Ma délben, az évközi idő XVI. vasárnapján a Szentatya, XIV. Leó pápa a castel gandolfói Szabadság térre ment, hogy a pápai villák apostoli palotája előtt egybegyűlt hívekkel és zarándokokkal együtt elimádkozza az Úrangyala imádságot.

Az alábbiakban közöljük a pápa szavait, amelyekkel a Mária-imát vezette fel:

Kedves testvéreim, szép vasárnapot kívánok!

A magvető példabeszéde után Jézus továbbra is képekben szól a tömegekhez: a búza és a konkoly, a mustármag, valamint a kovász példájával (vö. Mt 13,24–43).

Három rövid példabeszédről van szó, amelyek Isten országának a történelembe való belépését, az emberek életében végzett cselekvését, valamint annak növekedését, terjeszkedését és a világ belülről történő átalakítását hivatottak megvilágítani. Ezekkel a történetekkel Jézus óva int bennünket attól a kísértéstől, hogy Istenre hatalmas alakként gondoljunk, aki erőszakkal érvényesíti magát, aki a dominancia szándékával elfoglalja a teret, és aki diadalmasan érkezik. Éppen ellenkezőleg: Isten a kicsinységet részesíti előnyben, mint diszkrét szeretetének jelét. Olyan szeretet ez, amely szabadon hagy bennünket, hogy befogadjuk vagy elutasítsuk őt; amely a konkoly között is utat tör magának; amely rejtve és láthatatlanul cselekszik, mint a legkisebb mag, és csendben átjárja a tésztát.

Testvéreim, ezekkel a példabeszédekkel Jézus valami fontosat mond el nekünk arról, hogyan működik Isten az életünkben és a történelemben. Néha valami látványosat várunk, olyan Istent kívánunk, aki felülről avatkozik be, és azonnal kitépi a gonoszság konkolyát. Egy erős és hatalmas Istent képzelünk el, és sajnos ehhez a képhez igazítjuk keresztény mivoltunkat és egyházi létünket is. Pedig Isten országa a konkoly között is terjed, és olyan tekintetet kér tőlünk, amely képes meglátni a jót, ami a gonosz sötétsége közepette is kihajt, anélkül, hogy mindent azonnal elítélnénk. Úgy érkezik, mint a legkisebb mag, ezért türelmet igényel, hogy képesek legyünk kísérni a folyamatokat, felismerve őt a mindennapok kicsinységében és a rendes élet egyszerűségében. Láthatatlanul növekszik, mint a kovász a lisztben, ezáltal megszabadít minket a csüggedéstől, és arra hív, hogy bízzunk akkor is, amikor úgy tűnik, Isten nincs jelen. Mert valójában ő mindig velünk van, és szeretete mindig értünk munkálkodik.

Istennek ezt a stílusát kell magunkévá tennünk abban is, ahogyan – akár egyénenként, akár egyházként – jelen vagyunk a minket körülvevő valóságban. Arra kaptunk meghívást, hogy evangéliumi stílust öltsünk magunkra: anélkül, hogy elhamarkodottan, arrogáns ítéletekkel szembeszállnánk másokkal; anélkül, hogy hatalommal és erővel akarnánk érvényesülni; és anélkül, hogy elveszítenénk bizalmunkat Isten munkájában. Arról van szó – ahogyan az akkori Ratzinger bíboros mondta –, hogy alávessük magunkat a mag logikájának, amely nem a siker és a nagyság logikája, hanem arra kér minket, hogy kicsinnyé váljunk, és az emberek életét szolgáljuk (vö. Beszéd a kateketák és hittanárok konferenciáján, 2000. december 10.). Így mi magunk is olyanná válunk, mint az evangélium kihajtó, apró magja, és mint a szeretet kovásza, amely átalakítja a világ tésztáját.

Imádkozzunk a Szentséges Szűz Máriához, aki kicsinységében készséggel fogadta be az Ige magvát, hogy támogasson minket utunkon, és járjon közben értünk!

Az Úrangyala után

Kedves testvéreim!

Miközben a pihenés néhány napját töltöm itt, ismételten köszöntöm Castel Gandolfo lakóit, kifejezve mindnyájuknak a hálámat, és örömmel fogadom a világ minden tájáról érkező zarándokokat!

Továbbra is aggodalommal követjük a háború és az erőszak szaggatta különböző országokban zajló eseményeket. Ne feledkezzünk meg azokról, akik a konfliktusok miatt szenvednek és halnak meg, és a béke érdekében tett nagylelkű erőfeszítések mellé társítsuk szüntelen imádságunkat is!

Szeretettel köszöntöm az Elvira anya-féle Cenacolo közösséget, amely az Élet Ünnepére gyűlt össze Saluzzóban; a Fokoláre mozgalom Új Családok mozgalmát, amely a nemzetközi iskola alkalmából jött össze; az APRA nyári egyetemén részt vevő mexikói hallgatókat, valamint a Catholic Worldview Fellowship csoportját.

Köszöntésemet kiterjesztem a Regnum Christi azon fiatal felnőtt tagjaira, akik jelenleg a nemzetközi formátorképző tanfolyamon vesznek részt. Szeretettel köszöntöm azokat is, akik a „Leó-zarándoklaton” vesznek részt monsignor Anthony Percy, a Sydney-i Főegyházmegye segédpüspökének kíséretében.

Szeretettel köszöntöm a Nagyboldogasszonyról nevezett Irgalmas Nővérek római intézményeiből érkező családokat és gyermekeket, a jeruzsálemi Szent Megváltó-plébánia fiataljait, a bovolentai Szent Ágoston-plébánia középiskolás csoportját, valamint a rzeszówi Liturgikus Akadémia zarándokait.

Mindannyiótoknak szép vasárnapot kívánok!

forrás: Bollettino
kép: Vatican Media