Ma délben, az Évközi Idő XIII. vasárnapján a Szentatya, XIV. Leó pápa megjelent a Vatikáni Apostoli Palotában lévő dolgozószobája ablakában, hogy a Szent Péter téren egybegyűlt hívekkel és zarándokokkal elimádkozza az Úrangyala imádságot.

Az alábbiakban közöljük a pápa szavait, amelyeket a Mária-ima felvezetéseként mondott:

Testvéreim, szép vasárnapot!

A mai evangéliumban (Mt 10,37–42) is hallhatjuk Jézus néhány buzdítását arra, hogyan éljük meg a követést, és hogyan legyünk országának tanúi. Nem valamilyen külső cselekedetről van szó, hanem arról, hogy egész lényünket elkötelezzük a vele való szeretetteljes kapcsolatban. És ahhoz, hogy gyümölcsöt teremjen, a szeretetnek legalább három dologra van szüksége: az elszakadásra, az elveszítésre és a befogadásra.

Először is az elszakadás. Jézus azt mondja: „Aki apját vagy anyját jobban szereti, mint engem, az nem méltó hozzám; aki fiát vagy leányát jobban szereti, mint engem, az nem méltó hozzám” (37. v.). Amikor az Úr misszióba indítja apostolait, azt akarja, hogy szabadok legyenek minden köteléktől. De mindenkire igaz, hogy még a legfontosabb kapcsolatok is csak a Krisztus által nekünk ajándékozott szeretetnek köszönhetően nyerik el teljességüket. Gondoljunk például a házaséletre: azt csak akkor lehet teljes mértékben megélni, ha „elhagyjuk” a szülői házat (vö. Mt 19,6), hogy elkötelezzük magunkat a házastársi kapcsolat mellett. Gondoljunk a gyermekek felnövekedésére is: abban segítjük őket, hogy kiteljesedjenek és boldogok legyenek, ha arra neveljük őket, hogy „saját lábukon járjanak”, és saját döntéseiket hozzák meg. Szent Ágoston így fogalmaz: „Fájdalmas elszakadni attól, amit szeretsz. De a földműves is ideiglenesen elveszíti azt, amit elvet” (330. beszéd, 2). Csak akkor láthatja virágozni azt a magot, amelyet a földbe vetett, ha „elveszíti” azt.

Ebben az értelemben a szeretet egyben veszteség is. Nehéz ezt megértenünk, különösen egy olyan világban, ahol a veszteség gyengeségnek tűnik, és amelyben az emberek a birtoklás és a szerzés megszállottjai. A szeretet azonban csak az önátadásban terem gyümölcsöt: amikor hajlandók vagyunk elveszíteni valamennyit az énünkből, hogy helyet adjunk a másiknak, elveszíteni egy kevés időt, hogy meghallgassunk egy barátot, elveszíteni egy kis kényelmet, hogy osztozzunk egy nehéz helyzetben. Aki az életét csak magának tartja meg – mondja az evangélium –, valójában elveszíti azt (vö. 39. v.), mert az nem nyílik meg a szeretet örömére, és meddővé válik. Ezért hív minket Jézus, hogy átöleljük a keresztet: ő felajánlotta önmagát, elveszítette önmagát, és éppen így kaphattuk meg mi az ő életét bőségben. Hasonlóképpen, ha az ajándék logikája szerint élünk, mi is képesek leszünk új életet fakasztani kapcsolatainkban.

Végül pedig a befogadás. A szeretet ugyanis konkrét döntésekben és cselekedetekben nyilvánul meg, a mindennapi apró gesztusokban megnyilvánuló elkötelezettségben, mint például abban, hogy egy pohár vizet nyújtunk a szomjazónak (vö. 42. v.). Jézus, amikor tanítványait maga előtt küldi, arra kéri őket, hogy útravaló nélkül induljanak el, vagyis vállalják a rászorultságot, mert így készséget ébreszthetnek a befogadásra azokban, akikkel találkoznak. És így, amikor befogadjuk azokat, akik Jézus nevében jönnek, őt és az őt elküldő mennyei Atyát fogadjuk be. Az Úr iránti szeretet mindig a testvérek befogadásán keresztül valósul meg.

Szeretett testvéreim, imádkozzunk Szűz Máriához, aki úgy szerette fiát, hogy kész volt őt el is veszíteni: segítsen ő bennünket, hogy Krisztus szeretetének alázatos és örömteli tanúi legyünk!

Az Úrangyala után

Kedves testvéreim!

Szeretném kifejezni közelségemet a közelmúltbeli földrengések által sújtott venezuelai testvérek iránt, amelyek számos halálos áldozatot követeltek, sokakat megsebesítettek, valamint hatalmas anyagi károkat okoztak. Miközben az Úrhoz imádkozom az elhunytak örök nyugalmáért, lélekben ismételten közelségemről biztosítom a hozzátartozókat, a sérülteket és mindazokat, akiket e tragédia sújtott. Ugyancsak hálámat fejezem ki és bátorítom mindazokat, akik nagylelkűen fáradoznak a kutatási és mentési munkálatokban, valamint a segítségnyújtásban.

Most pedig köszöntöm mindannyiótokat, rómaiakat és zarándokokat: köszönöm, hogy eljöttetek ebben a nagy hőségben!

Köszöntöm a kameruni Kumba egyházmegye híveit, valamint a különböző más országokból érkezetteket.

Köszöntöm a fiatal kamilliánus szerzeteseket; a Priolo Gargallo-i, avolai, regalbutói és bari plébániai csoportokat; a roveretói cserkészeket és a padovai egyházmegyéhez tartozó Mestrino fiataljait, akik elsőáldozásban és bérmálásban részesültek.

Mindenkinek szép vasárnapot kívánok! Viszontlátásra holnap, Szent Péter és Szent Pál apostolok főünnepén!

forrás: Bollettino
kép: Vatican Media