Ma reggel a vatikáni Apostoli Palotában XIV. Leó pápa kihallgatáson fogadta a Nemzetközi Katolikus Törvényhozók Hálózata XVII. éves találkozójának résztvevőit.

Az alábbiakban közzétesszük a beszédet, amelyet a Szentatya a találkozó során a jelenlévőkhöz intézett:

Bíboros Urak!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Kedves Testvéreim Krisztusban!

Nagy öröm számomra, hogy köszönthetem önöket, a Nemzetközi Katolikus Törvényhozók Hálózatának tagjait, és különösen Schönborn bíboros urat, valamint Bo bíboros urat, e hálózat fővédnökeit.

Éves találkozójuk témája – „Emberi méltóság és mesterséges intelligencia: kihívások, lehetőségek és szabályozás” – alkalmat kínál önöknek arra, hogy elgondolkodjanak korunk egyik alapvető kérdéséről. A mesterséges intelligencia rendkívüli fejlődése olyan távlatokat nyit meg, amelyeket a korábbi generációk alig tudtak volna elképzelni. Ugyanakkor minden technológiai vívmány egyben erkölcsi kérdés elé is állítja az emberiséget: nemcsak az a kérdés, mit vagyunk képesek megtenni, hanem az is, mit szabad megtennünk. Emberi családunk ma valóban alapvető választás előtt áll. Amint a Magnifica humanitas kezdetű enciklikámban írtam, kísértést érezhetünk arra, hogy egy új Bábel tornyát építsük fel, ahol a hatalom, a hatékonyság és a kontroll elhomályosítja az emberi személy arcát; vagy pedig olyan civilizációt építhetünk, amelyben a technológia minden ember integrális fejlődését szolgálja (vö. 7–10. pont). A döntő kérdés ugyanaz marad: segít-e a technológia az embereknek abban, hogy testvériebbé váljanak, s felelősségteljesebben éljenek önmagukkal és egymással szemben? E tekintetben az Egyház társadalmi tanításának alapelvei – minden ember sérthetetlen méltósága, a közjó, a javak egyetemes rendeltetése, a szubszidiaritás és a szolidaritás – biztos szempontokat nyújtanak a helyes megkülönböztetéshez.

Kedves Törvényhozók! Hivatásuk e kihívás középpontjába állítja önöket. Mivel önök felelősek a technológia közjót szolgáló kezelését biztosító szakpolitikák kidolgozásáért, feladatuk nem az innováció akadályozása, hanem annak bölcs irányítása (vö. Ferenc pápa, Beszéd a Nemzetközi Katolikus Törvényhozók Hálózata által szervezett találkozó résztvevőihez, 2021. augusztus 27.). A jó jogalkotásnak ösztönöznie kell a tudományos és technológiai alkotókészséget, ugyanakkor oltalmaznia kell az emberi jogokat és a szabadságjogokat. Meg kell védenie a felhasználókat a kizsákmányolástól, óvnia kell a magánszférát, garantálnia kell a feltörekvő technológiák alkalmazásának átláthatóságát, és biztosítania kell, hogy azok a demokratikus intézményeket erősítsék.

E célból „megfelelő jogi keretekre, független felügyeletre, a felhasználók képzésére, valamint olyan politikára van szükség, amely nem mond le saját feladatáról” (Magnifica humanitas, 106. pont). Ez a felügyelet különböző szinteken – helyi, nemzeti és nemzetközi szinten – működhet, elősegítve az „alkalmazandó etikai kódexről szóló nyílt vitát, alávetve azt a közös társadalmi igazságosság szempontjainak” (107. pont), s biztosítva, hogy egyetlen ideológia vagy részérdek se diktálhassa a mesterséges intelligencia rendszereibe beépített értékeket.

Ugyanakkor a mesterséges intelligencia gyors fejlődése azzal a kockázattal jár, hogy a technológiai függőség új formáit hozza létre, s a szegényebb nemzetek egyre inkább a gazdagabbaktól fognak függeni. Ebben a tekintetben ébernek kell maradnunk, nehogy az innováció az ideológiai vagy gazdasági gyarmatosítás újabb eszközévé váljon (vö. 178–179. pont). Sajnos az uralomgyakorlás egy rejtettebb formájával állunk szemben akkor, amikor algoritmusok döntik el, ki válik láthatóvá s ki marad láthatatlan; amikor a digitális platformok elszámoltathatóság nélkül befolyásolják a közbeszédet; s amikor a munkavállalók méltóságát alárendelik a rendszerek optimalizálásának (vö. 95., 150., 171. pont). Ezek a fejlemények a szolgálat nélküli uralom és hatalomvágy ősi kísértésének új arcát tárják fel.

Ezzel a hatalmi kultúrával szemben az Egyház „a szeretet civilizációját” kínálja (VI. Pál, Regina Caeli, 1970. május 17.; vö. Magnifica humanitas, 186. pont), egy olyan civilizációt, amely képes bölcsen irányítani a mesterséges intelligenciát, felebaráti szeretetre, együttérzésre és felelősségvállalásra képes szíveket formálva. Egy ilyen társadalomban az emberség első iskolája a család. Mert a családban tanuljuk meg a bizalmat a számítgatás helyett, a nagylelkűséget a versengés helyett, a párbeszédet a megosztottság helyett és a szeretetet a hatalomvágy helyett. Soha nem szabad megengednünk, hogy a mesterséges intelligencia aláássa a társadalom ezen alapvető sejtjét: sem úgy, hogy az embereket és a kapcsolatokat adatokra és szimulációkra redukálja, sem úgy, hogy a fiatal elméket a vágyakat eltorzító tartalmakkal árasztja el, sem pedig olyan gazdasági modellek révén, amelyek bizonytalanná teszik a családi élet megélhetését. Ezért bátorítom önöket olyan szakpolitikák előmozdítására, amelyek megerősítik a házasságot és a családokat, támogatják a szülőket nevelési hivatásukban, és lehetővé teszik a fiatalok számára, hogy bizalommal tekintsenek a jövőbe.

Kedves Barátaim! A világnak nincs szüksége olyan mesterséges intelligenciára, amely lealacsonyítja az emberiséget; sokkal inkább a bölcsesség által megvilágosított emberi intelligenciára, a lelkiismeret által vezérelt politikai tekintélyre és a felebaráti szeretet által irányított technológiai innovációra van szüksége. A mesterséges intelligencia csak ekkor válik nem az emberiség riválisává, hanem a közjó szolgálójává.

Ezekkel a gondolatokkal imádkozom azért, hogy tanácskozásaik bőséges gyümölcsöt hozzanak nemzeteik és az egész emberi család számára. A Boldogságos Szűz Mária, a Jó Tanács Anyja kísérje mindig önöket! Önökre, családjaikra és mindazokra, akik az önök szolgálatára vannak bízva, szívesen kérem Isten bőséges áldását. Köszönöm.

forrás: Bollettino
kép: Vatican Media