Ma reggel XIV. Leó pápa audiencián fogadta a „Patrons of the Arts in the Vatican Museums” (A Vatikáni Múzeumok Művészetpártolói) szervezet louisianai csoportját.

Az alábbiakban közzétesszük a Szentatya köszöntőjét, amelyet a találkozó során intézett a jelenlévőkhöz:

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.
Béke veletek!

Kedves Barátaim!

Örömmel találkozom veletek ma reggel, s köszöntelek benneteket a Vatikánban. A Vatikáni Múzeumok Művészetpártolóiként kétségkívül a művészet és a szépség iránti szeretetetek, valamint az a vágy vonzott benneteket Rómába, hogy az emberiség művészeti és vallási örökségét megőrizzétek a jövő nemzedékek számára. Ma azonban zarándokként is érkeztek: az a vágy indított útnak benneteket, hogy meglátogassátok Róma szent helyeit, Isten kegyelmét és áldását kérjétek, megtapasztaljátok az ő irgalmát, s új erőt merítsetek mindennapi hitutatokhoz. Különösen bízom abban, hogy az apostolok sírjainál imádságban eltöltött idő megerősíti kötelékeiteket Péter utódjával és az egyetemes Egyházzal.

Mint jól tudjátok, Szent VI. Pál pápa fontos szerepet játszott abban az eseménysorozatban, amely végül szervezetetek megalakulásához vezetett. Ő mondta egykor: „[E]z a világ, amelyben élünk, szépségre szorul, hogy ne süllyedjen el a kétségbeesésben. A szépség, akárcsak az igazság, az, ami örömet önt az emberek szívébe, […] ami egyesíti a nemzedékeket, s a csodálatban való közösségre készteti őket” (Üzenet a művészekhez a II. Vatikáni Zsinat lezárásakor, 1965. december 8.). Mecénásokként biztos vagyok benne, hogy magatok is személyesen tapasztaltátok: a szépségnek megvan az a hatalma, hogy felébressze az emberi szív legnemesebb vágyait, arra hívva minket, hogy túllépjünk önmagunkon, s megnyissuk lelkünket Isten ajándékainak ingyenes volta előtt. Ebben az összefüggésben szeretnék köszönetet mondani nektek az elmúlt évtizedekben tanúsított nagylelkű együttműködésetekért, amellyel segítettétek megőrizni a Vatikáni Múzeumok művészeti kincseit.

A technológia uralta korban, amikor a hatékonyság és a haszon gyakran elsőbbséget élvez, rendkívül fontos, hogy továbbra is ápoljuk a szemlélődés szellemét, s időt és teret szenteljünk a szépségnek. Ez a magatartás nagy segítségére lesz az emberiségnek, különösen a fiataloknak: nemcsak abban, hogy felfedezzék a művészet azon képességét, amellyel felemeli s feltárja az emberi lélek mélységeit és az isteni felé való nyitottságunkat, hanem abban is, hogy megértsék: az önajándékozás elengedhetetlen a valódi kiteljesedéshez. Végül a szemlélődés kivételes lehetőséget kínál arra, hogy találkozzunk az Istennel, aki maga a Szépség – amiként azt Szent Ágoston leírja: olyan Szépség, amely mindig régi és mindig új, s amely magával ragadja s szüntelenül magához vonzza az összes embert (vö. Vallomások, X, 27; Jn 12,32). Kedves Barátaim! Miközben folytatjátok zarándokutatokat, arra bátorítalak benneteket: nyissátok meg magatokat e Szépség előtt, s fontoljátok meg, miként segíthettek másoknak is abban, hogy ugyanezt tegyék.

Megújult hálával, s mindannyiótokat és családjaitokat a Rózsafüzér Királynője szerető közbenjárásába ajánlva – akinek emléknapját ma ünnepeljük –, szívből adom rátok Apostoli Áldásomat, melyet kiterjesztek mindazokra, akik a Vatikáni Múzeumok Művészetpártolóinak szervezetéhez tartoznak, az Úrban való béke és öröm zálogául.

forrás: Bollettino
kép: Vatican Media