Ma délben, az évközi idő XV. vasárnapján a Szentatya, XIV. Leó pápa a castel gandolfói Szabadság térre látogatott, hogy a pápai villák apostoli palotája előtt egybegyűlt hívekkel és zarándokokkal együtt elimádkozza az Úrangyala imádságot.

Az alábbiakban közöljük a pápa szavait, amelyekkel a Mária-imát vezette fel:

Kedves testvéreim, jó napot és szép vasárnapot!

Ma a liturgiában Máté evangélista a magvető példabeszédét (vö. Mt 13,1–23) mutatja be nekünk, amely leírja azt a nagylelkűséget és bizalmat, amellyel Isten elveti Igéjét a szívünkben, és működteti hatalmát bennünk.

Maga Jézus, az emberré lett Ige, aki életét adta a mi üdvösségünkért, az a mag, amelyet az Atya továbbra is elvet a világban, hogy elhalva bőséges gyümölcsöt hozzon (vö. Jn 12,24). Igaz, néha kemény és érzéketlen talajra talál bennünk, máskor figyelmetlenre, olyanra, mint a járt utak kitaposott talaja, a köves helyek vagy a tövisek; de vannak pillanatok, amikor fogékony és termékeny földet talál, és akkor a szeretet olyan csodái mennek végbe, amelyek képesek minden mást megváltoztatni, ahogyan ezt bizonyára mi magunk is megtapasztaltuk már az életünkben. Ezért az Atya nem szűnik meg vetni, mert tudja, hogy szeretetének hatalma erősebb, mint a mi gyengeségünk (vö. 2Kor 12,9–10).

Aranyszájú Szent János, Isten Igéjének „magjára” utalva így fogalmaz: „Hogyan lehetne célszerű a tövisek közé, a köves talajra vagy az útra vetni? A magok és a föld esetében ez nem volna célszerű, míg a lelkek és a tanítás esetében ez nagyon is dicséretes” (Homíliák Máté evangéliumáról, 44, 3), mert Isten kezében lehetséges, hogy „a köves hely átalakuljon és termékeny földdé váljon, hogy az utat ne tapossák többé, és ne legyen kitéve minden járókelőnek, hanem kövér talajjá legyen; hogy a tövisek kiirtassanak, és a magok teljes biztonságnak örvendjenek” (uo.).

Isten irántunk tanúsított nagylelkűsége nem naiv, hanem bölcs, és képes felismerni bennünk a jó olyan lehetőségét, amelynek néha még mi magunk sem vagyunk tudatában. Éppen ezért az Úr, aki jobban ismeri szívünk talaját, mint mi magunk, nem szűnik meg hinni bennünk: abban, amik vagyunk, és abban, amivé válhatunk napról napra, ha hittel átadjuk magunkat neki.

Így a mag elvetésének ingyenességéből és bizalmából, valamint befogadásának alázatából és készségéből nőnek bennünk és terjednek a Szentlélek gyümölcsei, amelyek – ahogyan Szent Pál tanítja –: „szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önuralom” (Gal 5,22). Mennyire szüksége van ezekre a gyümölcsökre a világunknak: hogy megteljen velük és átalakuljon általuk!

Törekedjünk tehát arra – különösen a szabadság e napjaiban –, hogy teret adjunk Isten Igéjének hallgatására, olvasására és a rajta való elmélkedésre, és a pihenés és az egészséges szórakozás mellett ápoljuk a csend és az imádság jelentőségteljes pillanatait is. Testünkben és lelkünkben megújulva térünk majd vissza szokásos teendőinkhez, készen arra, hogy hirdessük az evangélium örömhírét, és egyre inkább képesek legyünk közreműködni Isten országának növekedésében.

Segítsen nekünk ebben Mária, az apostolok királynője és az evangelizáció csillaga!

Az Úrangyala után

Kedves testvéreim!

Köszöntöm ennek a szép kisvárosnak, Castel Gandolfónak a lakóit, ahol a testi-lelki felüdülés néhány napját töltöm, és örömmel köszöntöm mindannyiatokat, a világ minden tájáról érkezett zarándokokat!

Sajnos ismét feltámadtak a háború szelei a Közel-Keleten, Ukrajnában és a világ számos más részén, erőszakot, rettegést és halált vetve, és újfent annyi sok ártatlant sújtva. Ne hagyjuk, hogy ezek a szelek kioltsák a remény és a béke parányi lángját, még akkor sem, ha az törékenynek és pislogónak tűnik!

Ismételten kifejezem azon óhajomat, hogy kitartással kövessék a párbeszéd, a találkozás és a diplomácia útját, mint az egyetlen olyan ösvényt, amely képes elvezetni az igazságos és tartós békéhez. Olyan békéhez, amelyben a népek megbékélve, kölcsönös biztonságban és az emberi méltóság iránti teljes tiszteletben élhetnek.

Ma van a Tenger vasárnapja. Szeretettel gondolok a világ minden tengerészére, halászára és kikötői dolgozójára, akiknek életére rányomja bélyegét a szeretteiktől való távolság, s olykor a tengeri utakon zajló konfliktusok miatti félelem is, ám türelmes és csendes munkájukkal mégis fenntartják a kereskedelmet és sok nép megélhetését.

Végül imádságban csatlakozom az éves zarándoklatra a Jasna Góra-i kegykép elé egybegyűlt számos lengyel hívőhöz, hogy mint „missziós tanítványok”, az evangélium örömteli tanúi legyenek. Szép vasárnapot kívánok mindenkinek!

forrás: Bollettino
kép: Vatican Media