Ma délben, az évközi idő 21. vasárnapján a Szentatya, XIV. Leó pápa kiállt a Vatikáni Apostoli Palota dolgozószobájának ablakába, hogy a Szent Péter téren egybegyűlt hívekkel és zarándokokkal együtt elimádkozza az Úrangyala imádságot.

Az alábbiakban közöljük a pápa szavait, amelyeket az Úrangyala elimádkozásakor mondott:

Kedves testvéreim, szép vasárnapot!

A mai vasárnap evangéliuma (Mt 16,13–20) egy olyan kérdés elé állít bennünket, amely személyesen szólít meg mindannyiunkat hitünk útján: ki is valójában Jézus számomra?

Az evangéliumi elbeszélésből kitűnik, mennyire döntő jelentőségű ez a kérdés a tanítványi út megélése szempontjából. Hiszen annak ellenére, hogy a tizenkét apostol már osztozott a Mester életében és szolgálatában, Jézus nem akarta magától értetődőnek venni, hogy valóban ismerik őt, és megértették Isten országának titkát. Ezért, miután megkérdezte, mi az emberek véleménye róla, közvetlenül hozzájuk fordul: „Hát ti kinek mondotok engem?” (Mt 16,15).

Testvéreim, ez alapvető állomás minden kor tanítványai, mindannyiunk számára. A hit ugyanis nem egyszer s mindenkorra megadott dolog számunkra; ellenkezőleg, mindig szükségünk van arra, hogy újra felfedezzük Krisztus arcát és evangéliumát, elmélyítsük üzenetét, s megújítsuk életünk döntéseit, hogy azok összhangban legyenek azzal, amit megvallunk. Győzzük le azt a kísértést, hogy azt higgyük, már mindent tudunk, s a hitet csupán megszokássá tegyük!

Az a kérdés, amely nap mint nap szembesít bennünket – ki számomra Jézus, és mi a jelentősége az ő jelenlétének az életemben? –, különösen az imádságban és az evangéliumról való elmélkedéskor merül fel. De akkor is, amikor testvéreink sebeivel és szükségleteivel találkozunk, vagy azokban a kapcsolatokban és helyzetekben, amelyek a leginkább megszólítják lelkiismeretünket. Életünk mindennapjaiban tehát megvizsgálhatjuk, hogy az Úr Jézus számunkra csupán a történelem egy nagy alakja-e, aki fontos dolgokat mondott és tett, vagy pedig Isten Krisztusa: ő, akit azért küldött, hogy bevezessen minket az Atya szeretetébe, s átalakítsa életünket és a világot, amelyben élünk.

Kedves testvéreim, tanuljuk meg, hogy ne zárkózzunk be saját meggyőződéseinkbe és vallási bizonyosságainkba, hanem maradjunk nyitottak a Krisztussal való hiteles kapcsolatra! A keresztény hitben néha megelégszünk a hallomásból szerzett ismeretekkel, a közhelyekkel, azzal, amit talán jó szándékkal adtak át nekünk; Jézus azonban személyes válaszra hív minket: arra, hogy közelről ismerjük meg őt, s hagyjuk, hogy a vele való barátság átformáljon bennünket egy mindig új találkozásban. Ez a találkozás akár arra is kérhet minket, hogy eddig ismeretlen utakat járjunk be, és a korábban elképzeltektől eltérő döntéseket hozzunk. Ez éppúgy vonatkozik személyes életünkre, mint az Egyház útjára és a lelkipásztori döntésekre, amikor néha azt gondoljuk, elég úgy tennünk, ahogy mindig is tettük. Ehelyett fontos, hogy gyakran tegyük fel magunknak a kérdést: ki az Úr számomra? Valóban ismerem őt? Mit kér tőlem ma az ő evangéliuma? Milyen lépéseket és milyen döntéseket kellene megtennem?

Hívjuk segítségül Szűz Máriát, aki szívében fia által kereste Isten akaratát, hogy mindig vezessen minket a hit útján!

Az Úrangyala után

Kedves testvéreim!

Imáimban gyakran megemlékezem a Kongói Demokratikus Köztársaságról, különösen az ebolajárvány terjedése miatt, amely sajnos sok áldozatot szed. Buzdítom a nemzetközi közösséget az összefogásra, bevonva a helyi közösségeket is a megelőzésbe, hogy sok emberi életet mentsünk meg.

Részvéttel gondolok a Közép-afrikai Köztársaság lakosságára is, amely a zamboyéi bányaomlás áldozatait gyászolja. Az Úr fogadja be mindazokat, akik életüket vesztették, és támogassa a bányaterületek biztonságának és törvényességének szavatolására irányuló törekvéseket!

Holnap emlékezünk meg a tizedik évfordulójáról annak a földrengésnek, amely Közép-Olaszországot – Lazio, Umbria és Marche tartományokat – sújtotta. Imádkozom az elhunytakért, családjaikért és az összes érintett közösségért. A hit és a szolidaritás továbbra is támogassa az újjáépítés munkáját!

Szeretettel köszöntöm mindannyiótokat, a római híveket és a különböző országokból érkezett zarándokokat.

Külön is köszöntöm a lengyelországi gnieznói prímási székesegyház kórusát, a Pápai Észak-Amerikai Kollégium papnövendékeit és elöljáróit, valamint a bormiói és valfurvai fiatalokat.

Mindenkinek szép vasárnapot kívánok!

forrás: Bollettino
kép: Vatican Media