Ma délben, az évközi idő 22. vasárnapján XIV. Leó pápa kiment a Castel Gandolfo-i Piazza della Libertára, hogy a Pápai Villák Apostoli Palotája előtt egybegyűlt hívekkel és zarándokokkal együtt elimádkozza az Úrangyala imádságot.

Az alábbiakban közöljük a pápa szavait, amelyekkel bevezette a Mária-imádságot:

Kedves testvéreim, jó napot és szép vasárnapot kívánok!

A mai evangélium arról szól, hogy Jézus felfedi tanítványainak közelgő húsvétjának titkát: a Messiásnak – mondja – „Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, a főpapoktól és az írástudóktól, meg kell hogy öljék, de harmadnapon fel kell támadnia” (Mt 16,21).

Amit mond, az nagyon távol áll attól, amit egy diadalmas és hatalmas Messiástól vártak, akinek segítségével legyőzhetik és eltiporhatják ellenségeiket (vö. Zsolt 108,14). A vele töltött idő alatt már korábban is volt alkalmuk csodálkozni számos cselekedetén és szaván. Ez az utolsó kijelentés azonban valóban felülír minden elképzelést. Különösen Péter fejezi ki tiltakozását, és szemrehányást tesz Jézusnak: „Isten mentsen ettől, Uram! Ez nem történhet meg veled.” (22. v.).

Kicsivel korábban őbenne ismerte fel „a Krisztust, az élő Isten Fiát” (16. v.). Most viszont, megdöbbenve és talán csalódva abban, amit hall, ellentmondásba kerülve az imént tett gyönyörű hitvallásával, szemrehányást tesz neki. Mintha ezt mondaná: „Igen, hiszem, hogy te vagy a Messiás, de a világot nem így kell megmenteni!” A buzgalom felindulása ez az ő részéről, amelyet bizonyára őszinte szeretet táplál, s mégis elgondolkodtat bennünket.

Hiszen nekünk sem mindig könnyű megérteni és elfogadni Isten útjait, különösen akkor, ha azok nagyon távol állnak a mieinktől. Ilyenkor az a kísértésünk, hogy – a hit minden logikájával szembemenve – azt gondoljuk: az Úr téved, vagy ami még rosszabb, nem hallgat meg minket, s nem törődik velünk. Ezzel a bizonytalansággal szembesülve Péter, hirtelen természete ellenére is, két fontos dolgot tanít nekünk.

Az első: soha, még az ilyen pillanatokban se szakítsuk meg a párbeszédet az Úrral, sőt, tárjuk fel előtte bizalommal azt is, ha nehezen értjük meg, mit kér tőlünk!

A második pedig az: soha ne ítéljük meg Isten működését, hanem inkább alázattal, imádságban figyeljünk arra, amit cselekvésén keresztül kinyilatkoztat nekünk – még akkor is, ha az nem felel meg a várakozásainknak.

És az apostolok fejedelmének nagysága ebben is megnyilvánul.

Jézus így válaszol neki: „El innét, sátán!” (23. v.), és elmagyarázza neki és a többi tanítványnak, hogy ahhoz, hogy a nyomdokaiba lépjenek, meg kell tagadniuk önmagukat, fel kell venniük a keresztjüket, és követniük kell őt (vö. 24. v.). Péter így is tesz: miután meghallgatta őt, elfogadja a kihívást, és egész életében, egészen a vértanúságig hű marad Krisztus szavaihoz, akit Megváltójának ismer el.

Kérjük tehát az Urat, hogy hitéletünkben és imádságunkban bennünk is meglegyen Péter őszintesége, amellyel alázattal elmondhatjuk neki mindazt, amit valóban érzünk – még akkor is, ha szívünkben zavar van –; s ugyanakkor tudjuk ápolni az ő készséges engedelmességét is, elfogadva mindazt, amit várakozásainkon túl kér tőlünk!

Segítsen minket Mária, aki engedelmes volt Isten terveinek egészen Fia, Jézus keresztjéig!

Az Úrangyala után

Kedves testvéreim!

Haitiból drámai hírek érkeznek a Kenscoffban elkövetett súlyos mészárlásról, amelyben számos ember életét vesztette, másokat pedig túszul ejtettek. Imádságos együttérzésemet fejezem ki az áldozatok és családtagjaik iránt, és kérem, hogy haladéktalanul engedjék szabadon az összes túszt. Szívből jövő felhívást intézek minden felelőshöz, hogy tegyenek konkrét lépéseket a lakosság biztonságának szavatolása és mindenfajta erőszak megszüntetése érdekében!

Imáimról biztosítom a Nepálban és Tibetben bekövetkezett szörnyű árvíz sújtottjait. Imádkozzunk az elhunytakért, a sérültekért és az eltűntekért, a családokért, valamint a mentőcsapatokért! Mindenki tevékeny gondoskodása járuljon hozzá a szenvedések enyhítéséhez és a lakosságnak szükséges segítség eljuttatásához!

Folytassuk az imádkozást a békéért! Szent Ágoston, akinek emléknapját a napokban ünnepeltük, azt mondta, hogy „a béke […] hasonló a csoda kenyeréhez, amely a tanítványok kezében növekedett, miközben megtörték és szétosztották azt” (Sermo 357, 2). Sokasodjanak meg a világban azok, akik bátran megtörik és osztják a béke kenyerét – legyőzve a megosztottságot, előmozdítva az igazságosságot és gyakorolva a megbocsátást – mindenki javára!

Kedden ünnepeljük az Imavilágnapot a teremtett világ megőrzéséért. Ez jelzi a „Teremtés ideje” kezdetét – amelyet a különböző felekezetű keresztények egyaránt megtartanak –, s amelynek idei témája: „Élő víz”. Ahogyan az e napra kiadott üzenetemben is emlékeztettem rá, „közös otthonunk” gondozása a szív megtérését igényli, hogy mindazt, amit eddig a pusztításra használtak, ehelyett az élet szolgálatába állítsuk. Arra hívok mindenkit, hogy csatlakozzon imában és cselekvésben, hogy Isten békéje élő vizének csatornáivá válhassunk, amely enyhet ad sebzett világunknak!

Szeretettel köszöntlek mindannyiótokat, Castel Gandolfo híveit és a különféle országokból érkezett zarándokokat! Külön is köszöntöm a „Run to Rome” jótékonysági rendezvény résztvevőit, a vándorló Via Lucis útját járó fiatalokat, a corbettai Csodatevő Szűzanya tisztelőinek csoportját, valamint a hagyományos éves találkozójukra egybegyűlt motorosokat.

Köszönetet mondok a rendvédelmi szerveknek és mindazoknak, akik hozzájárultak nyári tartózkodásomhoz itt, Castel Gandolfóban, valamint a zarándokokkal való találkozók alatti biztonsági szolgálathoz. Hálás köszönet érte!

Szeretettel köszöntöm a Szent Péter téren összegyűlt hívőket is, akik innen követik az Úrangyala imádságot.

Mindenkinek szép vasárnapot kívánok!

forrás: Bollettino
kép: Vatican Media