Ma reggel a vatikáni Apostoli Palotában XIV. Leó pápa audiencián fogadta a Szenttéavatási Ügyek Dikasztériuma, valamint az Új Vértanúk – A Hit Tanúi Bizottság által szervezett konferencia résztvevőit, amelynek témája: „A XXI. század: a vértanúk új korszaka?”.

Az alábbiakban közzétesszük a pápa beszédét, amelyet a találkozó során a jelenlévőkhöz intézett:

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.
Békesség veletek!

Eminenciás Uram!
Kedves testvéreim!

Örömmel köszöntelek benneteket a Szenttéavatási Ügyek Dikasztériuma és az Új Vértanúk – A Hit Tanúi Bizottság által szervezett, „A XXI. század: a vértanúk új korszaka?” című konferencia lezárultával. Ez a megnevezés egy tágabb kategóriára utal, amely elkülönül azoktól a vértanúktól, akiknek boldoggáavatási eljárása folyamatban van, valamint azoktól, akik hivatalosan szerepelnek a boldogok és szentek jegyzékében. A Ferenc pápa által 2023-ban létrehozott Bizottság célja ugyanis az, hogy a kanonikus eljárástól függetlenül összegyűjtse azok tanúságtételét, akik Krisztusért adták életüket, hogy példájuk ne vesszen el.

Olyan testvéreinkről van szó, akik különféle földrajzi, történelmi és politikai körülmények között adták életüket az evangéliumért. Ők a Feltámadott szavaira emlékeztetnek bennünket, amelyeket a mennybemenetele előtti utolsó megjelenésekor mondott: „Megkapjátok a Szentlélek rátok leszálló erejét, s tanúim lesztek Jeruzsálemben, s egész Júdeában és Szamáriában, sőt a föld végső határáig” (ApCsel 1,8). Tanúságtételük azt hirdeti számunkra, hogy a mi korunk is – amelyet a hatalom kultúrája, a korlátlan erőszak és a fegyverrendszerek szüntelen fejlődése ural (vö. Magnifica humanitas enciklika, V. fejezet) – olyan korszak, amelyben megmutatkozik azok hősiessége, akiket szívesen nevezünk „a hit új tanúinak”.

Sokan közülük hatalommal való visszaélés miatt vagy bűnszervezetek kezétől halnak meg, mert keresztényként az evangélium nevében szembeszállnak az igazságtalanságokkal. A „hit tanúja” fogalmát éppen azért fogalmazták meg, hogy felkarolja és méltassa azokat a komplex történelmi helyzeteket, amelyekben az elkövetők indítéka nem vezethető vissza kifejezetten a „hitgyűlöletre”. Ebben a megközelítésben az Új Vértanúk – A Hit Tanúi Bizottság munkája – amelyet a Szenttéavatási Ügyek Dikasztériuma támogat – történetírói és megismertető jellegű, nem pedig jogi természetű: a hangsúlyt inkább az áldozat belső beállítottságára helyezi, semmint az üldöző indítékaira. Azt vizsgálja ugyanis, hogy az áldozat hű maradt-e Krisztushoz evangéliumi küldetésének teljesítésében, s tette-e ezt mindvégig, egészen a halálig.

Ezt maga Jézus mondta előre az utolsó vacsorán: „A világban üldöztetést szenvedtek, de bízzatok: én legyőztem a világot!” (Jn 16,33). Ezekben a hit tanúiban nyilvánvalóvá válik, hogy a jóban való kitartás és a szeretetben való önmaguk legfőbb odaadásáig tartó hűség a megölt Bárány gonosz feletti győzelméből merített erőt – ez az egyetlen olyan bizonyosság, amely képes mély békét adni a Benne hívőknek.

Bennük hősi módon nyilvánul meg a keresztény ember stílusa, aki soha nem keresi a szembenállást, hanem inkább hatástalanítja azt a szelídség erejével. Amint Ferenc pápa írta: „A tanítvány tudja odaadni az egész életét, s kockára tenni azt egészen a vértanúságig, mint Jézus Krisztus tanúságtételét, de az ő álma nem az, hogy teli legyen ellenségekkel, hanem az, hogy az Ige befogadásra találjon, s megmutassa szabadító és megújító erejét” (Evangelii gaudium apostoli buzdítás, 24. pont).

A hit új tanúinak evangelizációs ereje az Egyház egyik legfőbb erőforrása a mai világban történő evangéliumhirdetésben, amint azt Szent VI. Pál pápa az Evangelii nuntiandi apostoli buzdításban megfogalmazott híres kijelentése is tanúsítja: „A mai ember szívesebben hallgat a tanúkra, mint a tanítókra, s ha hallgat a tanítókra, azért teszi, mert tanúk is egyben” (41. pont).

A hit tanúi nem valamilyen ideológiát hirdetnek, hanem a mindennapokban megélt hitet mutatják fel. Hitelességük a szavak és a tettek közötti összhangból fakad, amelyet gyakran a legfőbb áldozatvállalásig tanúsítanak. A közömbössé vált kulturális környezetben a „szomszédunkban élő szentség” és a csendes hősiesség olyan mélyreható érvekké válnak, amelyek képesek megszólítani mindenkit, még a legbizalmatlanabbakat is.

Kedves testvéreim! Úgy tekintünk ezekre a testvéreinkre, mint az önzés és az elnyomás sötétjében ragyogó csillagokra. Ők segítik az Egyházat abban, hogy még teljesebben tükrözze Krisztus Urunk fényét, s így mutassák meg a mai emberiségnek a szeretet civilizációjához vezető utat. Mindannyian arra kaptunk hívást, hogy tegyük hozzá a magunk részét „az elkötelezettség e horizontjához, a remény e munkaterületéhez” (Magnifica humanitas enciklika, 185. pont). A hit tanúi, akik életüket adták az igazságosságért, az igazságért, a békéért és a szabadságért, hatékonyan járultak hozzá az új ég és az új föld eljöveteléhez, amelyet bizakodva várunk Isten irgalmától.

Köszönöm a fáradozást és elkötelezettséget, amellyel ezt az értékes szolgálatot végzitek, s kívánom, hogy tanulmányi és eszmecsere-napjaitok bőséges gyümölcsöt teremjenek. Ezt nyerje el számotokra a Boldogságos Szűz Mária, a Vértanúk Királynőjének közbenjárása, s kísérjen benneteket az apostoli áldás, amelyet szívből adok mindnyájatokra.

forrás: Bollettino
kép: Vatican Media