Ma délben, Szent Péter és Szent Pál apostolok főünnepén a Szentatya, XIV. Leó pápa megjelent a Vatikáni Apostoli Palotában lévő dolgozószobája ablakában, hogy a Szent Péter téren egybegyűlt hívekkel és zarándokokkal elimádkozza az Úrangyala imádságot.

Az alábbiakban közöljük a pápa szavait, amelyeket a Mária-ima felvezetéseként mondott:

Kedves testvéreim, szép napot!

Ma ünnepeljük Szent Péter és Szent Pál apostolok, Róma védőszentjeinek főünnepét. Ez az ünnep emlékeztet arra az eredeti kötelékre, amely a hit és a szeretet közösségében egyesíti a római egyházat a világ összes többi egyházával.

E két apostol tanúságtétele szinte az Újszövetség pecsétje. Az általuk ebben a városban kiontott vér megmutatja, milyen messzire megy el Isten szeretete, amelyet az Úr Jézus ajándékozott nekünk. Igen, az ő szavuknak és vértanúságuknak köszönhető, hogy Krisztus evangéliuma – úgy is mondhatnánk – gyökeret vert Rómában, megmutatva éppen itt, a birodalom fővárosában a maga megújító képességét: Isten új megismerését és minden emberi lény végtelen méltóságát; a hatalom új megtapasztalását, nem mint elnyomást, hanem mint az élet szolgálatát.

Ma is az Úr, aki szeretetből meghalt és feltámadt, tanúiban teszi magát jelenvalóvá; eljut a központokba és a perifériákra, a fővárosokba és a legtávolabbi vidékekre azok hangján, arcán és bátor döntésein keresztül, akik válaszoltak hívására: „Kövess engem!”. Így ez az ünnepi nap bevon minket Péter és Pál küldetésébe, vagyis magának Jézusnak a küldetésébe. Isten bízik bennünk, akik az általa megbocsátott bűnösök vagyunk, bennünk, akik nem vagyunk tökéletesek, hogy kegyelme felragyogjon életünk történetében, és kinyilvánuljon ereje, amely a rosszat jóra fordítja.

Szeretett testvéreim! Talán Péter és Pál nem is lehettek volna különbözőbbek egymástól. Különböztek származásuk, képzettségük és jellemük tekintetében; nemcsak a meghívásuk előtt, hanem azután is, és egyetlen Uruk nem kényszerített rájuk egyformaságot. Mindketten sajátos hangsúllyal értelmezték és hirdették az evangéliumot; a Szentlélek pedig, amikor a bibliai szerzőket ihlette, úgy akarta, hogy eltéréseik ne maradjanak rejtve, sőt, azok valójában örömhírként állnak előttünk. Az apostolok testületében Péter és Pál azonban nem voltak ellenfelek. Éppen ellenkezőleg, szinte a sok más különbség szimbólumává váltak, amelyeket az egyetlen Lélek egységbe békít. Így a római egyház védőszentjei megélték a közösség küzdelmeit, megismerték, szolgálták és hirdették azt mint az isteni élet szentségét. Tanúságtételük döntő módon hozzájárult ahhoz, hogy a keresztény jelenlét a történelemben ne az uralomra, hanem a szolgálatra, az egységre és a megbékélésre törekedjen.

Adja meg nekünk az Úr, Szent Péter és Pál közbenjárására, hogy egyre jobban megbecsüljük az egyház katolicitását, felismerjük annak értékét az emberek és népek közötti testvéri találkozás szolgálatában, elkerüljük mindazt, ami kikezdi vagy sérti a közösséget, és kitartsunk az ökumenikus úton, valamint a mindenkivel folytatott figyelmes és nyílt párbeszédben.

Mária, az apostolok királynője, védelmezze mindörökké Isten népét Rómában és az egész világon!

Az Úrangyala után

Kedves testvéreim!

Ma ünnepeljük a Péter-fillérek napját. Szívből köszönöm mindazoknak, akik adományukkal támogatják Péter utódjaként végzett szolgálatomat. Haladjunk továbbra is együtt a hitben és a közösségben!

Védőszentjeink ünnepén jókívánságaimat küldöm a rómaiaknak és mindazoknak, akik ebben a városban élnek. Imádságos szeretettel gondolok különösen a betegekre, a magányos emberekre és a fogvatartottakra. Köszönetet mondok a plébánosoknak és mindazoknak a papoknak, szerzeteseknek és szerzetesnőknek, akik Rómában szolgálnak, mert jelenlétükkel és mindennapi szolgálatukkal életben tartják e város nagy keresztény szívét.

Köszöntöm az olaszországi Pro Loco egyesületek önkénteseit, akik elkészítették a hagyományos virágszőnyeget a Via della Conciliazione úton és a XII. Pius téren. Köszönöm és gratulálok! Ugyancsak köszönetet mondok a „Castel Sant’Angelo-i Girandola” szervezőinek, amelyet idén Szent Ferencnek és Naphimnuszának szentelnek. Örömmel köszöntök továbbá két konfraternitást: a spanyolországi Nuestra Señora del Carmen del Camino de Zamora társulatot, valamint az artenai Agonizzanti társulatát.

Üdvözlöm a Szent Péter téren lévő hajléktalanokat, akik ma az „L’Osservatore di strada”-t, az „L’Osservatore Romano” mellékletét osztják. Köszönöm a munkáját és a legjobbakat kívánom azoknak, akik ezt a lapot éltetik!

És szép ünnepet mindenkinek!

forrás: Bollettino
kép: Vatican Media