Indulás Lourdes-ból és fogadás Metzben

Ma reggel, miután 7.10 órakor távozott a Püspöki Rezidenciáról, XIV. Leó pápa autóval a Tarbes-Lourdes-Pyrénées repülőtérre utazott, ahonnan 7.51-kor – az Air France A321-es repülőgépének fedélzetén – felszállt Metz felé. A gép 9.02-kor szállt le a Metz-Nancy-Lorraine repülőtéren.

Érkezésekor XIV. Leót a helyi hatóságok képviselői fogadták, majd a VIP-terembe vonult egy rövid magántalálkozóra.

Ezt követően autóval a „Robert Schuman” Kongresszusi Központba utazott a vallásközi találkozóra.

Vallásközi találkozó

10.20 körül a pápa más vallások képviselőinek kíséretében megérkezett a Kongresszusi Központ bejáratához.

A zenei felvezetés, valamint a Metzi Felhívás felekezeti képviselők általi felolvasása után XIV. Leó pápa mondta el beszédét.

Ezt követően a pápa elhagyta a termet, és az auditóriumba vonult az „Európa gyökereinél a békéért és az egységért” című találkozóra.

Az alábbiakban közzétesszük a beszédét, amelyet a pápa a vallásközi találkozó résztvevőihez intézett:

Kedves Testvéreim!
Kedves Barátaim, a különféle vallási hagyományok képviselői!

Mély örömmel, de egyben az élő lelki felelősségtudat ébredésével állok ma itt köztetek Metzben, a határok és átjárók városában, a Robert Schumanról elnevezett Kongresszusi Központban, aki az Európai Unió egyik alapító atyja volt. E hitben és meggyőződésben erős ember képes volt a régi törésvonalakat a remény hídjaivá alakítani egész Európa számára, s így a sokféleségben megvalósuló egység valódi követe lett. Példáját követve nekünk, vallásos nőknek és férfiaknak közös felelősségünk, hogy tanúságot tegyünk: a határokon túl is mindig lehetséges a találkozás, a barátságkötés és a béke építése.

A párbeszéd nem csorbítja identitásunkat, hanem egyszerűséggel és igazsággal fejezi ki azt, megnyílva a másik ember másfélesége előtt. Miként elődöm, Ferenc pápa fogalmazott: „A különböző vallású emberek közötti párbeszéd nem csupán diplomáciából, udvariasságból vagy toleranciából fakad. […] A cél a barátság, a béke megteremtése” (Fratelli tutti enciklika, 271.). Őelőtte Szent II. János Pál pápa a párbeszédet magából az emberi természetből fakadó belső szükségletnek tekintette (vö. Üzenet a béke világnapjára, 2001. január 1., 10.). Paul Ricœur szerint ez az az út, amelyen keresztül a másféleséget ígéretként, s nem fenyegetésként ismerjük fel; a találkozás művészete ez, melyre világunknak égető szüksége van, s amely szöges ellentéte az agressziónak és az erőszaknak.

Valójában Isten nevére hivatkozni az erőszak vagy az elnyomás igazolására e szent név meggyalázását jelenti. Semmi, ami eltorzítja az emberi méltóságot, nem hivatkozhat hiteles isteni ihletettségre. A vallási tanításnak folyamatosan a szívek és a szavak lefegyverzésére kell intenie. Ez mindannyiunkra – mint saját hagyományaink őrzőire – közvetlen felelősséget ró.

Másfelől, ha a vallási hagyományok termékenysége elsősorban a béke és a testvériség szolgálatában nyilvánul meg, akkor az az élet védelmének, kísérésének és szolgálatának képességében is kifejeződik. Egy civilizáció nagyságát nem anyagi sikerei alapján mérjük, hanem annak alapján, miként veszi körül, oltalmazza és emeli fel az emberi személyt. A vallások az élet őrzői: vallják annak szent értékét. Termékenységük abban mutatkozik meg, hogy szeretettel jelen vannak a legsebezhetőbbek és legesendőbbek mellett. Az élet szolgálata azt jelenti, hogy gondoskodással, jelenléttel és gyengédséggel vesszük körül azt, különösen a megpróbáltatások idején, mindvégig. Nekünk, akik nyitottak vagyunk a transzcendenciára, az a küldetésünk, hogy szilárd igazodási pontokat nyújtsunk, különösen a fiataloknak, egy olyan közösség építésére, amely tiszteli és értékeli minden emberi személy méltóságát.

Kedves Barátaim! „Az Egyház mindazokat útitársának tekinti, akik őszintén keresik az igazságot, a jóságot és a szépséget” (Magnifica humanitas enciklika, 23.). Még egyszer köszönöm nektek a közelségeteket és a jelenléteteket. Isten végtelen jósága és bölcsessége kísérjen bennünket, s tanítson meg arra, hogy egyre inkább az Ő gyermekeiként, s egymás testvéreiként éljünk! S így lehessünk ott, ahol élünk, a béke kézművesei s egy olyan remény tanúi, amely nem szűnik meg növekedni világunkban.

Isten áldjon meg benneteket!

forrás: Bollettino
kép: Vatican Media