emberi alkotókészséget.

Az évszázadok során az Egyház különleges kapcsolatot ápolt a művészet világával, annak minden formáját nagyra értékelve. A művészet ugyanis az a mód, amelyen keresztül az ember a maga alkotószellemével értéket ad az anyagnak és átlényegíti azt – vagyis azt a teremtett világot, amelyben Isten képmására és hasonlatosságára él. Az Önök találkozójának témája, az Anyagiasság, e tekintetben különösen figyelemre méltó: nemcsak azért, hogy feltárják a tárgy és a műalkotás értelmezése közötti kapcsolatokat, hanem azért is, hogy elgondolkodjanak az anyag sajátos mivoltáról mint olyan közegről, amelyben maga Isten kívánta kinyilatkoztatni önmagát.

Ezzel kapcsolatban szeretnék ma délelőtt megosztani Önökkel néhány rövid gondolatot.

Mindenekelőtt az anyag rendelkezésre áll: olyan ajándék ez, amely számunkra adatott. A művész mesteri tudásával átalakítja azt, ami a kezében van, s ebből ő maga is ajándékot formál mások számára: a kultúra alakítása így emeli ki a teremtett világ szépségét. Maga „Jézus is a saját kezével dolgozott, nap mint nap kapcsolatba lépve az Isten által teremtett anyaggal, hogy kézműves ügyességével formát adjon neki” (Ferenc pápa, Laudato si’ enciklika, 98).

Az anyag emellett alakítható: formálható a művész elképzelése szerint, hogy kifejezésre juttassa intuícióját, testet vagy hangot adva az érzéseknek, álmoknak és szavaknak. A művészet ugyanis olyan alkotói folyamat, amely által az ember – Isten művét követve – úgy alakítja az anyagot, hogy azt transzcendens jelentéssel ruházza fel. Így válik a művészet annak a szépségnek a jelévé, amely felnyitja a szív és az elme szemét, s a magasság felé irányítja az embert.

Végül pedig az anyag maga az emlékezet. A múzeumokban őrzött műalkotások egy olyan történelem tanúságai, amely nemzedékről nemzedékre minden embert megszólít. A múzeumi tárgy így nyújtja át a jelennek a múlt bölcsességét. Az időben zarándokoló Egyház pontosan így tekintett a művészetre: nem mint öncélú esztétizmusra, hanem mint az evangélium szépségen keresztüli hirdetésének egyik formájára.

Ezért elismerésemet fejezem ki mindannyiuknak a múzeumok vezetésében és igazgatásában végzett munkájukért, amellyel az emberiség közös örökségét őrzik. Minden jót kívánok az Önök csoportjának kezdeményezéseihez, és az Úr áldását kérem Önökre, szeretteikre és munkatársaikra.

forrás: Bollettino
kép: Vatican Media